Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

656 Az országgyűlés képviselőházának í nák a kérdést, hogy idős egyházi férfiak helyebe nem lehetne-e fiatal erőket kiküldeni, akik a magyar ügy szolgálatába állanának. Egyébkent pedig megismételem a belügyminiszter úrhoz intézett azt a kérésemet, hogy a világkongresszus irodájának támogatásához hozzájárulni, a magyarok világkongresszusának megrendezését a Szent István évvel és az eucharisztikus kongresszussal kapcsolatban lehetővé tenni és ezzel a magyar gondolat istâpolásához hozzájárulni méltóztassék. (Altalános helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Propper Sándor. Elnök: Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! A közigazgatási főcímnél néhány olyan problémát kívánok szóvátenni, amelyre nem kaptunk kielégítő választ. Szerettünk volna néhány igen fontos kérdésre vonatkozólag a belügyminiszter úrtól konkrét kijelentéseket kapni. Így többek között a munkahiány esetére vonatkozó biztosításról sem hallottunk semmiféle konkrét kijelentést, nem tájékoztatott a miniszer úr arról, hogy mikor, hogyan és milyen formában kívánja ezt a régen esedékes, rendkívül fontos szociális problémát megoldani. Az a kifogás, hogy a konjunktúra rossz, ma már nem állhat meg, mert ma az egybevető megállapítások szerint jó konjunktúrában élünk, ha tehát ezt a problémát egyáltalában meg akarják oldani, a mostani pillanatot kell errenézve felhasználni, mert most a legkevesebb kiadással és kockázattal jár. Nem hinném, hogy a kormány magáévá tenné Bethlen képviselőtársunk módszerét, aki költségvetési beszédében azt mondotta, hogy ő nem félti a rendet,, mert Csócsó bácsi balkezének kisujja is elég garancia arra, hogy a rendet fenntartsa. Nagyon jól tudjuk a történelemből, hogy vannak idők és vámnak pillanatok, amikor az elégületlenség olyan magas fokra hág, hogy százezer Csocsó bácsd keze-lába sem elég arra, hogy az elégületlenséget levezesse. Erre tehát ne építsünk, hanem* igyekezzünk a szociális biztosítást Magyarországon kibővíteni, — amint mondottam — ebben az esetben a munkaihiány esetére való biztosítással. Általában a szociális kérdésekkel kapcsolatbtn, amelyek főkép a belügyminisztériumban vannak elhelyezve, .ajánlom a miniszter úr figyelmébe Albert Thomasmak, a nemzetközi munkaügyi szervezet első igazgatójának azt a megállapítását, fhogy ha tehetné, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt valamely város ipari munlkiásnegyedében állítaná fel, ho'gy a hivatal személyzete soha egy pillanatra se feledje el mukájának tulajdonképpeni célját. Kicsit magasan van a belügyminisztérium a napi kérdések és a nép felett is, úgyhogy félő, hogy itt a szociális gondolat és a szociális problémák elhalványodnánk. A másuk, amire szintéin szerettem volna kielégítő választ Ikapni, a választójogi törvényjavaslat. A ibelyzet mai kiélezett állapotában az igen t. belügyminiszter unnak szerintem ^kötelessége lett volna konkrét formában tájékoztatni laz ország közvéleményét, hogy mikor terjeszti elő az új választójoigi törvényjavaslatot és milyen alapelveken épül fel az új választójogi törvényjavaslat. (Farkas István: Ideje volna már erről nyilatkozni.) En ezt a kérdést sorsdöntőnelk tartom,, és végtelen nagy hibának minősítem azt, hogy a miniszter úrnak erről 0, ülése 1937 május 26-án, szerdán. mem^ volt több, imint egyetlen egy mondata. utalás a miniszterelnök úr további kijelentésére

% A kérdés fontos, 50 évi harcmaik az első etapja, első állomása volna, amikor ezt megvalósítanák és azt hiszem, hogy 50 esztendei politikai packázás után, amelyet a választójoggal a különböző rendszerek és kormányok véghez vittek,, most már nyugvópontra kellene ezt a kérdést juttatni. Ehhez a miniszter úrnak módja van, és kérem, legyen olyan szíves az ország közvéleményét ebben a kérdésben egy kicsit részletesebben tájékoztatni. T. Képviselőház! Ugyancsak a közigazgatási főcímnél szeretném közölni a miniszter úrral azt az óhajtásomat, hogy a közigazgatásban alkalmazza az egyforma elbánás elvét. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Ne legyen az értékelésnél úr és paraszt és ne legyenek különböző társadalmi osztályok. Ha kevés a közszabadság, akkor ezt a keveiset is egyformán adagolják, de minél több legyen a közsaabadságokból, mert ma igen sok helyen — pesti argot szerint — valósággal pofára megy a dolog. Máskép bírálják el a munkásosztály megnyilvánulását, mint más társadalmi osztályok megnyilvánulását. Amit szabad az úrnak, azt sok helyen nem szabad a parasztnak és ez feltétlenül káros, nemcsak az igazság szellemét sérti, hanem anarchiát is terjeszt a közigazgatásban a kérdések kezelése terén. Sok kerület és sok járás egyáltalában nem hajlandó tudomásul venni, hogy van egy központi hataloimt, a belügyminisztérium. Akárhány közigazgatási főtisztviselő nem átalja kijelenteni, hogy a belügyminiszter úr a Várban parancsol, az ő járásában vagy kerületében ő a feltétlen úr és neki a belügyminiszter nem parancsol. (Dulin Jenő: Bátor ember!) Tessék csak megnézni, milyen megtagadó indokolások vannak itt, sokszor ügyetlen és szánalmas ürügyekkel, amelyek az egész közigazgatást, a közigazgatás irányítóit és fejét is egészen furcsa színben tüntetik fel. Pótlékul járul még az alacsony néposztályoknál a tyúkszemretaposás is. Én nem tudom, sohasem gyakoroltam, hogy milyen élvezetet jelent mások tyúkszemére rálépni, de bizonyária nagy élvezet lehet, mert egyes hatóságok nagy élvezettel gyakorolják a tyúkszemrelépést. Csak egyet említek például. A május elsejei ünnepségeken, amelyeket a munkásság hatósági hozzájárulással rendez, sok helyen a politikamentes ünnepi beszédek mellett egy munkásinduló eléneklését _ megtiltották. Hogy ennek mi az értelme és mi a célja, én azt véges eszemmel nem tudom felfogni, csak szembeállítom ezzel az amerikai közvéleményt, illetőleg az amerikai kormányzati rendszert, amely nevetéssel, mosollyal intézi el az ilyesmit. Keep smiling, mondja az amerikai és hirdeti, hogy mosolyogjunk még akkor is, ha rosszul állunk, mert ez biztosíték arra, hogy a társadalom nem vesztette el fejét, türelmét és reményét. Ezzel szemben nálunk úgy szeretik, ha a nép, a proli, a paraszt dühöng és szomorkodik, amire igazán semmi szükség nincsen. Tessék elhinni, miniszter úr, hogy a munkásság nem passzióból gyűlésezik, nem passzióból alkotta meg a maga egyesületeit és ha minden osztálynak joga van a közéletben való részvételre, ja munkásságnak is joga van. hiszen a közterhekből is kiveszi a maga jól megadagolt részét. Az önfenntartás, az önvédelem eszköze a munkásság részére a gyülekezés és egyesülés, ne méltóztassék ezt számára lehetetlenné tenni.