Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

64 Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. T. Ház! Igenis eldőlt a világnézleti kérdés i Magyarországon, mégpedig 1919 után. És ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a világnézleti kérdés a nemzeti és keresztény irány javára dőlt el, úgy ezzel még nem mond eleget. Mert igen, eldőlt a kérdés a nemzeti és keresztény irány javára a bolsevizmus, a kommunizmus és a forradalom szellemével szemben, viszszatértünk ezeréves tradícióinkhoz, de eldőlt a magyar alkotmányosság javára is, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) eldőlt a demokratikus fejlődés javára is, (Ügy van! Ügy van!) amit nézetem szerint éppen olyan fontosnak kell tartanunk, mint a kérdés eldőlésének másik részét. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Nehézséget talán csak egy probléma okoz (Halljuk! Halljuk!) és ez a zsidókérdés, amely elől én sem akarok kitérni, mert erről nyíltan és őszintén kell beszélnünk. (Halljuk! Halljuk!) Van-e zsidókérdés? Vázsonyi t. képviselőtársam a napokban azt mondotta, hogy a törvény értelmében nincs zsidókérdés. A miniszterelnök úr szegedi beszédében ezzel szemben kifejtette, hogy van zsidókérdés. Én a miniszterelnök úr álláspontján állok és az a nézetem, hogy igen is van ilyen kérdés, mert nem az dönti el a dolgot, hogy a törvényes egyenlőség keretén belül mi történik, nem az dönti el, hogy törvényeink helyesek-e, vagy nem, hiszen mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a törvény előtti egyenlőség abszolút szükség, meg nem szüntethető, annak fenntartása a nemzetnek is érdeke és mégis vannak követelések, mégis van elégületlenség. Ha nincs zsidókérdés, akkor szociális kérdés sem volna lehetséges, mert hiszen gazdasági törvényeink a gazdasági szabadságot, az egyenlőséget éppúgy előírják és mégis van szociális kérdés, (Ügy van! Ügy van!) mert vannak jelenségek, amely jelenségekkel szemben a társadalom bizonyos rétegei elégedetlenek és amely jelenségek kiküszöbölését óhajtják. (Úgy van! Ügy van!) A baj csak az, hogy amikor róla beszélünk, akkor azo'k, akik erről a kérdésről beszélni szeretnek, ebben akarják látni a magyar élet összes bajainak forrását, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) az a baj, hogy azoknál, akik erről beszélnek és akik azután banikokráciáról, bankuzsoráról, monopolkapitalizmusról, karteluzsoráról, liberális uszításról, bolsevizmus elleni védekezésről és hasonlókról ejtenek szót, ha az ember megvakarja a gondolkodásmódjukat, emögött tulajdonképpen a zsidókérdést találja. (Mozgás és zaj.) Emögött a gondolkozás mögött tulajdonképpen egy harcias és gyűlölködő antiszemitizmus áll, amely lehet kitűnő jelszó bizonyos vágyak ébresztésére egyes néprétegek körében, lehet kitűnő jelszó bizonyos gazdasági, szociális és egyéb követelések, politikai követelések felállítására, de amely gyűlölködő atmoszférában ezt a kérdést megoldani soha sem fogják, mert a gyűlölet destruálni képes, de építeni sohasem lesz képes. (Ügy van! balfelől.) Ha van — mint ahogyan állítom, hogy van és ahogy a kormány is azt állítja, hogy van — zsidókérdés, akkor a kormánynak kötelessége errenézve egy józan, okos, körültekintő, a jogegyenlőséget nem sértő programmot felállítani. De hogy ez a programm felállítható legyen, ahhoz szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, hogy miből is áll ez a kérdés. Erről is nyíltan és őszintén akarom megmondani a magam meggyőződését, (Halljuh! Halljuk!) Az utóbbi hatvan-hetven évben — amint azt a miniszterelenök úr mondotta — tényleg meglehetősen nagyarányú bevándorlás volt Galíciából és azokból az, országokból, ahonnan zsidó tömegek jöttek ide és ezek a maguk gazdasági leleményességével, ügyességével és képességeikkel, amelyek meghaladják — ezt abszolút objektíve állapítom meg — úgy a magyar faj gazdasági képességeit, mint az egyéb itt lakó, esetleg sváb vagy más népek képes ségeit, (Mozgás a középen.) ezen a téren nagy sikereket értek el. Ezt lehet így vagy úgy magyarázni. Én a magam részéről megállapítom, hogy ezek a gazdasági képességek szuperiórusak. Nem is lehet csodálkozni, hiszen egy ötezeréves kultúráról van szó olyan nép részéről, amely az állami életből és az élet más területeiről ki volt szorítva és tisztán gazdasági téren érvényesült. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Ezek a tömegek igenis, létesítettek Magyarországon új ipart, új kereskedelmet, új vállalkozást és létesítettek gazdasági téren olyan dolgokat, amelyek ennek az országnak nagy előnyére és javára váltak. Ebben is igazságosnak kell lenni és nem a gyűlölet szemüvegén keresztül nézni a dolgokat. De következménye ennek még egy másik dolog is. Az, hogy ügyességükkel és rátermettségükkel fokozatosan kiszorították a keresztény intelligens köröket ós társadalmat a földnél nagyobb jövedelmet adó egyéb foglalkozási körökből, úgyhogy ma, amikor a zsidó polgár fia indul meg a gazdasági téren, akkor a háta mögött áll egy vagyon, a háta mögött áll az atya vagy a rokon üzlete, a háta mögött áll az öszszeköttetés az egész gazdasági élettel. (Ügy van! Ügy vanX) A háta mögött áll a tanultság, amelyet a házi üzletben vagy a rokoni üzletben már mint gyermek is elsajátíthatott, amivel szemben a keresztény ifjúnak megindulásakor ezek a nagy támasztékoik hiányzanak és teljesen terra incognita-ra lép, amikor a gazdasági életben érvényesülni akar. T. Képviselőház! Ez idézte elő a keresztény társadalomnak azt az érzését, hogy jövője bizonytalanságban van, mert amíg a zsidóság a maga ügyességével és rátermettségével nagy vagyont gyűjtött ebben az országban, addig a keresztény társadalom széles rétegei elszegényedtek. Ezt is meg kell mondani objektíven, férfiasan, őszintén, (Ügy van! Ügy van!) mert az ügynek nem használ az, aki ebben a kérdésben kertel, vagy egyik vagy másik irányba félrebeszél. (Helyeslés.) Ezen nem segít sem a gyűlöletnek fehér izzásig való fokozása és nem segít — legyünk ezzel tisztában — a hitleri eszközöknek igénybevétele sem. Eltekintve attól, hogy r a magyar nép méltányossági érzése, jogérzése rövidesen szembefordulna ilyen kísérletekkel, kérdem, megengedhet-e magának egy 9 milliós kis nép olyan dolgokat, amilyeneket egy 70 milliós nép is alig engedhet meg magának? (Drozdy Győző: Az is ráfizet!) Legyünk tisztában azzal, hogy az első következmény az volna, hogy elveszítenénk azokat a világszimpátiákat, amelyeket húsz éven keresztül nagynehezen felépítettünk, elsősorban az angolszász népeknél. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Világbojkottnak tennénk ki magunkat, amely világbojkottnak feltétlenül összeroppannánk a legrövidebb idő alatt, amikor látjuk, hogy Németország is csak nehezen küzd ellene. (Farkasfalvi Farkas QéWr Ez a Józ^n belátás!) Legyünk tisztában