Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

Az országgyűlés képviselőházának 22 0, Igen érdekesen magyarázza meg ezt a kü­lönféle eljárást, amelyről beszélek, a követ­kező dolog. Székesfehérvárott a múltkoriban egy keresztény szociális egyesület gyűlést tar­tott rendőri asszisztencia nélkül. Én nem ezt reklamálom, sőt azt kívántam, hogy legyeu mindenkinek lehetősége rendőri asszisztencia nélkül gyűlésezni. De az előadó, aki Győrből jött át, azt mondotta: lássátok testvéreim, itt van egy keresztényszocialista gyűlés, — meg­jegyzem,^ a mieink is ott voltak meglehetősen nagy számmal — itt nincs rendőr, míg ha a szociáldemokraták csinálnak valamit, ott min­dig egy szakasz rendőr van. Tudjátok, testvé­reim, — mondja a győri előadó Székesfehér­várott — miért van ez"? Képzeljétek, mi egy egész család vagyunk Magyarországon, mi keresztényszocialisták, jó gyermekek vagyunk, mi megelégszünk egy kis darab kenyérrel, a szociádemokraták azonban rossz gyerekek, azok nagyobb kenyeret követelnek. Erre jön a papa, az állam és lepofozza az elégedetlen, nagy­igényű gyermekeket. A rendőrség tehát a szo­ciáldemokraták ülésén a pofozó államot jel­képezi. (Müller Anal: Ott volt a képviselő úr ezen a gyűlésen?) Ezt mondották nekem. (Mül­ler Antal: Ja úgy, mondották? Ezt nem hiszem el!) Egész csomó szavahihető tanúm mondta. En azt kérném, méltóztassék ezt a szellemet el­raktározni a politikai rendőrségi múzeumba, hiszen van egy ilyen múzeum és írják oda, hogy ez a iszellem az, amelyet most ide elrak­tároznak, amely nagyban hozzájárul Magyar­ország katasztrófájához. Szóvá kell még tennem a magyar városok vergődését és panaszait. A magyar városok pa­naszkodnak és a költségvetés semmiképpen sem elégíti ki igényeiket. A »Városok Lapja« ezeket írja (olvassa): »Nincs semmi biztató egyrészről az államrendőrségi hozzájárulás csökkentésére, másrészről a forgalmiadórészese­dés felemelésére. Félő tehát, hogy továbbra is folytatódni fog az a pénzügyi politika, amely eddig kevés érdeklődést mutatott a városok iránt.« Majd megállapítja a lap, hogy a váro­sok milyen szerepkört töltenek be a magyar életben, végül, amikor már kipanaszkodj a 'ma­gát a lap, reményt támaszt és így ír (olvassa): »Támaszt remélnek a magyar városok az új belügyminiszter személyében. Keménykedve várják, hogy az új belügyminiszter ismert eré­lye vei mes fogja találni a lehetőségeket, ame­lyek segítségével a városok pénzügyi megerő­sítésének nehézségei, a városfejlesztő munka minél hathatósabb megindításának akadályai elháríthatok lesznek.« Ebben reménykednek. Kívánom, hogy reményük valóra váljék, én magam azonban nem bízom benne. Ha (már a városoknál tartunk, a városok azt is kérik, — ez a városok kongresszusának egyik napirendi pontja 'is volt és úgy tudom, tárgyalták is — hogy a városok közigazgatá­sának zavartalan fenntartása, és a városi tiszt­viselőik munkaképességének és munkakedvének megóvása érdekében sürgősen szüntesse meg az igen t. miniszter úr azt a "súlyos igazság­talanságot, amely szerint az 1918 : XXII. te. határ ozmány ait a magyar vidéki városok tisztviselőire és ^alkalmazottaira,, továbbá az ezekből kikerült nyugdíjasokra nem terjesztik ki. Itt tudnillik arról van iszó, hogy a Pénzin­tézeti Központ iá közületeik! alkalmazottai szá­mára igen előnyös feltételek mellett kölcsönö­ket folyósít, ezt aaoníban a városi tisztviselőkre ülése 1937 május 26-án, szerdán. 657 nem terjesztik ki. Noha az alaprendezés mó­dot aid a miniszter úrnak .arra, hogy ezekre is kiterjessze, ezekre eddig még nelmi terjesztették kii. Ezt a kérelmet én magam is pártolom és kérem a miniszter urat, hogy amennyire lehet­séges, f legyen szíves ezeknek a kölcsönöknek folyósítását ezekre a rétegekre is kiterjesz­teni. •A városok igen rossz helyzetben vannak. Tíz törvényhatósági város deficitje majdnem hét millió pengő, 45 megyei város deficitje majdnem kilenc millió pengő. A pótadó 50%-tói 162% -ig megy fel. A városok ezt nem hír jak. A városoktól elvonják az annakidején a váro­sok alimentálására alkotott kereseti adóbevé­teleket, úgyhogy a városok költségvetésében ez az adóneiim 5—6%-<kal szerepel, holott annak­idején sokkal többet vártak ettől. Különösen rossz helyzetben van elbben a tklntetben Budapest környéke, amelynek népe Budapestre jár he dolgozni a különböző üze­mekbe. Ezeknek a kereseti adója Budapestre folyik he. Ez külön is sérelem, de 'sérelem köz­jogi szempontból is, mert azoknak, akiknek kereseti adóját nem lakóhelyük illetékes köz­ségi pénztára, hanem .a fővárosi pénztár kapja, ezen a címen elveszik a községi választójogát, úgyhogy a községi és az országos választójogi lajstrom között olyan diszparitási mutatkozik, amely egészen példátlan. Kétszer-háromszor annyi választó van az országgyűlési választói lajtstroniban, mint a községi választói lajst­romhan, éppen annak következményeképpen, mert ezeknek az ^ embereknek adóját nem tud­ják he és azután mint neimadofizetőket onem veszik fel a községi választók közé. T. Képviselőház! Még a gyógyszerészek sé­relmét szeretném szóvátenni, (Halljuk! a szél­sőbaloldalon.) minthogy más nem tartotta szüségesnek, egyrészt azért, mert én át tudom érezni ennek az alkalmazotti karnak nehéz helyzetét» másrészt pedig azért, mert tudom, hogy Imiunkakörük milyein hallatlanul fontos. Végre is egyetlen mellényúlás, valamely tubus helyett a mellette lévőt veszi elő és rosszul kever, rosszul mlixel, akkor már itt életről, halálról lehet szó. Ha eltéveszt az a gyógy­szerész egy írásjelet, ha eltéveszt egy tizedes­pontot, ez máris emberéletet jelenthet. Ezeket az embereket nem volna tözalbad túlhosszú mun­kaidőiben fizikailag ^kizsákniiányokii és olyan bánásmódban részesíteni, amilyenben részük van. Kevés fizetés, nagy munkaidő, hallatlanul nagy felelősség nagy előtanulmányok után, ez igazán igazságtalan. (Ügy van! a szélsobalol­dalon.) ' A gyógyszerészi kar örömmel üdvözölte annalk hírét, hogy végre törvényt kap és a gyógyszerészek azt mondják, hogy nagy öröm­mel értesültek a kormányzatnak ama szándé­káról, amely szerint törvényjavaslat beterjesz­tésével kívánja a gyógyszerészet ügyét ren­dezni. (Olvassa): »Amilyen örömet okozott ez a hír, ugyanolyan megdöbbenést és kétségbe­esést is váltott ki a minisztertanács határo­zata, amellyel a már kész gyógyszerészeti tör­vényjavaslatot levette a napirendről.« Kérik a miniszter urat... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Propper Sándor: Egy mondattal befejezem. Azt mondják a gyógyszerészek, hogy (ol­vassa): »Ha pedig politikai vagy egyéb elvi megfontolások miati a gyógyszerészet általá­nos rendezésére rövid időn belül nem kerül­92*

Next

/
Thumbnails
Contents