Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

650 Az országgyűlés képviselőházának 22 0. ülésé 1937 május 26-án, szerdoM. meszetes, ihogy a moziengedélyösek verik, a mellüket és azt mondják,, hogy hiába keres­tek hadirokkantat, özvegyet vagy árvát, nem találtaik. Persze ilyen éibbér mellett ez ért­hető is. Különben pedig szövetségünknek van né­hány moziengedélye még ia régebbi időkből. Ezekre nézve ás előterjesztem, azt a tisztelet­teljes kérést, hogy ezek az engedélyek szövet­ségünk számára továbbra is biztosíttassanak, hiszen ez a mi országos központunknak egyik fő ianyagi ibevételi forrása. Méig azt is kér­ném, hogy amennyiiben a 'belügyminisztérium az egyes hadigondozottak részére járadéko­kat biztosít a moziengedélyeseik terhére olyaaa­íbnmán, hogy kötelezi ezeket az engedélyese­ket ilyen juttatásokra, ezeket lehetőleg az autonómia igénybevételéivel osszák szét, mert ez célravezetőibb volna. Még egyetlenegy,, ebbe a témakörbe vágó tiszteletteljes előterjesztésem van s ez az a mondhatnám ceterum censeo —, hogy a hadi­kölcsönök valorizálandók volnának. Ez egy állandóan visszatérő probléma, s azt hiszem, hogy mindaddig vissza is fog térni, amíg be­csületes megoldást nem nyer. Az kétségtelen, hogy a kormányzat, amennyire lehet, jóindu­lattal törekszik a hadikölcsönkárosultak segít­ségére lenni, hiszen nagy összeget fordít ilyen segélyezésre,, de ezt nem tekinthetem tökéletes megoldásnak ; ®eim állampénzügyi szempontból nemi tökéletes, naert ugyanakkor az igények változatlanul fennmaradnak, sem pedig az illetők .szempontjából, hiszen azok, akik annakidején súlyos anygi áldozatot hoz­tak a haza oltárára, nem segélyezésre szorul­nának, hanem arra, hogy áldozataik méltó­képpen rékonipenzáltassanak. Azt hiszem, meg lehetne oldani ezt a kér­dést egy mérsékelt valorizációval olyanfor­mán,, hogy hosszú időre osszák fel a hadiköl­osönök törlesztését, és akkor kisorsolással évről évre bizonyos kontingenst fizessen vissza az állani az érdekelteknek. Ez alig ke­rülne talán többe, mint amennyiibe kerül a »mai hadikölcsönsegélyezés, mégis egyrészt tőzsdei árfolyamuk is lenne a hadikölcsönpa­piroknak, másrészt pedig ibizonyos idő mul­tával ez a kérdés teljesen kiküszöbölhető volná. T. Ház! Ezek után méltóztassék megen­gedni, hogy két olyan, a faluval összefüggő problémát említsek még meg, amelyet kerüle­temben is 'szóvátettek előttem. Zala vármegyé­ben általában is így az én kerületeimibein is aktuális és igen fájdalmas kérdés a cigány­kérdés. Rengeteg sok a he vándorolt, a Jugo­szláviából .átszökött cigány. Például az én ke­rületeimben egymagában több,, Imint ezer ilyen cigány tartózkodik <s ezek a kóbor cigányok állandóan veszélyeztetik a lakosság anyagi érdekeit, károsítják őket, (Propper Sándor: Pedig azok valódi árják!) egészségileg is ár­talmasok, állatbetegségeket is terjesztenek. Bár azt lehet mondani, hogy ezek a cigányok egyénileg nagyrészt derék emberek, de: ugyan­akkor tömegükíbein és úgy, ahogy ma vannak, antiszociálisak, aintikulturálisiak és erkölcste­len társadalmi réteget alkotnak. Ne méltóztassanak lekicsinyelni ezt a kér­dést, mert sajnos, ez nálunk meglehetősen, fájó kérdés, s az én választópolgáraim egyenesen kértek arra, hogy tegyem ezt szóvá a költség­vetési vitában. Ezen tehát valamiképpen segíteni kell, -A. segítés módját abban látnám, hogy az 1916-ban kiadott 115.000 számú rendeletet szigorúan végre kellene hajtani, amely ezeknek a kóbor cigányoknak letelepítéséről szól és egyszers­mind arról, hogy a kóbor cigányoknak lovai elkoboztassanak. .Ugyancsak szigorúan végre kellene hajtani a csabiargó-törvényt is és gon­doskodni kellene arról, hogy a cigányok mun­katáborba tereitessenek és ott azután becsüle­tes munkára szoktattassanak. Éppen ezért nem volna szabad megengedni nekik azt, hogy sze­szes italt részükre kiszolgáltassanak. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék talán egy cigányrendészeti alapot is létesíteni, amelyből azután az, autonómiák segíthetők volnának. (Br. Vay Miklós: Sterilizálni!) Egy másik olyan kérdés, amelyet megem­líteni kívánok, a falusi gyermekek egészség védelme. Örömmel állapítom meg, hogy ezen a téren igen jelentős lépések történtek. így gondolok a zöldkereszt-akcióra, gondolok álta­lában arra a nagy egészségügyi programmra, amelyet a belügyminisztérium Johann állam­titkár úrral az élén, mint ennek a résznek irá­nyítójával végrehajt. Itt csupán egy javasla­tom volna és ez az, hogy a szegény gyermekek részére engedtessék meg a tejnek gyógyszer­ként való rendelése. Ez igen nagy mértékben megjavítaná a gyermekek egészségét, ugyan­akkor pedig tejtermelésünkre is előnyös volna. Nem látom semmi akadályát annak, hogy ez elrendeltessék. Ezek voltak tiszteletteljes előterjesztéseim. Egyébként a kormány iránti bizalomból a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra, következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Ház! Az előttem szóló t. képviselőtársam beszédével nem kívánok rész­letesebben foglalkozni egyrészt az idő rövid­sége miatt, másrészt amiatt sem, mert az ál­tala szóvátett kérdésekkel, különösen amelyek a hadirokkantakra, a hadviseltekre, a hadi­kölcsönjegyzőikre és a gyermekvédelemre vo­natkoznak, mindenben egyetértek és magam is kérem ezeknek a teljesen méltányos kérelmek­nek teljesítését, A belügyminiszter úr valószínűleg szíve­sebben venné és mi is szívesebben tennők azt, hogy amikor itt a vitában a Ház különféle oldalairól felszólalunk, csupa kellemes és szép megállapítást tegyünk a közigazgatás állásá­ról, illetőleg a közigazgatás különféle jelen­ségeiről. Ha azonban mi ezzel az óhajunkkal és valószínűleg a belügyminiszter úr óhajával szemben is rámutatunk itt a közigazgatás egyes vadhajtásaira, egyes hibáira, egyes ki­fogásolható jelenségeire, ezt tesszük kizárólag amiatt, hogy ezeket a hibákat idejében orvo­solhossuk, illetőleg orvosolhassa a kormány, amelytől mi megfelelő intézkedéseket kérünk. A belügyminiszter úr a közigazgatás élén új ember, tehát azok a hibák, amelyeket szóvá­tenni bátor leszek, végeredményben nem a belügyminiszter urat terhelik. Egyes hibás je­lenségekért, amelyek a közigazgatásban, eset­leg csak szórványosan fordultak elő, de mégis előfordultak, végeredményben nem a jelenlegi belügyminiszter urat terheli a felelősség, de mégis kötelességünk felhívni a figyelmét bi­zonyos kirívó jelenségekre azért, hogy a bel­ügyminiszter úr ezeket a hibákat idejében or­vosolhassa és a közigazgatást viszavezethesse azokra a vágányokra, amelyek minden modern közigazgatásnak, amely a nép érdekét van hi­vatva szolgálni, alapját képezik.

Next

/
Thumbnails
Contents