Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. 63 mezőgazdasági és ipari termelésével szemben a rajta kívül fekvő tengerentúli államok és egyéb nagyipari államok konkurrenciája hozatott be, amelynek eliminálása nélkül Középeurópa sohasem fog boldogulni. (Úgy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Ezek után legyen szabad néhány belpolitikai kérdést érintenem. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A belpolitikában jelentkező irányok tulajdonképpen kisugárzásai azoknak a világnézleti irányoknak, amelyek Európa különféle államaiban úrrá lettek. Európa a háború előtt úgyszólván egységesen állott a liberális, a demokratikus világnézlet alapján. Voltak ezen a téren előrehaladottabb és elmaradottabb országok, de az egység ebből a szempontból kétségtelen volt. Ennek az állapotnak a világháború és a forradalmak vetettek véget. Amíg nyugaton a demokratikus országokban, — ezek nem szenvedvén a békekötések folytán, az osztályharc nem tudott úrrá válni — a megszokott liberális és demokratikus intézmények segítségével tudták fékentartani a forradalmat s ennek folytán meg is maradtak a liberális és demokratikus alapokon, addig keleten úrrá -vált a bolsevizmus és Közép-Európában, a legyőzött államokban — amelyekben a háború szenvedései és különösen a békeszerződések által a népekre rótt szenvedések az osztályharcot lobogó lángra gyújtották — a polgári társadalom egyik helyen rövid, a másik helyen évekig tartó kísérletezés ellenére sem bírván leküzdeni a forradalom szellemét és a destrukciót a rendes liberális és demokratikus intézmények segítségével, itt a diktatúrák váltak úrrá. így jött létre a fasizmus, a német nemzeti szocializmus s így jött létre Ausztriában a rendi alapon álló állam. Eltérő volt a fejlődés nálunk. Nálunk az összeomlás után a komunizmus lett úrrá. Nem úgy, mint Németországban vagy más középeurópai, országokban, ahol ez lappangó veszély volt, amellyel szemben^ éveken keresztül kellett küzdeni és megtalálni az eszközt, amelynek segítségével ez ellen védekezni^ lehetett. Nálunk egyik napról a másikra lett úrrá. Hamar el is múlt és akkor Magyarország az elé a dilemma elé került, hogy megismétlődése ellen, vagy a diktatúra eszközéhez folyamodik, vagy visszatér az alkotmányos régi magyar formákhoz és ahhoz a demokratikus rendszerhez, amelynek evolúciós létráján mi még meglehetősen hátul voltunk. I Eleinte úgy látszott, hogy nálunk fog az első diktatúra kifejlődni. Ennek ellenére nem ez következett be. Visszatértünk a magyar alkotmányosság útjára, tudatosan; és különösen az a kormány, amelynek élén én voltam szerencsési állani tíz éven keresztül, sikerrel tért vissza erre az útra, tudatosan és organikusan fejlesztette ezt a megint elfogadott alapot es igyekezett az evolúció rendjén lépésről-lépésre fokozatosan utóiérni azt, amit a háború előtt elmulasztottunk. Sikerrel tértünk vissza a magyar alkotmányosság rendszerére. Köszönhetjük ezt annak, hogy nem teóriák után indultunk; köszönhetjük annak, hogy nem teóriák, hanem a ^realitások alapján állva, nem mindent valósítottunk meg, amit a demokráciák a háború után radikális irányban fejlesztettek. Nem engedtük meg a kommunista párt létezését, illegálisnak deklaráltuk. A választójog terén sem mentünk odáig, mint más államok, a gyülekezés, a propaganda jogát szigorúan kezeltük. Sok-sok szemrehányást kaptunk a nyugati államok, a saját köldöküket bámuló demokráciák részéről (Derültség. Mozgás.) azért, hogy nem divatnak nézzük a demokráciát és nemcsak azt az államot tartjuk demokratának, amely frigiai sapkát hord vagy vörös nyakkendőt visel, hanem azt, is, amely azt vallja, hogy a demokráciának a lassú evolúció rendjén a nemzet exigenciái szerint kell megvalósulnia, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert egy időelőtti közbelépés ezen a téron esetleg azoknak a szabadságoknak elvesztését is jelenti (Ügy van! Ügy van!) egy diktatúra, egy jobboldali vagy baloldali diktatúra javára, amely diktatúrák azután elfoglalják azt a helyet a magyar történelemben, amelyet ezer éven keresztül a nemzet alkotmányos rendje foglalt el. (Taps a jobb- és a baloldalon.) És most a diktatórikus államok közvéleményének részéről kapjuk a szemrehányást, hogy beleesni szándékozunk azokba a csapdákba, amelyeket a rendnek és a szabadságnak intézményei a kommunizmus javára nyújtanak. T. Ház! Mind a két szemrehányást vissza kell utasítanom. Tizennyolc év bebizonyította ebben az országban, hogy itt nincs szükség semmiféle diktatúrára, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) bebizonyította, hogy a magyar alkotmányos intézmények segítségével mi úrrá tn dunk lenni minden szubverziv mozgalommal szemben, (Úgy van! Ügy van!) ha mi magunk és bizonyos árnyalatai a közvéleménynek nem ássák alá azt a köztudatot, amely a magyar alkotmányos intézmények mellett f ennáll. (Ügy van! balfelől.) A magam részéről tehát abszolúte elítélek minden olyan törekvést, amely akár diktatúrát, akár a belőle folyó intézményeket akarná ebben az országban életrekelteni. Ne lőjjünk ágyúval szúnyogra, semmi szükség nincs rá, mert — hogy jó pestiesen fejezzem ki magam — Csicsójbácsi balkezének kisujjával intézi el rendőri téren ezeket a kérdéseket és nincs ehhez szükség diktatúrára. (Élénk derültség és taps a Ház minden oldalán. — Taps a baloldalon. - Halljuk! Halljuk!) Ezért voltam az előző kormány ellenzéke, mert szimptómákat láttam, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) amely szimptomák elfordulást jeleztek attól az iránytól, amelyet helyesnek ismertem el és ha van a jelenlegi kormánynak kötelessége, úgy az abból áll, hogy azokat a csökevényeket, amelyek akár a saját pártjában, akár a saját sajtójában, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akár a háta mögött álló egyes társadalmi szervezetekben felütik a fejüket ebben az irányban, megszüntesse és tiszta helyzetet teremtsen, mert semmi szükség sincs arra, hogy a megszokott, évezredes magyar alkotmányos eszközökön túlmenőleg, diktatórikus eszközökkel akarjuk ennek az országnak rendjét biztosítani. T, Ház! Sikerrel tértünk vissza az alkotmányos intézményekhez s ez a siker meg is fog maradni, ha nem térünk el a konzervatív szellemtől és a, realitások figyelembevételétől, amelyek segítségével ezeket az intézményeket fejlesztjük és sikerrel fogunk megmaradni ezen az alapon, ha fokozatosan keresztülviszszük azokat a szociális, társadalmi és gazdasági reformokat, amelyekre vonatkozólag, — eltekintve néhány túlzótól — meg vagyok győződve, ebben az országban minden becsületes magyar ember egyetért. (Ügy van! Ügy van!)
