Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

62 Az országgyűlés képviselőházának 2iO. illése 1937 május 11-én, kedden. szagok között ebben a tekintetben vajmi kevés különbség van. Kétféle intervencionizmus van: van egy krízis-intervenció, amelyet mindenki az egész világon, ha lehet, mentől gyorsabban leépítendőnek tart és van egy másik intervenció, amelyet egészen más okok tesznek szükségessé, amely okok elkerülhetetlenné teszik a közgazdasági életnek egy bizonyos ellenőrzését, egy bizonyos irányítását és, ha szükséges, időrőlidőre az ebbe a gazdasági életbe való beavatkozást is. Elkerülhetetlenné teszik azért, mert a modern nép-állam, ahogyan az a háború után fejlődött ki, felelőssé teszi a kormányt és az államot a széles néprétegek jólétéért vagy bajaiért és megköveteli, hogy a kormány olyan intézkedéseket tegyen, amelyek ezek segítségére sietnek. (Ügy van! Ügy van jobbfelől és középen.) Fokozott mértékben szükségessé vált ez a beavatkozás a gazdasági élet automatizmusának rossz működése folytán és szükségessé vált az ellenőrzés, az irányítás és a beavatkozás szociális szempontokból a gyengék, a minoritások védelmére, akik egy általános választójog alapján összeült parlamentben gyakran nem tudják megtalálni a maguk védelmét Nem mehet azonban ez az intervenció odáig, — és ezt nyomatékkal kell hangsúlyozni — hogy elvessük a polgári társadalom gazdasági életének azt az alaptörvényét, hogy mindenki elsősorban saját maga felelős a boldogulásáért és saját maga hibái következményeinek megszüntetésére nem veheti igénybe az állam segítségét, ami természetesen a gazdasági sza- • badságnak széles köre és a magántulajdon szentségének elismerése nélkül egyáltalában nem volna lehető. Igenis, a polgári társadalmak meg kell, hogy maradjanak a gazdasági szabadság alapelvénél, amely enyhítendő a szociális bevatkozás és olyan gazdasági ellenőrzés és irányítás révén, amely szükséges ahhoz, hogy a gazdasági élet hátrányos jelenségei időről-időre elimináltassanak. Kétségtelen, t. Ház, hogy ez nem lesz a gazdasági liberalizmus a maga orthodox értelmében, de nem lesz a kollektívizmus sem, (Ügy van a középen.) hanem a gazdasági szabadság rendszere lesz, enyhítve a szolidaritás, a szociális gondoskodás érzésével. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Ha ezeket az általános elveket akarom alkalmazni a magyar- közgaz- i daság mai helyzetében, akkor azt kell monda- ! nom, hogy mindent el kell követnünk abból a célból, hogy a krízis-intervenció mentől előbb megszűnjék. (Úgy van a baloldalon.) Mi beleéltük magunkat egy kötött gazdasági rendszerbe, beleéltük magunkat abba, hogy így is lehet élni és nem vesszük észre, hogy ebben a rendszerben vegetálni lehet, de népünknek nagyobb kenyeret adni, a széles néprétegeket erősíteni, fejleszteni, a magyar természet erőit a magyar nép boldogulásának rendelkezésére bocsátani, ebben a rendszerben tőkehiányunk folytán sohasem leszünk képesek. Azok a túlnépesedési szimptomák, amelyek ma a krízis folytán a szociális harmóniát bontják meg ebben az országban, fokozott mértékben fognak jelentkezni, ha benne maradunk a kötött gazdálkodásnak abban a rendszerében, amelyben ma benne vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy a krízis-intervenció lebontásának megvannak a maga előfeltételei. Itt van a külföldi adósságok rendezése, itt van valutáris helyzetünk megszilárdítása és valutánknak okos, helye» nívón való stabilizációja, itt van egy olyan kereskedelempolitikai rendszernek a kiépítése, amely mellett kiviteli többletünkkel fizetési mérlegünk hiányait képesek leszünk fedezni. De vannak más előfeltételei is. Ha van a múltra nézve a kormányok geszti ójával szemben kifogásom, úgy ez az, hogy az én felfogásom szerint túl jól bántunk a hitelezőinkkel. Ezt egészen őszintén megmondom. (Eckhardt Tibor: Ez így van! — Mozgás a jobboldalon.) A szomszéd államok, amelyek sokkal kevesebbet szenvedtek a gazdasági krízis folytán, — és pedig azért szenvedtek kevesebbet, mert sohasem voltak részesei egy védett piacnak — sok tekintetben rosszabbul bántak a hitelezőikkel és ne higyjük, hogy a jó bánásmód meg fogja könnyíteni a velük való érintkezést, (Eckhardt Tibor: Sőt!) hanem egyenesen megfogja nehezíteni. A másik, amit szükségesnek tartok ahhoz, hogy organikus alapon álljon a mi gazdasági fejlődésünk és helyzetünk javulása, az, hogy új kereskedelempolitikai szisztémára térjünk át. A krízis idején sikerrel védekeztünk a római paktum segítségével. A római paktum azonban politikai konstrukció, amely kiegészülhet és ennek a kiegészülésnek gazdaságilag is kihatásai lesznek. Ma a hozzáértő emberek az egész világon törik a fejüket azon, miképpen lehetne szanálni a világ gazdasági helyzetét és különösen Közép-Európa helyzetét. Meggyőződésem, hogy a középeurópai helyzet szanálására egy mód van és ez a középeurópai preferenciáiig szisztéma kiépítése, (Ügy van! Ügy van!) amelyben részt kellene venniök egyrészt az ipari államoknak: Németországnak, Ausztriának, Olaszországnak, Svájcnak és Csehszlovákiának, másrészt pedig a dunamenti mezőgazdasági országoknak és esetleg Lengyelországnak is. A múltban is sokat törték a fejüket nagy államférfiak azon, miképpen lehetne Közép-Európa gazdasági helyzetét rendbehozni. Láttuk, hogy a Briand-féle, a Tardieuféle, később pedig a Flandin-f éle terv egyáltalában nem járt sikerrel és nem tudta megnyerni magának a közvéleményt mégpedig azért, mert mindezek a tervek a Duna-konföderáció rögeszméjéből indultak ki, (Ügy van! Ügy van!) holott egyedül és kizárólag egy politikától teljesen mentes gazdasági terv — mégpedig olyan, amely egész Közép-Európát magában foglalja, amely Közép-Európa egyrészt ipari, másrészt mezőgazdasági részén kiegészíti egymást és egymásnak kölcsönös piacul is szolgálhat — oldja meg felfogásom szerint a kérdést. (Helyeslés.) Ne higyjük, hogy ma talán lehetetlen volna ennek a tervnek keresztülvitele. Meggyőződésem, hogy egy világkonferencia előtt állunk, olyan világkonferencia előtt, amelyben megint Anglia és Amerika fog vezető szerepet játszani. Anglia az ottavai konferencián maga adott példát a preferenciás szisztéma alkalmazására. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a magyar kormány a maga részéről kidolgozza a terveket és ezek, a tervek diplomáciailag előkészíttetnek az érdekelt államok konszenzusának megnyerése érdekében ebben az esetben sikerrel lehet majd fellépni egy világkonferencián is, ha talán nem is az első etapnál. Mindenesetre meg kell ezt kísérelnünk, mert Középeurópa baja az, hogy a békekötések nél a piacokat szétdarabolták és Középeurópa