Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-220
652 Az országgyűlés képviselőházának í egy bizonyítványt, mely szerint a községi elöljáróság igazolja, hogy a toronyóra rossz volt (Derültség), nem járt, tehát nem is üthetett. (Andaházy-Kasnyi Béla: Az ilyen csirkefogókat nem dobiak ki? — Zaj.) T. Képviselőház! Nem akarok arról beszélni, hogy amint a közigazgatási bíróság előtt megindul egy eljárás, páldául petíciós aláírásokat úgy hitelesítenek, hogy kopirpapírral hamisítják oda az illető választó nevét, a községi jegyző és bíró pedig igazolja, hogy előtte írta alá azt a bizonyos petíciós vagy ellenpetíciós iratot az illető választópolgár, és a bizonyítás során kiderül, hogy az illető választópolgár egészen más iratot írt alá, arról rákopírozták a nevét a másik papírra, és a községi bíró nem is volt jelen, aki pedig hitelesíti az aláírás megtörténtét. Ha mi a közokiratok bizonyító erejébe vetett hitet vissza akarjuk állítani, akkor én arra kérem a belügyminiszter urat. akinek a közigazgatósági bírósági: ál is módjában lehetett meggyőződni arról, hogy még ez előtt a legmasabb bíróság előtt is özönével voltak ilyen hamis közokiratok, amelyeknek célja a bíróság félrevezetése és megtévesztése volt, hogy szíveskedjék ezeket a visszaéléseket megtorolni, hogy a közigazgatás visszavezethető legyen a rendes vágányokra. T. Képviselőház! Ugyancsak egy ilyen anomália az, hogy például a közhatóságok nem respektálják eléggé a bírói ítéleteket vagy pedig a törvények egyes rendelkezéseit. Megtörtént az, hogy a bírói ítéletben megállapított valamilyen közfunkcionáriusról, illetve közhivatalnokról az, hogy súlyos törvényszegést, esküszegést vagy egyéb bűncselekményt követett el, az ítéletet a bíróság közölte a felettes hatósággal, a felettes hatóság azonban nem látta szükségesnek még azt sem, hogy a fegyelmi eljárást megindítsa az illető ellen, amit pedig a törvény kifejezetten előír. Nem akarok másra utalni, elég, ha utalok a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk rendelkezéseire, amelyek ilyen esetre vonatkozóan előírják a fegyelmi eljárás megindítását. De nem respektálják a közhatóságok a bírói ítéleteket és bírói határozatokat más vonatkozásokban sem. Megtörténik például az, hogy az ügyészség ad ki vádiratot, közli azt a felettes hatósággal is, a bíróság ad ki vádhatározatot, vád alá helyez valakit valamilyen bűncselekmény gyanúja miatt, a törvény szerint aa illető ellen erre meg kellene indítani a fegyelmi eljárást, illetve fel kellene függeszteni a gyanúsítottat sok esetben, például a hivatali funkcióknak további végzésétől. Mi történik 1 ? A bírói határozatokat irattárba teszik, az illető ellen fegyelmi eljárást nem indítanak és az, illető tovább fungál, tovább közigazgatja a polgárokat. T, Ház! A rövid idő miatt nem tudok részletesen foglalkozni több ilyen kirívó jelenséggel. (Br. Vay Miklós: Elég ez! — vité» Kő József: Elég ebből ennyi is!) Még csak egy kérdéssel akarok néhány szóval foglalkozni, amely ugyancsak anomália számba megy. Ez az a követelmény, hogy^ az emberi méltóságot respektálják a közhatóságok. Lehetetlenség, hogy a XX. században embereket verjenek, (Ügy van! Ügy van! half elől.) amikor például, ha valaki állatot megver, még azt is megbüntetik. Az állat védelemben részesül, (Vázsonyi János: Állatvédő egyesület van, de embervédő egyesület nincs!) az ember pedig 20. ülése 1937 május 26-án, szerdán. nem részesül megfelelő védelemben. Ezeket az anomáliákat elkövetik... Vay t. képviselőtársam nevet eizen, de ha kíváncsi rá, nagyon szívesen mondok konkrét eseteket. (Br. Vay Miklós: Ezt annyiszor elmondta már, hogy kívülről tudom!) Legalább is az szükséges, hogy az államhatalom közegei, az egyes közhatósági közegek a saját személyükben reprezentálják a jogállamot. De hogyan képviselik ezek a hatósági közegek a jogállamot akkor, amikor ártatlanul, vagy egészen csekély jelentőségű kihágási cselekményekért úgy akarnak elégtételt venni, hogy az illetőknek nekiesneik, megverik őket. Ha a közhatósági közegek így reprezentálják a jogállamot, vagy a jogállam követelményeit, akiknek elsősorban kellene jó példával előljárniok, akkor mit várjunk az egyszerűbb emberektől, az egyszerűbb állampolgároktól, akik ilyen példákat látnak? Ha ezeket a példákat követnénk, illetőleg a nép is ugyanígy viselkednék hasonló esetben, akkor a jogállamot az ököljog korszakába züllesztenők vissza. Nem akarok konkrét esetekkel foglalkozni, de amennyiben a t. belügyminiszter urat érdeklik a konkrét esetek, nagyon szívesen rendelkezésére bocsátok konkrét adatokat. (Br. Vay Miklós: Feketekávénál elbeszélheti!) Közölhetem, hogy például ezelőtt néhány héttel egy községi jegyző sajátkezüleg vert meg 12 polgárt. (Br. Vay Miklós: Kicsoda!) A madarasi községi jegyző. A kormánypárt lapjai is megírták ezt egészen részletesen. Ezekért a jelenségekért — amint már mondottam is — a jelenlegi belügyminiszter urat nem terheli felelősség. A belügyminiszter úr új ember a közigazgatás élén, de azért szükségesnek tartom felhívni a figyelmét ilyen kirívó jelenségekre azért, hogy a közigazgatásnak ezeket a vadhajtásait még idejében lenyesse, hogy így a közigazgatás tényleg megfelelhessen azoknak a követelményeknek, amelyeiket a belügyminiszter úr tegnapi beszédében itt a Ház előtt is volt szíves ismertetni. A cím költségvetését egyébként — a felhozott okokból — nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr! Mózes Sándor: T. Ház! Minden nép annyit ér, amennyi következtetést jövője érdekében múltjából le tud vonni. Múltjából okulni és a jelen nehézségeit könnyebbé tenni akkor tudja, ha a múlt eseményeiből, történéseiből a jszükséges következtetéseket levonja és a jövő biztosítása céljából nagy elhatározással életviszonyait a célnak megfelelően rendezi és ha nagy embereinek példaadását eleven hatóerőként át tudja érezni és át tudja adni az utódok számára. Ez a jelentősége a belügyi költségvetés általános vitájának is. A költségvetés szónokának alkalma nyílik arra, hogy a múlt eseményeit, a kormány tényekdéseit bírálat tárgyává tegye... Elnök: A képviselő ur a belügyi tárca költségvetésének általános vitáját jellemezte mostani szavaival, Figyelmeztetem azonban arra, íhogy most a részletes tárgyalás során az első címről van szó, ne csináljon tehát a képviselő úr másodszor általános vitát. Mózes Sándor: ...alkalma nyílik rámutatni a költségvetéssel kapcsolatban azokra a hiányokra, amelyeket a kormány a nép jövője szempontjából pótolni elmulasztott. A falu lakosságának gazdasági, kulturális.
