Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
Az országgyűlés képviselőházának 2l< zsidó- és a nagy birtokkérdés és hogy a kettő egymással kapcsolatban is van, rá kell mutatnom egyrészt arra, hogy a kapcsolódásnak az eszköze a részvényjog a maga igazgatósági tagságaival, amivel kapcsolatban el kell ismernünk, hogy nagyrészben a nagybirtokosok ülnek bent az igazgatóságokban, másrészt viszont rá kell mutatnom a nagy bérletekre és a bankkölcsönökre, melyekkel a zsidóság nagybirtoki érdekeltsége állapítható meg. Arra vonatkozólag pedig, hogy a nagybérletekben a zsidóságnak a gazdaságban való részesülése milyen nagymérvű, elég arra hivatkoznom, hogy a gazdasági tisztviselők között a részesedésük már 265%, a 200 holdat meghaladó s 1000 holdig terjedő bérlők között pedig már 56% a zsidó. Ha tehát valamit akarunk cselekedni a, népi politika irányában, akkor ennek nem az a módja, hogy kint a népgyűléseken kisembereket bujtogatunk és további bajok keltésével a zsidóság ellen izgatunk, hanem mindezekkel a kérdésekkel igenis ide kell jönnünk a parlament elé. A parlament illetékes egyedül arra, hogy az ilyen kérdéseket tárgyalja le kellő mérséklettel és minden körülmények iközött, tekintettel a suprema lex-re, az állam érdekére úgy időbelileg, mint pedig a megoldás módja szempontjából. Semmi körülmények között sem szolgálhat azonban ez a parlament szinterül arra, hogy itt a kérdést egyszerűen más irányba tereljék vagy ellaposítsák; nem lehet a parlament eszköz arra, hogy egyik oldalon kitűzze a nagybirtok a nyilaskeresztet, a másik oldalon pedig az ingóvagyon kommunizálja a birtokokat. Mind a két oldal népbolondítás. De nem lehet a megoldás a harmadik oldalon sem, akkor, ha egyszerűen a zsidókérdést itt a parlamentben más kérdésekkel cseréljük fel. A népi politika megvalósításának természetes és jogos tere a parlament, módja pedig a titkos választójog. Itt a parlamentben, amint kimutattam, mindkét hatalmasság ellen úgy a földhatalmasságnak a szociális fejlődést gátló része, mint pedig a bank- és kartelhatalmasság ellen fel kell venni a küzdelmet. A következőkben t. Ház! már most Vázsonyi János t. képviselőtársamnak feltett kérdéseire akarok válaszolni. Vázsonyi János azt mondja, hogy válaszúton állunk és hogy politikai vonatkozásban a válaszút az, hogy a demokrácia vagy a parancsuralom útját akarja-e járni egy-egy nép és egy-egy nemzet; továbbá gazdasági vonatkozásban a döntés ugyancsak fennáll, hogy a demokrácia vagy a nálunk e pillanatban uralkodó állami protekcionizmus és egykéz rendszerén állunk-e meg; világnézleti szempontból pedig az a kérdés, hogy nemzeti és valláserkölcsi alapon állunk-e vagy pedig a pogányságnak vagy az istentagadásnak az álláspontjára helyezkedünk. Erre a három kérdésre a választ feltétlenül meg kell adnunk. Politikai szempontból igenis a demokratikus államforma mellett vagyunk, de nem a régi liberális értelemben felfogott demokrácia, hanem a keresztény és nemzeti értelemben vett demokrácia alapján állunk. Gazdasági vonatkozásban a demokráciát s a nálunk e pillanatban uralkodó protekcionizmus és egykéz rendszert állítja szemben igen t. képviselőtársam. Ez téves, mert itt nem a demokráciát kell vele szembeállítani, hanem tulajdonképpen a liberális gazdasági rendszerhez ragaszkodókat. Itt már nem tudok sem vele, sem gróf Bethlen Istvánnal száz százalékig egyetérteni, I '. ülése 1937 május 11-én, kedden. 69 mert igenis az állami beavatkozást szükségesnek tartom abban a tekintetben, hogy az az árak csökkentésére, az erkölcsös nyereség szá; mításba vételére irányuljon s így az állami beavatkozás s nem liberális szabadság a helyes. Ami végül a harmadik felvetett kérdést illeti, hogy tudniillik nemzeti és valláserkölcsi alapon állunk-e, vagy pedig a pogányság, az istentagadás álláspontjára helyezkedünk, erre nézve feltétlenül ki kell jelentenem, hogy mi ebben a pártban csakis a magyar nemzeti, keresztény és valláserkölcsi alapon állunk. Itt azután egy kérdést mindenesetre fel kell még vetnem. Vázsonyi János t. képviselőtársam ugyanis azt mondja, hogy így a keresztény és a zsidó etika között különbséget tenni xiem lehet. Ezt nekem, mint keresztény embernek feltétlenül vissza kell utasítanom, még akkor is, ha vallásom egyik lelkésze, egy másik képviselőtársam állítólag gratulált Vázsonyi Jánosnak beszédéhez, mert hiszen a keresztény etika feltétlenül más, mint a zsidó etika. Vázsonyi János képviselőtársam azt mondja, hogy mind a kettő az Ószövetségből származik. Igaz, de meg kell állapítanom, hogy a keresztény etika az Újszövetség alapján teljesen újjáalakult, éppen Krisztusnak a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat elv s a szegénységről hirdetett azon tana alapján, hogy könynyebb a tevének átjutni a tűfokán, mint egy gazdagnak a mennyországba jutni; sőt abban a tekintetben is mást mond az Újszövetség, hogy nem e földön való jutalmazást ígért Jézus a hívőknek, hanem a jutalmat a túlvilágra teszi, ugyanakkor, amikor az Ószövetség egy választott népnek, a zsidó népnek a földön való boldogulását teszi elsőnek s a zsidó etika nem megy ezen túl a vallásban. Ezt minden körülmények között meg kellett állapítanom azért is, mert Vázsonyi János t. képviselőtársam egyenetlenséget igyekezett szítani azáltal, hogy a kikeresztelkedetteket kipécézte, mar pedig éppen az előbb elmondottak alapján a kikeresztelkedettekre vonatkozólag csak azt a megállapítást tehetem, hogy azok a keresztséggel s új szövetséggel a keresztény etika alapjára helyezkedtek és ennek következtében velük szemben nem lehet megállapítani, hogy más etikát követnek. T. Ház! Még egy kérdést kell felvetnem ugyancsak Vázsonyi igen t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban. Fel kell ugyanis vetnem azt a kérdést is, van-e lehetőség arra, hogy mindezek a kérdések itt, ebben a parlamentben megoldást nyerjenek. Erre igenlőleg válaszolok, mert elismerem azt, amit Vázsonyi János t. képviselőtársam mondott, hogy azok itt, akik együvé tartoznak, nincsenek egy pártban, azok viszont, akik ellentétes nézeteket vallanak, ma egy pártban élnek. Szóval a pártkeretek tényleg meglazultak, viszont az elvekben nagymérvű közeledés van ebben a parlamentben. Lehetetlen lett volna még a múlt kormány idején is erre gondolni, de ma már megvan a lehetősége annak, hogy a kérdések megoldódjanak itt és tényleg olyan reformparlamentté váljon ez a parlament, amely nemcsak kezdeményezi, de meg is oldja a kérdéseket. Jobb is lenne ezi úgy a zsidóságra, mint a kereszténységre nézve is, mert hiszen ma még- akkora nézetellentétek vanak itt az egy világnézetet vallók között is, hogy sokkal mérsékeltebb megoldást nyerne minden kérdés, mintha ez egy új választás után történik meg. A titkos választójog előkészítése érdekelő*
