Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-220
662 Az országgyűlés képviselőházának , Mondom, mi a következménye ennek? toe egy másik tábor alakult, amely azt mondja, hogy ha az egyik oldal német alapon szervezkedik, akkor mi szervezkedünk magyar alapon, nyilaskeresztes alapon. Ezek a Sólymok. Ma már az a helyzet, hogy amikor a diákok kimennek az utcára és a tereken találkoznak,, első dolguk az, hogy kifordítják társaik kabáthajtókáját és megnézik, melyik szektához tartoznak, beszélhetnek-e velük nyíltan vagy sem. (Sulyok Dezső: Egyáltalán ez a jelvényviselés eltiltandó volna! — Fábián Béla: Kémek és ellenkémek! — Farkas István: Szép kis generációt nevelnek a magyar ifjúságból! — Zaj.) Én ezt rendkívül szomorúnak tartom már csak azért isimért a VII. és VIII. gimnazista tanulóknak nincs is meg, nem is lehet meg a megfelelő szellemi vagy — mondjuk — politikai értelmük. Megengedhetetlennek tartom, hogy már ebben a fiatal zsenge korban formálisan megmérgezzék a lelküket és olyan tévtanokat csempészének közéjük, amelyek magyar szempontból megengedhetetlennek, ahelyet, hogy magyar szellemben tanítanák, oktatnák őket. Tegnap megmutattam a sajtó egyes képviselőinek ezeket a röpcédulákat és azt látom, hogy a mai lapokban a gimnázium igazgatója nyilatkozik, hogy ez az ő gimnáziumában nem fordult elő, nem is lehetséges, hogy ott ilyesmi történhetett volna. Méltóztassék megengedni, hogy én innen az igazgató urat a következő dolgokra figyelmeztessem. Az igen t. igazgató úr könnyen meggyőződhetett volna arról, hogy milyen akciók folynak az intézetében, ha nem csinálna mást... Elnök: Ez nem tartozik a belügyi tárca körébe, képviselő úr! Andaházi-Kasnya Béla: A legszigorúbb mértékben a belügyi tárca körébe tartozik, mert a rend fenntartására vonatkozik. Elnök: Hogy mit üzen a képviselő úr a gimnáziumi igazgatónak, az nem tartozik a belügyi tárca körébe. (Br, Berg Miksa: De ha nem intézkedik a kultuszminiszter úr, akkor a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik! — Farkas István: A közigazgatáshoz tartozik!) Andaházi-Kasnya Béla: Ha átnéznék a képviselő urak azokat a dolgozatokat, amelyeket ott készítenek, akkor aggállyal látnák, hogy nem Rákócziról, nem Széchenyiről, nem Kossuth Lajosról, nem az irredentizmus jelentőségéről, nem az elszakított területek tarthatatlan helyzetéről írnak dolgozatokat, hanem Hitlerről és a németországi nemzeti szocializmusról. (Br. Berg Miksa: Szégyen, gyalázat! Nyugdíjba az ilyen tanárokkal! Azonnal nyugdíjba! — Rupert Rezső: Hazaárulás! — Dulin Jenő: Azt az igazgatót ki kéli szórni! — Br. Berg Miksa: Menjen Németországba és tanítson ott tovább!) Méltóztassék a dolgozatoknak utánanézetni: azonnal megállapítható, hogy tényleg milyen szellem uralkodik ott. Ne méltóztassék azt hinni, hogy én ezzel a tanári kart azonosítani akarnám vagy úgy akarnám beállítani, mintha ia tanári kar ilyen propagandát fejtene ki. Nem! Ez távol áll tőlem és igazságtalan is volna, mert határozottan tudom, hogy vannak ott olyan tanárok, akik a lehető legnagyobb mértékben aggodalommal nézik ezeket a dolgokat, mert maguk is tudják, hogy ez a helyzet tarthatatlan és lehetetlen. A tanári kar szempontjából nem hogy nem lehet kifogást emelni, hanem a legnagyobb elismeréssel kell lennünk velük szemÍO. ülése 1937 május 26-án, szerMn. ben, mert maguk is érzik, hogy ebben a kérdésben valamit tenni kell. (Fábián Béla: Ki áll a háta mögött annak az egyetemi hallgatónak 1 ? Ez a fontos!) Ez az, amiről szólni akarok, mert ha ezt a kérdést nem így magában akartam volna szóvátenni, akkor tulajdonképpen a kultuszminiszteri tárcánál kellett volna megemlítenem. De ez már régen nem az iskolában játszódik le; ez az eset már rendészeti kérdés, mert ott külső befolyások érvényesülnek. A miniszter úrnak leszek báltor átadni azokat a címeket, ahol éjnek idején nyomják ezeket a titkos röpiratokat. Odaadom a miniszter úrnak azt a címet is, ahol mázsaszámra szedheti össze ezeket a különböző röpiratokat. Mindegyik nevet odaadom a miniszter úrnak, de itt nem említem meg, mert nem akarom, hogy ezek a közvélemény előtt szerepeljenek. (Végváry József: Halljuk a neveket!) Ha parancsolják, akkor meg kell mondanom, hogy többek között az egyik főraktár a Szerb-utca 9. szám alatt van, azt hiszem, a Nemzeti Szövetségben, illetőleg — bocsánatot kérek, a jegyzetemet meg kell néznem — (Peyer Károly: A múltkor lefoglaltak egy Magyar Munkás című lapot hadsereg elleni izgatásért! — Végváry József: Halljuk a címet!) Szerb-utca 9. szám alatt a Magyar Kultúregyletben vannak ezek a nyomtatványok. Méltóztassék odamenni és mázsaszámra meg tetszik találni. (Farkas István: Jó kis hely! — Egy hang a haloldalon: Délután már nem lesz ott!) Én leteszem a képviselőház asztalára ezt a csomó röpiratot, (Br. Berg Miksa: Szennyet!) amelyek közt legalább harmincféle különböző röpcédula van. Majd méltóztatik meglátni, hogy ennek csak egy része készül Magyarországon; jelentékeny része külföldön készült. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek nemcsak osztály, társadalom és felekezetek ellen izgatnak, hanem minden egyes külön politikai párt ellen is, tehát a jobboldal ellen éppen úgy, mint a baloldal ellen izgatnak. Azt hiszem, ezt nem nézhetjük szó nélkül és arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ismert erélyességével méltóztassék odahatni, hogy ezt a káros és lehetetlen befolyást' az iskolákban feltétlenül szüntessék meg. (Elérik helyeslés és taps a baloldalon,) Elnök: Szólásra következik 1 ? Huszár Mihály jegyző: Tildy Zoltán! Tildy Zoltán: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr tegnapi beszéde nagyon sok vonatkozásban megnyugtatólag hatott rám, különösen ott, ahol szociálpolitikai és egészségügyi vonatkozásokat adott elő. Én ennél a címnél mindössze egy-két percig óhajtom igénybevenni a t. Ház figyelmét és a belügyminiszter úr beszédének csak arra a részére óhajtok kitérni, ahol a belügyminiszter úr a főispáni kart védelmébe vette Dinnyés Lajos igen t. képviselőtársammal szemben. T. Ház! Nem akarom azonosítani magamat azokkal a kifejezésekkel, .amelyekkel Dinnyés Lajos képviselőtársam a főispánokat illette, de ki kell jelentenem itt is, hogy aggodalommal szemlélem azt a tényt, hogy a képviselőházban elhangzott felszólalások után lovagias ügyek »sorozata keletkezik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Végtére its ez a jelenség aggodalmat kelthet mindenkiben, aki a, maga véleményét itt a Házban szabadon és függetlenül kívánja kimondani. (Farkas István: Terrorizálni akarnak!)
