Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 19S7 május 11-én, kedden. 67 viselőtársam beszédéből akarok itt idézni. Felolvasom belőle azt a részt, amelyben a képviselő úr azt mondotta, hogy (olvassa): »Volt égy olyan korszak, amikor az egyik felekezet a ghettóba záratván, kizárólag csak a kereskedelemre; szorítkozott, mással nem foglalkozhatott, a kereskedelmet és részben az ipar bizonyos ágát lenézték azok, akik a nemesi osztályhoz tartoztak és azért kizárólagosan egy felekezet tagjai helyezkedtek ott el.« Vázsonyi képviselő úrnak ez a megállapítása 100%-ig igaz, igaz, mert nem azt mondja, ahogyan ezt Bethlen István gróf állította, hogy ez egy 5000 esztendős zsidó kultúra eredménye lenne. Nem annak az eredménye, hanem állapítsuk meg az igazságnak és a történelemnek megfelelően azt, hogy ez Werbőczy Tripartitumával kezdődött és 350 éves múltra tekinthet vissza. Azért indult ki Werbőczy Tripartitumából, mert abban írták körül részletesebben a nenesi jogokat és ezek közül a nemesi jogok közül a. »nem adózunk« volt az az ok, amely kifejlesztette azt a ferde irányt, hogy a nemesek, nehogy adózniok kelljen, vagy vámot kelljen fizetniök, nem mentek a kereskedelmi és ipari pályára, sőt még a jobbágyot is meggátolták ebben és így utat nyitottak idegen elemeknek, ezek között természetesen a köztük lévő zsidóságnak is; El kell tehát ismernem, hogy elsősorban maga a magyarság hibás azért, hogy a zsidóság ilyen nagy mérvben kifejlődhetett itt, de másodsorban annak, hogy a háború után a fejlődésük még nagyobb mérveket öltött, hogy kifejlődhetett a mai bankés kartelhatalmasság, illetőleg a zsidóságnak ebben a hatalmasságban való nagy részessége, feltétlenül az a tízéves rendszer az oka a maga vámvédő politikájával és mesterséges iparpártolásával, amely rendszer ugyanakkor a zsidóság helyettesítésére mást, keresztényt, meg sem kísérelt e pályákra oda állítani. T. Ház! Amikor mindezt, mint igazat állapítom meg, megállapítom továbbmenőleg azt is, hogy a zsidóság ma gazdaságunkban olyan hatalmi tényező, amelyet sem eltávolítani, sem helyettesíteni nem lehetne, tehát nagyon helytelen, hogy Végváry igen t. képviselőtársam 450.000 zsidónak Palesztinába való kitelepítését kéri, mert ma ezek helyére gazdasági életünkben más helyettesítőt tenni nem tudnánk. Nem képes erre a Hangya és a Futura sem, hiszen . láttuk, hogy legutóbb a kamdllakartel kapcsán a Hangya mennyire kudarcot vallott. Hogy ebben a kérdésben igazságom van, ezt alátámasztja éppen az a hosszas statisztikai adatfelsorolás, amelyet gróf Károlyi Viktor igen t. képviselőtársunktól hallottunk. Azokban a statisztikai adatokban meg van állapítva, hogy a nagyiparban, a nagykereskedelemben és a bankérdekeltségben is a zsidók 80%-ot meghaladó érdekeltséggel bírnak. Ez az érdekeltségük nem lenne momentán szakértelemmel helyettesíthető. Érdekeltségük nagyságát még fokozottabb mértékben is meg lehet mutatni a következő statisztikai adatokkal. Budapesten a liszt- és terménykereskedők 80%-a, a vászon- és rőfösüzletek 83%-a, a férfias női divatüzletek 84%-a, a fa- és szénkereskedők 87%-a, a bőrfeldolgozó üzemek 89% ~£1, EL cipőkereskedések 90%-a és így tovább, a vegyészeti gyáriparban 93%-ig emelkedőleg, mind zsidó kézben van. Ehhez hozzá kell még vennem, hogy szellemi életünkben, kulturális intézményeinkben, a színházaknál és a sajtóban a zsidóságnak ugyancsak nagy a szerepe KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XHI, és ha az utóbbiaknál, valamint az egyéb szabad pályákon meg is van a helyettesíthetőségük, a gazdasági életben, a nagyiparban és kereskedelemben őket a nemzet testéből márólholnapra kioperálni nem lehet. (Müller Antal: Próbálnák meg. Lehet!) Nekem ez a meggyőződésem, t. képviselőtársam. Ha pedig már ez a helyzet, akkor mindenesetre igaza van Bethlen Istvánnak abban, hogy ezen a téren csak lassú haladással, de semmiesetre sem a mai lassú haladással kell előremenni. Ami a nagykereskedelem szempontjából Éber Antalnak azt a megjegyzését és állandó állásfoglalását illeti, hogy a szövetkezetekkel ártunk a kereskedelmi áraknak és hogy a szabadkereskedelem mindenesetre jobb módszer, ezt nagyon helyesen cáfolta meg Megay-Meissner igen t. képviselőtársam, amikor rámutatott arra, hogy a kartelárak egysége a szabadkereskedelmet teljes mértékben egyenlő helyzetbe hozza a szövetkezetekkel. Igen t. Képviselőház! Mindezek alapján meg kell állapítanunk azt, hogy a mi pártunk álláspontja volt a helyes, amikor kartel-, bank- és gazdasági okokra hivatkozott és nem zsidózott e kérdésekben, hanem ezekre a gazdasági okokra hivatkozva kívánta e kérdéseket rendezni. (Müller Antal: Lényegben ugyanezt akarjuk mi is.) Lényegben ugyanazt, igen t. képviselőtársam, de nem oly mérvben, mint mi. Engedjék meg azonban, hogy befejezzem ezt a gondolatot. A kérdés kvintesszencia ja abban van, ha megvizsgáljuk a zsidóságnak a nemzeti jövedelemben való részesedését. A statisztikai adatok szerint nemzeti jövedelmünk 3'5 milliárd pengőt tesz ki évenkint s ebből a gyáripar és a nagykereskedelem részesedése 17 milliárdot tesz íki. Ha tehát egynek veszszük — amint jogosan vehetjük egynek — a nagyipart és a nagykereskedelmet a magyar zsidóságnak abban érdekelt részével, — mert hiszen ezt jogosan tehetjük, miután amilyen részben érdekelve van a nagyiparban és a nagykereskedelmiben a kereszténység, ugyanolyan részben érdekelve van a mezőgazdaságban a zsidóság, tehát feltétlenül egyenértékűnek vehetjük ezt a kettőt, — akkor meg kell állapítanunk azt, hogy az ország lakosságának 5 százalékát kitevő zsidóság, sőt ennek csak a bank s karteli része ebben az országban a nemzeti jövedelem felerészében részesül s a 8'5 milliót kitevő lakosság másik keresztény része a nemzeti jövedelem másik felerészében, (vitéz Bánsághy György: Tehát mit csináljunk 1 ? — Müller Antal: Törvény kellene!) Én tehát ELY Tel EL következtetésre jutok, hogy igenis, feltétlenül megvan a zsidókérdés, megvan pedig abban a formában, hogy ez tulajdonképpen gazdasági kérdés. Ismétlem tehát, hogy ezt a kérdést gazdasági kérdésnek 'kell kezelnünk, (vitéz Bánsághy György: Aminthogy az is!) Legyen szabad már most Vázsonyi igen t, képviselőtársam beszédének még több részletére hivatkoznom. Vázsonyi igen t. képviselőtársam azt : mondja a magyar zsidóságról, hogy sem mint vallási egvség, de sem politikai, sem gazdasági egységként egyetlenegy felekezet sem fogadható el. tehát a zsidóság sem. Én ezt elismerem, tagadom azonban azt, hogy ne volna a zsidóságban szolidaritás, amelyről Vázsonyi képviselőtársam a továb-. biakban azt mondta, hogy (olvassa): »'Zsidó szolidaritást szoktam hallani- ami antiszemita kitalálás lehet, de nem létezik.« Méltóztassék megengedni, igen t. Ház, hogy ennek a felíb10
