Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

Az országgyűlés képviselőházának 22 0, tek között próbálja teljesíteni azt a missziót, amely reáhárul. 12.000 pengős költségvetése van s ehhez igen jelentős közületek, mint például Budapest székesfőváros elenyésző összegekkel járulnak hozzá. Amikor ezt a kérdést tavaly a képviselőházban szóvátettem, Kozma Miklós belügyminiszter úr jóindulatát sikerült megnyernünk és az akkori belügyminiszter úr az iroda költségvetéséhez valamilyen összeggel hozzá is járult. Most, hogy az állandó szervezeti iroda programmszerű feladatának megvalósításaképpen megrendezni óhajtja a jövő esztendőben a Magyarok Világkongresszusát, ennek a hozzájárulásnak fontosságot tulajdonítok. Nevezetesen arról van szó, hogy a Magyarok Világkongreszszusának budapesti irodája, amely 1929-ben alakult, 5 év múlva lett volna köteles megrendezni programm szerint a második világkongresszust az 1929. évi kongresszus után, azóta azonban, tehát 8 év óta, ezt megrendezni anyagi lehetőségek és megfelelő erkölcsi támogatás hiányában nem lehetett. Most a kongresszusi iroda megrendezni óhajtja ezt a második világkongresszust és ezzel kapcsolatosan meg akarja alakítani a Magyarok Világszövetségét. Hogy milyen jelentősége van ennek a kérdésnek és milyen más az akusztikája külföldön a külföldi magyarság és az óhazái magyarság kapcsolata kérdésének, annak jellemzésére legyen szabad felolvasnom a Pittsburgi Magyarság egyik márciusi számában megjelent cikket, amely a következőket mond ja (olvassa): »A kilenc évvel ezelőtt Budapesten szép sikerrel lefolyt Magyarok Világkongresszusa jövőre meg fog ismétlődni«. Abban a hiszemben vannak tehát, hogy ezt a világkongresszust lehetséges lesz anyagi támogatással megrendezni. (Tovább olvassa): »Nem is annyira a magyarok, mint inkább a külföldi magyarok világkongresszusa volt ez a kongresszus és lesz ez az eljövendő esemény és mivel mi, amerikai magyarok is a külföldi magyarok soraiba tartozunk, a terveknek érdek élni kell bennünket annyival is inkább, mert Magyarországon kívül az Eszakamerikai Egyesült Államokban él a legtöbb magyar, nem beszélve a megszállt területen idegen rabságban szenvedő magyarokról, akiknek napjai keserű elnyomatásban tettnek. Mi új hazánkban nem voltunk és Isten segítségével nem is leszünk soha rabok és elnyomottak. A második világkongresszusra tehát nekünk, amerikai magyaroknak alaposan fel kell készülnünk^ és gondoskodnunk kell arról, hogy azon méltókép képviseltessünk.« Amikor ilyen hangokat hallunk a külföldi magyarság soraiból, amikor nem engednek el egyetlen egy alkalmat sem, hogy a külföldi magyarság testvéri érzelmeit hangoztassák gyűléseiken, egyesületeikben, sajtójukban, cikkeikben, nem lehet érdektelenül elmennünk e mellett a kérdés mellett és ezért kell kérnem az igen t. belügyminiszter urat a belügyi tárca költségvetésével kapcsolatban, hogy a kivándorlási alapnál rendelkezésre álló összegből járuljon hozzá ennek a kérdésnek támogatásához. A kivándorlási alap indokolása ugyanis lehetővé teszi, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést támogassa, ha máshonnan erre a célra pénzt előteremteni nem lehet, a kivándorlási alapból utaljon ki és engedélyezzen bizonyos összeget ennek a programmnak elősegítésére. Egyébként azt hiszem, az igen t. belügy- j miniszter úrnál nyitott kapukat döngetek, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XW, ülése 1937 május 26-án, szerdán, 655 a belügyminiszter úr erdélyi és felvidéki működése idejéből eléggé jól ismeri a kivándorlás kérdését, eléggé jól ismeri azoknak a kivándorolt magyaroknak sorsát, akik messze idegenben keresik kenyerüket és akik verejtékes munkájuk és sok küzködésük mellett sem felejtkeznek meg arról, hogy magyarok és magyarok is akarnak maradni. Tavaly is említettem, hogy a külföldön élő kategóriák istápolására más országok igen jelentékeny anyagi áldozatokat hoznak. Amikor 40—50—70 milliós népek és országok hasonló célra szükségesnek látnak nagy összegeket fordítani, azt hiszem, nem kell külön indokolnom, hogy a mi 9 milliós mivoltunkban ezt a kérdést elhanyagolnunk semmiképp sem szabad és arra kell törekednünk, hogy a 9 milliótól ne szakadjon el az a 2'5 millió, amelyben minden jószándék megvan ahhoz, hogy az óhazával kapcsolatait fenntartsa és ápolja. T. Ház! A külföldi magyarság közül a legerősebb kategória az Amerikában, az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarság. Tekintettel arra, hogy ezek nagy tömegekben élnek együtt, a magyar szellem ápolása itt könnyebben is lehetséges és nagyobb eredményre vezet, ha megfelelő akciók támasztják alá. Hogy azonban szükség van erre, azt maguk a külföldön és Amerikában élő magyarok is igazolják, akik felénk irányított segély kiáltásaikkal akarják a lelkiismeretet felébreszteni, amikor 2—3 évvel ezelőtt felvetették a második generáció problémáját. Nevezetesen a tapasztalat azt mutatja, hogy a kivándorlóit réteg, maguk azok a kivándorlók, akik elhagyták az óhazát, éltük fogytáig tartják magyarságukat és az óhazával való kapcsolatukat. A második generációban még élénken él a magyarság tudata, de a 3—4-ik generációnál ez egyre jobban halványodik és nem sok idő kell ahhoz, hogy teljesen elveszítsék magyar tudatukat. Éppen ezért indult meg az az akció, amely a második generáció magyar kapcsolatainak kiépítésére és fenntartására irányul és ez volt az az akció, amely, sajnos, kis számban ugyan, de lehetővé tette, hogy az amerikai második generációbeli magyar ifjak és leányok hazajöhessenek. Nevetséges a szám, 15—20—25 fiatalemberről lehet szó, mert hiszen nincs hozzá megfelelő anyagi eszköz, amelyből ezeket a hazarándulásokat elő lehetne i segíteni. Mégis jelentős ez a dolog, mégis jelent valamit a kapcsolatok fenntartása, szempontjából, mert ahogy a miniszterelnök 'is utalt rá imént idézett beszédében, ha ez a 20—25 fiatalember hazamegy, felfrissült magyar érzéssel tér viszsza családja, társasága és munkakörébe, ahol hírt tud adni óhazái tapasztalatairól. >v T. Ház! A kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlanám a fiatalság kérdésével kapcsolatban azt a gondolatot, hogy a külföldön élő fiatal magyarság és az óhazái fiatalok között a levelezési kapcsolatot építsük ki. Ez az egész kérdéskomplexus a mi számunkra nem érthető eléggé, csak azok tudják igazán méltányolni, akik ezekkel a külföldi viszonyokkal teljesen tisztában vannak. Egy ilyen levelezési hálózat például feltétlen jelentősével bír a kapcsolatok fenntartása szempontjából. Egy másik kérdés, amelyet az egyházak vezetőinek figyelmébe ajánlok, a következő. Egy emberéletet töltenek el kint egyházi férfiak a kivándorolt magyarság körében és ezek részéről nem egyszer megnyilvánult az • az óhajtás, hogy hajlott korukban szeretnének hazajönni, Az egyházak vezetői megfontolhati2