Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. A vita során többen mint egyik követelményt állították fel a közigazgatás pártatlanságának kérdését. Amikor erről beszélünk, szinte anakronizmus-számba megy, bogy ilyen követelményekkel állhatunk elő itt a Házbán. Sajnos azonban a közelmúltban voltak olyan jelenségek, amelyek arra mutattak reá, hogy a közigazgatást, amely tulajdonképpen az egész népé, egyformán minden állampolgáré, egyoldalú pártpolitikai célok szolgálatára igyekeztek felhasználni. Kénytelen vagyok erre a jelenségre, mint a közéletnek, ugyancsak egyik vadhajtására rámutatni, mert végeredményben a közigazgatási közegeket minden állampolgár egyformán fizeti, a közigazgatás egyformán minden állampolgáré, tehát kell, hogy a közigazgatás, illetőleg annak minden közege, minden egyes állampolgár minden egyes ügyében teljesen pártatlanul járjon el. Ha a közigazgatást, vagy akár egyes közegeket, — elismerem, talán szórványosan — egyoldalú pártpolitikai célok... (Zaj a balközépen. — Friedrich István többször közbeszól.) Elnök: Friedrich István képviselő urat kérem, ne csináljon külön parlamentet! (Friedrich István közbeszól.) Friedrich képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Mojzes János: .. .szolgálatára akarják felhasználni, akkor ezzel szemben egyszerűbb gondolkozású emberek úgy gondolkoznak, ha már azt akarják, hogy a közgizgatás egy párté legyen,, akkor viszont fizessék azt a közigazgatást, illetve azokat a közigazgatási közegeket ahhoz a párthoz tartozó állampolgárok. Végeredményben annak a konzekvenciája, hogy ha egy párt akarná kisajátítani magának a köziigazgatást, az lenne, hogy ez az állam széthullására vezetne. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg egy másik kérdés, éz pedig az eskü szentségének kérdése. Minden tisztviselő esküt tesz arra, hogy a törvényt betartja, a törvényt egyformán alkalmazza minden polgárral szemben, sajnos azonban — lehet, hogy szórványosan, de mégis állandóan — hangzanak el olyan panaszok, hogy a törvényt nem mindig alkalmazzák egyformán minden állampolgárral szemben, illetve a törvény (mikénti alkalmazásában a pártpolitikai befolyásoknak is, részük van. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Minden tisztviselő esküt tesz arra, hogy a törvényt betartja és egyformán alkalmazza minden polgárral szemben. Ha tehát az állampolgárok pártoskodást látnak a közigazgatás vagy egyes közigazgatási tisztviselők részéről, megrendül bennük az eskü szentségébe vetett hit, (Ügy van! balfelöl.) ha pedig megrendül az eskü szentségébe vetett hit, ami alapja az egész jogrendnek, akkor felborul az egész állami élet. Ha a nép ezt a példát látva elveszti az- eskü szentségébe vetett hitét, felborul a jogrend. T. Képviselőház! Egy harmadik követelmény, amely szintén anakronizmus-számba megy (Friedrich. Isván: Véresre vernek 160 embert és azon nevetnek! Nálad is verték a népet heteken keresztül, azon is nevettek! — (Zaj. — Elnök csenget.) a közokiratok hitelességének visszaállítása, illetve a közokiratok bizonyító erejébe vetett hitnek visszaállítása. (Br. Vay Miklós: Ezt már mondta!) Megtörténik — elismerem olyan ügyekben,, amikor politikai vonatkozásokról van szó, de azt kérdezem én, mibe nem visznek bele, vagy a koülése 1987 május 26-án, szerdán. 651 zelmultban mibe nem vittek bele politikai vonatkozásokat, — hogy közokiratokkal igyekeznek bizonyítani nyilvánvalóan valótlan tényeket, (Úgy van! balfelöl.) illetve olyan tényeket, amelyekre vonatkozólag a közokiratot kiállító hatóságnak is tudomása van arról, hogy az általa bizonyított tények valótlanok. Néhány példát akarok felhozni arra, hogy az itt általam elmondottak nem csupán általános megállapítások. Elismerem azt, hogy szórványosan fordulnak elő ezek az esetek, de ha az ilyen szórványos visszaéléseket meg nem toroljuk, akkor ezek a visszaélések általánosakká lesznek, és lassankint mindenki el fogja vesziteni a közokiratok bizonyító erejébe veteti hitét. Megtörtént például az, hogy egyik községemben — ahol mindössze 1300 választópolgár van — kihagytak 260 választópolgárt (Propper Sándor: Solkallották az 1300-at!), akiknek azelőtt állandóan szavazati joguk volt. Természetesen azt nem kell hozzátennem, hogy ezek olyan választók voltak, akik azelőtt nem a kormánypárt jelöltjére szavaztak. (Takács Ferenc: Eddig ez volt a korrektívum!) Kihagyták ezeket a választókat a választók névjegyzékéből (Mozgás.) a község elöljárósága által kiállított (Friedrich István: Zsiványság folyik! — Farkas István: Betyárság! — Zaj a balodalon. — Elnök csenget.) olyan okirat alapján, amelyben a községi elöljáróság bizonyította, hogy azt a 260 választópolgárt a törvény szerint nem illeti meg a szavazati jog. (Farkas István: Agyonkínozzák a választópolgárokat!) Amikor arról volt szó, hogy a választói névjegyzékből kihagyott polgárok büntető feljelentést tesznek, ugyanaz a községi elöljáróság kiállított minden egyes polgár részére egy másik bizonyítványt, amelyben ugyancsak a községi elöljáróság bizonyítja azt, hogy az illetőket a törvény szerint megilleti a választójog. Csak abból az egyetlen egy községből 260 panasz ment fel a Közigazgatási Bírósághoz s a Közigazgatási Bíróság maga győződhetett meg arról, hogy mi az értéke az olyan közokiratoknak, amikor ugyanaz a községi elöljáróság két hónapon belül 260 embernek teljesen ellentétes tartalmú és értelmű bizonyítványokat, illetve közokiratokat állít ki. (Farkas István: Ez a magyar közigazgatás!) T. Képviselőház! Történt egy másik eset is. 25 polgárt megvertek, és hozzátehetem, oknélkül verték meg őket. Amikor a honvédtörvényszék előtt a büntetőeljárás folyamán bizonyításra került volna a sor, azon a címen szüntették meg az eljárást, hogy a községi elöljáróságok olyan értelmű községi bizonyítványt állítottak ki, hogy a községi elöljáróság igazolja, miszerint ott senkit sem vertek meg. Olyan esetben állították ki az ilyen bizonyítványokat, amikor voltak hatósági orvosi bizonyítványok a községi orvostól, aki ugyancsak a községi elöljáróság tagja. (Farkas István: De barbár állapotok ezek!) Megtörtént például, hogy egy bírói eljárásban, amikor lényeges körülmény volt az ügy eldöntése céljából, hogy egy bizonyos esemény milyen időtájban történt több mint 20 tanú vallotta egyöntetűen, eskü alatt, hogy negyed 4 órakor volt az az esemény. Ezt az állításukat azzal támasztották alá, hogy a templomóra akkor ütötte az egynegyed 4-et. Erre iá községi elöljáróság — hogy megdöntse ezeknek a vallomásoknak hitelét — kiállított