Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 2 azzal, hogy a magyar (kisebbségek ellen azt az eszközt alkalmazzák elsősorban s azon az alapon, amelyen mi itt ilyen irányban haladnánk, a szomszéd államok ugyanezeket az eszközöket a magyar kisebbségekkel szemben alkalmaznák. (Egy hang a baloldalon; Már csinálják is! Előlegezik«) És legyünk tisztában azzal, hogy megakadna egész belső gazdasági életünk, mert hiszen egész gazdasági életünk egy tekintélyes részét éppen ez a zsidó réteg viszi, hajtja, a maga részéről véseti és irányítja, amely helyébe senkit sem tudnánk ültetni. T. Képviselőház! Messze vezetne, ha én akarnék a kormánynak erre vonatkozólag programmot adni, (Sulyok Dezső: Pedig nagyon jó volna!) én csak valamire kérem a magyar kormányt és ez a kérésem kettős: egyik az, hogy dolgozza ki fokozatosan azt az okos, körültekintő és helyes programmot, amely szükséges ahhoz, hogy a keresztény magyar társadalom a gazdasági életben a pozíciókat fokozatosan magához visszahódítsa, ami nélkül itt sem a felekezeti békét, sem a szociális rendet hosszú időre biztosítani nem lehet; a másik oldalon azonban erős kézzel tegye lehetetlenné azt az antiszemita izgatást, amely ezt a kérdést hamis vágányokra tereli s ebben az országban felfordulást produkálni és a szélső jelszavakat népszerűsíteni alkalmas, amellyel ezt a kérdést megoldani sohasem fogjuk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) * T. Képviselőház! Az időm letelt s ennek folytán nem foglalkozhatom behatóan a külpolitikai kérdésekkel. (Halljuk! Halljuk!) Én a kormány külpolitikai irányával teljesen egyetértek, annyira egyetértek, hogy nem érthetek egyet azokkal, akik a magyar külpolitika irányát orientálni szeretnék arra felé, ahonnan mi az állítólagos német veszedelemmel szemben bizonyos támogatást nyernénk. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Én azt látom, hogy ha van német veszedelem, kell, hogy ez ellen a veszedelem ellen a magyar kormány az országot megvédje, úgy a kisebbségek kérdésének terén, valamint a rend terén. És itt a belügyminiszter urat külön figyelmeztetem, hogy éppen annak a kormánynak, amely a németbarátságot a maga részéről ápolni kívánja, legelső kötelessége az, hogy ezen a téren kemény kézzel járjon el, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert semmi sem kompromittálhatja annyira a németbarátságot Magyarországon, mint az a látszat, hogy külföldről befolyás gyakoroltatik ennek az országnak belügyeire is. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Nem értek azonban egyet azokkal, akik azt kívánják, hogy a német veszéllyel szemben orientálódjunk arrafelé, ahonnan védelmet kaphatunk. (Rajniss Ferenc: Hodzsa!) À német veszély lehet pro futuro valami, de itt van a nyakunkon nem egy veszély, hanem egy fojtogató valóság; (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és baloldalon s a középen.) szomszédainknak az a politikája, amely minden becsületes magyar törekvést lehetetlenné kíván tenni, (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) amely keresztbefekszik még a legbecsületesebb és legtisztességesebb irányoknak is, amelyeket követni óhajtunk. Azzal a politikával, amely másik irányba akarná orientálni az országot, de amelynek következtében magyarán szólva, hasra kellene feküdnünk a fojtogató veszély előtt, amely minket körülvesz, — én a magam részéről nem 0. ülése 1937 május 11-én, kedden. 65 értek egyet. (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon s a középen.) T. Képviselőház! Az idő letelt. A kisebbségek kérdésével fejezem be felszólalásomat. Erdélyben a magyar kisebbség helyzete tűrhetetlen, halálos veszedelemben van. En, aki ifjúságomat, életem legjavát ott töltöttem, tanúképpen állok itt önök és az ország előtt, Az erdélyi magyarság segélyt kérő szava nem hangzik el ide, de én kell hogy helyettük helytálljak. Egy év óta nem szűntem meg a magyar kormányt figyelmeztetni arra, hogy ezen a téren elérkezett az utolsó perc, hogy komoly elhatározásokra jussunk. (Ügy van! Úgy van!) Azt mondottam, hogy vagy meg kell értetnünk magunkat a szomszéd államokkal és elsősorban Romániával erre a kérdésre vonatkozóan s a kísérletet erre meg kell tennünk, vagy ha ez a kísérlet nem sikerül, akkor a nemzet egész erejének megfeszítésével, minden képességének latbavetésével olyan nemzetközi akciót kell indítani, amely a pusztuló magyarságot Erdélyben megmentheti. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) T. Képviselőház! Ezt a ceterum censeo-t, amelyet most ismételten a magyar közvéleményhez és a kormányhoz intézek, csak megismételni tudom. Szeretném felébreszteni az alvó magyar lelkiismeretet s szeretném felébreszteni a belső kicsinyes pártharcokba és világnézeti harcokba merült magyarság figyelmét erre a világkérdésre. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés, helyes lés és taps a Ház mindes oldalán. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Némethy Vilmos képviselő úr. (Mozgás és" zaj.) Csendet kérek képviselő urak ! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! (Hosszantartó mozgás és zaj. Elnök csenget.) Kérem képviselő úr, méltóztaswék megkezdeni Jjeszédét! Némethy Vilmos: T. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Már másodszor vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a költségvetési vita során Bethlen István t. képviselőtársam után következem. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ez a második alkalom azt a szerencsét juttatja nekem, hogy azt a kijelentést kell tennem, hogy az. .. (Mozgás és zaj. — Elnök csenghet.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Némethy Vilmos: ... amit innen ezekből a padokból az adókérdésben, a honvédelem kérdésében és majdnem nagyrészben a zsidókérdésben is elmondott Bethlen, mintha csak a független kisgazda padok szóltak volna, anynyira találkozik a mi véleményünkkel. Amit azonban a magyarság szaporodásával kapcsolatban a szociális kérdések szempontjából axiómaként állított fel Bethlen István gróf, abban nem tudok osztozni; ami pedig egyéb vonatkozásokban véleményemmel ellenkezik, azt beszédem folyamán fogom érinteni. A magam részére beszédem tekintetében elsősorban azt a kötelezettséget róttam ki, hogy tárgyilagos legyek s elfogulatlanul bíráljak minden kérdést, mert hiszen én nem oíyan formában kívánom érinteni a költségvetéssel kapcsolatosan a technikai megoldások egész sorozatát, mint Bethlen István tette^ hanem tényleg egyes problémákat kívánok érinteni, keveset, de mélyebben. T. Képviselőház! Eleve kijelentem, hogy riem fogadom el a költségvetést. Nem foga-