Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

68 Az országgyűlés kép vise

1 óhazának gásnak megdöntésére hivatkozzam egy bírósági ítéletre. A soproni törvényszéken 1936 december 4jén Döbrentey Zoltán csepregi üvegkereskedő feljelentette Stern Imre ugyancsak csepregi üvegkereskedőt tisztességtelen verseny címén. Stern Imre a következőket vallotta (Olvassa): »Olcsóbban kapom az üvegeket és így olcsóbban is adom. Engelmann Jenő és Károly szombathelyi nagykereskedő cégnél vásárlom az árut és különböző térítmények címén 14 százalék kedvezményt kapok.« Állításainak igazolására hivatkozott Engelmannra es ifj. Eisler Mórra. A bíróság előtt kihallgat tátva, Engelmann elmondotta, hogy Stern 1934 óta vásárol nála és ő az úgynevezett koronás áru után 5% kedvezményt nyújtott neki, kasszaskontó címén 3%, konzumskontó címén újabb 3% kedvezményt, ezenkívül 2% fuvarmegtérítést és 1'5% hitelesítési díjkedvezményt is adott Sternnek. Elismerte, hogy Döbrentei Zoltán is vásárolt nála, de a Stern által élvezett engedményt az alapárból nem kapta meg. Fischer Fülöp szombathelyi kereskedő Engelmann Károlyhoz hasonlóan vallott és igazolta Sternnek azt az állítását, hogy 14%-kai olcsóbban bocsátotta Stern rendelkezésére az árut, mint ahogy Döbrentei Zoltánnak adta. Döbrentei Zoltán felperes előadta, hogy már évek óta komoly tételekben vásárol a két nagykereskedőtől, soha egy fillér engedményt nem kapott, mert a kereskedők a kartelra hivatkozva, mindig megtagadták azt tőle. Döbrenteihez hasonlóan vallott Karner Mátyás, a bíróság által kirendelt szakértő, soproni üvegkereskedő és egy másik, nem zsidó üvegkereskedő is, akik közel évi 50.000 pengőért vásárolnak Eisler Mórnál ugyancsak engedmény nélkül.« T. Képviselőház! Ez az oka, hogy a tisztességtelen verseny miatt feljelentett Stern Imre ugyanolyan áron tudja árusítani az üveget, mint amely áron a nyugatmagyarországi magyar kereskedők a kartel megbízottjától nagyban vásárolják, (vitéz Martsekényi Imre: Ez jogegyenlőségl) Meg van tehát döntve Vázsonyi Jánosnak az az állítása, hogy nincs zsidó szolidaritás, mert ha nem lenne, hanem csak kartelszolidaritás lenne, ebben az esetben a kartelárakból még ilyen 14%-os kedvezményt ezek a kereskedők semmi esetre sem adtak volna meg a zsidó Stern Imrének, mint ahogyan megtagadták ezt a keresztény Döbrenteitől. Amikor az eddig előadottakban kifeitettem azt a nézetemet, hogy igenis a zsidókérdés a kartel- és bankkérdés, valamint egy ilyen szolidaritás formájában megvan, ezzel kapcsolatban kétségtelenül szükségesnek tartom pártom álláspontjából folyóan azt is megállapítani, hogy van egy másik nagy baj is, amely gátja a mi népi politikánk megvalósításának és amelyet nagyon szívesen játszik ki éppen ez a zsidó szolidaritás Önmagának a mentésére: ez pedig a birtokmegoszlás egyenetlensége és az a latifundiális birtokrendszer, 3 mely Magvarorszátron uralkodik. Es itt eleve vissza kell utasítanom azt a vádat, mely bennünket, független kisgazdákat ér és amely nkként hangzik, hogy mi földosztók vagyunk. T. Képviselőház! A földosztás vádját feltétlenül el fogom hárítani, ha megismétlem itt azt a több nagybirtokos r arisztokrata képviselőtársam előtt kifejtett álláspontomat, amely a földosztás mérvére vonatkozik, s amelyet ő és mindannyian is helyesléssel fogadtak el és amely az erkölcsi igazságnak is megfelel. 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. T. Ház! Mi nem azt mondjuk, hogy minden nagybirtokot, mondjuk 5U0—1UU0, vagy 3000 holdon felül fel keil osztani kisbirtokokra. Nagyon jól tudjuk, hogy a 16 millió katasztrális hold mezőgazdasági terület elégtelen ahhoz, hogy Magyarországon minden igényt ki tudjunk vele így elégíteni. A földosztás mérvére nézve ellenben az a helyesnek vélt álláspontunk, hogy minden nagybirtokos akkora területet tarthat meg a saját tulajdonában, amekkora területen biztosítani tud ugyar annyi embernek jobb megélhetést, mint ha felosztva kisbirtokotook kezébe kerülne az a terület (Helyeslés a középen), ugyanakkor pedig viseli, illetőleg vállalja az állami terhekből ugyanazt az arányi, amelyet a kisbirtok vállal. Ez olyan meghatározás, amely feltétlenül helyes és célirányos abból a szempontból is, hogy a mezőgazdasági kultúrának a viszonyokhoz mért es szükséges emelését elérhessük. Hogy pedig a telepítés melioráció és a földreform szempontjából mennyire elmaradottak vagyunk, e tekintetben méltóztassék megengedni, hogy statisztikai adatokat olvassak fel a németországi és az olaszországi helyzetről (olvassa): »A német kormány évente 70—80 millió márkát állít be a költségvetésbe telepítési célokra és körülbelül 100.000 hektárnyi vagyis 174.000 katasztrális hold területet telepít be. A telepítési célokra megszerzett földek területe 1919-től az 1936. év végéig — tehát a Hitlert megelőző kormányok idején is — 1,500.000 hektárra vagyis kb. 3,600.000 katasztrális holdra tehető«. Nézzük Olaszországot. (Olvassa:) »Olaszországban a jelenlegi nagyarányú telepítés tulajdonképpen az 1928. évi december 24-i feonifikációs törvénnyel, az úgynevezett Mussolini-törvénnyel veszi kezdetét. Ezen törvény rendelkezése értelmében Olaszország 240.000 négyzetkilométert, vagyis 24 millió hektár kiterjedésű mezőgazdasági művelésre alkalmas területéből mintegy egyharmadot, vagyis 8 millió hektár kiterjedésű területet nyilvánított bonifikálandó területnek és ezekre a munkálatokra 7 milliárd lírát irányzott elő. Ha ezt az összeget a csonkamagyarorszáfn mezőgazdasági területhez víszoryítiuk. akkor nekünk legalább 600 millió pengőt kellene telepítésre és ezzel kapcsolatban tálai javítási, építkezési stb. célokra fordítanunk. Ha ez nem is felel meg minden körülmények között az aránynak, azért kétségtelen, hogy Csonka-Magyarországon ez a 20 millió, amelyet erre a célra szántak és amely év 2 millió pengővel dotálja a telepítést, nem felel meg a viszonyoknak (Martsekényi Imre: Fel kell emelni!) Ezt tehát feltétlenül fel kell emelni. Itt elsősorban magára a telepítésre gondolok. Nagyon helyesen állapította meg Tildy Zoltán tegnapi beszédében, hogy a digozással a szikes területek feljavítása, valamint öntözés útján a többtermelés előmozdítása éppen olyan mértékben fontos és szorgalmazandó, mint a telepítés. Ezen a téren nem elég az, hogy ezt csak megállapítjuk és hivatkozunk a szociális viszonyok szempontjából a Quadragesimo Arno-ra. ugyanakkor pedig nagybérletben hagyjuk birtokainkat, hanem feltétlenül kell hivatkoznunk János evangélistára, aki azt mondotta, hogy »ne szerezzünk szóval sem nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal«. T. Ház! Rámutattam mindkét irányban azokra a gátló körülményekre, amelyek a népi politika megvalósulását megakadályozzák ebben az országban. Arra nézve, hogy milyen a