Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
66 Az országgyűlés képviselőházának dorn el azért, mert a kiadások szaporodásával kapcsolatban a bevételeknek olyan jellegű szaporodását, amely nem sérti a szociális és gazdasági helyzetet, nem látom, viszont pedig a kiadások sorában azt az aránylagosságot, azt a helyes megosztottságot, amelyet a magyar állami élet megkövetel, nem találom meg. Éppúgy, mint Bethlen Istvánt, engem sem elégít ki a költségvetés abban a vonatkozásban, hogy a honvédelmet nem dotálja kellően. Nagyon jól tudom, hogy a trianoni békeszerződés gátat vet honvédelmünk teljes kiépítésének, valamint tudom azt is, hogy ennek a gátállításnak akkori feltétele volt a többi, győző hatalom lefegyverzése. Minthogy azonban ez nem történt meg, ebből a szempontból felszabadultnak érzem magamat és nemzetemet is az önvédelem erejéig való felfegyverzés jogára. Ezt elvárnám annál inkább, mert itt a mai világfegyverkezés közepette, Európa szívében erre feltétlenül megvan minden ok. Ha nézzük azt^hogy Csehszlovákia a költségvetése keretében évről-évre mennyit költ a fegyverkezésre, ha nézzük, hogy még a világtörténelem útjaitól annyira távoleső Norvégia is szükségét látja annak, hogy 19 millió norvég koronát fordítson közvetlenül fegyverkezésekre és ugyanannyit stratégiai utak építésére, akkor azt mondhatom, hogy Magyarországon tulajdonképpen ezzel szemben semmi sem történt. ^ Nemcsak közvetlenül, a fegyverkezés kérdésében, de az egyéb gazdasági minisztériumok körében sem, mint az útépítési és más. a hadászattal és stratégiával összefüggő kérdéseknek megoldását követelem. Az önvédelem erejéig való fölfegyverkezésünik nemcsak állami érdek, de fajunknak is létérdeke. Ezt a létérdeket semmi körülmények között sem tudja biztosítani és pótolni a még olyan jó külpolitika sem. már pedig a külpolitikánkkal, annak irányelveivel valamennyien meg vagyunk elégedve, az kétségtelen, ez minden oldalról hangzik is. Nem akar ez a kijelentésem sem Ausztria, sem a többi velünk baráti viszonyban lévő állambaráti erejének ég értékének lekicsinylése lenni, amikor a külpolitika mellett felfegyverkezésünket mindenesetre követelem, mert hiszen ezzel csak külpolitikánkat akarom még jobban alátámasztani. Tovább a honvédelemnek ós a külpolitikának viszont a legerősebb támasza miüdig az erős kormány és az erős belpolitika. Erős kormány és erős belpolitika olyan értelemben, hogy minden szociális és gazdasági kérdés a nép összességének és e suprema lexnek, a honvédelemnek és a külpolitikának gátlása és irányszabá/sa szerint oldódjék meg. Ebből a szempontból a belpolitikáról nyugodtan mondhatom, hogy sem a tízéves rendszer, sem pedig az azt követő három kormány nem tett eleget és nem tesz sokat. Akkor, amikor pártunk mindig az alkotmányosság mellett tört lándzsát, a költségvetéssel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az alkotmányosságnak és az ennek alkatrészét képező parlamentarizmusnak szülőanyja mégis csak a forradalom volt, célja pedig a népi politika megvalósítása. Ha tehát a parlamentarizmusban éppen e cél irányában abszolúte semmi sem történik, akkor ezek az említett történések maguk ölik meg egy újabb forradalommal a parlamentarizmust, amely forradalom jöhet alulról és jöhet felülről. Látjuk a külállamokban a legutóbbi időkben is, hogy így történt mindig, A parlamentnek akár 210. illése 1937 május 11-én, kedden. puccsal, akár forradalommal való eltörlése diktatúrát eredményezett és okozta több esetben a parlament olyan kényszerű tétlenségét is, amelyet a parlamenten kívüli gazdasági és hatalmi erők befolyása a parlamentre idézett elő olyan módon, hogy a parlamentet a haladásban gátolta. Amikor tehát pártunk teljes mértékben az alkotmányosság és a parlamentarizmus álláspontján áll, egyben azt is ki kell jelentenünk, hogy mi ezt nemcsak mint történelmi fejlődést ismerjük el, hanem elismerjük azért is, mert népünk individuális természetét ismerjük, kívánjuk azonban az alkotmányosság kapcsán a régi hamis alkotmányi formákkal szemben az alkotmányunknak élő tartalommal való 'kitöltését, amiat azt vezérem, Eckhardt Tibor nagyon helyesen megszabta és ennek megvalósulása jelenti egyúttal á magyar "épi politikának a megvalósítását. Bethlen István igen t. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy a magyar nép a forradalmak után rögtön megtalálta az alkotmányosságban és a parlamentarizmusban azt a helyes utat, amelyet követnie kell. Ebből a szempontból bizonyos mértékben a saját érde^ mére hivatkozott. Ezt az érdemet tőle elvitatni nem tudom, de viszont olyan mértékben, amint azt ő tette; nem tudom neki adományozni, hiszen a titkos választójog eltörlése az ő műve volt. Mi pedig a titkos választójogot feltétlenül a parlamentarizmus kvintesszenciájának tartjuk, mert egy erőszakkal, sokszor vérrel, vagy terrorral és csalással létrejött parlament semmi körülmények között sem képviselheti a népakaratot. Mit jelent az a népi politika, amelyet mi meg akarunk valósítani 1 ? Az adóztatás, az állami igazgatás terén és minden egyéb téren olyan politikát, amely 8 és félmillió magyar szociális és kulturális jólétét szolgálja s egyedüli irányítója és egyben korlátozója a jelenlegi és régi határaink mellett Magyarország és a szentistváni szellem! Már most vizsgáljuk meg, hogy e népi politika megvalósulásának mik a, gátjai? A népi politika mai gátjai szociális és gazdasági téren elsősorban a nagyipari, nagykereskedelmi, bank- és kartelérdekeltségek, másodszor az egészségtelen birtokmegoszlás és a földreform nem megfelelő megoldása, harmadszor a kettőt érdekközösségbe kötő lánc, egyrészről a részvénytársasági forma a maga igazgatóságaival, másik oldalon viszont a nagybérlet. Itt jutottam el ahhoz a kérdéshez, amelyet Bethlen István gróf is szükségesnek f tartott felemlíteni és érinteni, és amelyet újabban zsidókérdésnek neveznek. Ezt a kérdést pártunk mindig bank- és kartel, nagyipari és gazdasági érdekeltségnek nevezte, még legutóbbi pápai beszédében is. vezérem, Eckhardt Tibor a zsidókérdést mint gazdasági kérdést határozta meg. Én ehhez hozzáteszem azt, amit helyesen állapított meg Bethlen István is, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem szociális kérdés is. Eleve tiltakoznom kell az ellen a vád ellen, hogy engem antiszemitizmus fűt. (Müller Antal: Miért 1 ? Aki a keresztényt védi, az mindjárt antiszemita?) Az antiszemitizmust nem tartom az értelem szülöttjének és amikor a zsidókérdéssel foglalkozom, azt teszem nemcsak keresztény érdekből, hanem éppen úgy zsidó érdekből is. Tárgyilagosságomat, mint minden téren, úgy ezen a téren is megtartom. Éppen ezért elsősorban Vázsonyi János t. kép-
