Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-220
650 Az országgyűlés képviselőházának 22 0. ülésé 1937 május 26-án, szerdoM. meszetes, ihogy a moziengedélyösek verik, a mellüket és azt mondják,, hogy hiába kerestek hadirokkantat, özvegyet vagy árvát, nem találtaik. Persze ilyen éibbér mellett ez érthető is. Különben pedig szövetségünknek van néhány moziengedélye még ia régebbi időkből. Ezekre nézve ás előterjesztem, azt a tiszteletteljes kérést, hogy ezek az engedélyek szövetségünk számára továbbra is biztosíttassanak, hiszen ez a mi országos központunknak egyik fő ianyagi ibevételi forrása. Méig azt is kérném, hogy amennyiiben a 'belügyminisztérium az egyes hadigondozottak részére járadékokat biztosít a moziengedélyeseik terhére olyaaaíbnmán, hogy kötelezi ezeket az engedélyeseket ilyen juttatásokra, ezeket lehetőleg az autonómia igénybevételéivel osszák szét, mert ez célravezetőibb volna. Még egyetlenegy,, ebbe a témakörbe vágó tiszteletteljes előterjesztésem van s ez az a mondhatnám ceterum censeo —, hogy a hadikölcsönök valorizálandók volnának. Ez egy állandóan visszatérő probléma, s azt hiszem, hogy mindaddig vissza is fog térni, amíg becsületes megoldást nem nyer. Az kétségtelen, hogy a kormányzat, amennyire lehet, jóindulattal törekszik a hadikölcsönkárosultak segítségére lenni, hiszen nagy összeget fordít ilyen segélyezésre,, de ezt nem tekinthetem tökéletes megoldásnak ; ®eim állampénzügyi szempontból nemi tökéletes, naert ugyanakkor az igények változatlanul fennmaradnak, sem pedig az illetők .szempontjából, hiszen azok, akik annakidején súlyos anygi áldozatot hoztak a haza oltárára, nem segélyezésre szorulnának, hanem arra, hogy áldozataik méltóképpen rékonipenzáltassanak. Azt hiszem, meg lehetne oldani ezt a kérdést egy mérsékelt valorizációval olyanformán,, hogy hosszú időre osszák fel a hadikölosönök törlesztését, és akkor kisorsolással évről évre bizonyos kontingenst fizessen vissza az állani az érdekelteknek. Ez alig kerülne talán többe, mint amennyiibe kerül a »mai hadikölcsönsegélyezés, mégis egyrészt tőzsdei árfolyamuk is lenne a hadikölcsönpapiroknak, másrészt pedig ibizonyos idő multával ez a kérdés teljesen kiküszöbölhető volná. T. Ház! Ezek után méltóztassék megengedni, hogy két olyan, a faluval összefüggő problémát említsek még meg, amelyet kerületemben is 'szóvátettek előttem. Zala vármegyében általában is így az én kerületeimibein is aktuális és igen fájdalmas kérdés a cigánykérdés. Rengeteg sok a he vándorolt, a Jugoszláviából .átszökött cigány. Például az én kerületeimben egymagában több,, Imint ezer ilyen cigány tartózkodik <s ezek a kóbor cigányok állandóan veszélyeztetik a lakosság anyagi érdekeit, károsítják őket, (Propper Sándor: Pedig azok valódi árják!) egészségileg is ártalmasok, állatbetegségeket is terjesztenek. Bár azt lehet mondani, hogy ezek a cigányok egyénileg nagyrészt derék emberek, de: ugyanakkor tömegükíbein és úgy, ahogy ma vannak, antiszociálisak, aintikulturálisiak és erkölcstelen társadalmi réteget alkotnak. Ne méltóztassanak lekicsinyelni ezt a kérdést, mert sajnos, ez nálunk meglehetősen, fájó kérdés, s az én választópolgáraim egyenesen kértek arra, hogy tegyem ezt szóvá a költségvetési vitában. Ezen tehát valamiképpen segíteni kell, -A. segítés módját abban látnám, hogy az 1916-ban kiadott 115.000 számú rendeletet szigorúan végre kellene hajtani, amely ezeknek a kóbor cigányoknak letelepítéséről szól és egyszersmind arról, hogy a kóbor cigányoknak lovai elkoboztassanak. .Ugyancsak szigorúan végre kellene hajtani a csabiargó-törvényt is és gondoskodni kellene arról, hogy a cigányok munkatáborba tereitessenek és ott azután becsületes munkára szoktattassanak. Éppen ezért nem volna szabad megengedni nekik azt, hogy szeszes italt részükre kiszolgáltassanak. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék talán egy cigányrendészeti alapot is létesíteni, amelyből azután az, autonómiák segíthetők volnának. (Br. Vay Miklós: Sterilizálni!) Egy másik olyan kérdés, amelyet megemlíteni kívánok, a falusi gyermekek egészség védelme. Örömmel állapítom meg, hogy ezen a téren igen jelentős lépések történtek. így gondolok a zöldkereszt-akcióra, gondolok általában arra a nagy egészségügyi programmra, amelyet a belügyminisztérium Johann államtitkár úrral az élén, mint ennek a résznek irányítójával végrehajt. Itt csupán egy javaslatom volna és ez az, hogy a szegény gyermekek részére engedtessék meg a tejnek gyógyszerként való rendelése. Ez igen nagy mértékben megjavítaná a gyermekek egészségét, ugyanakkor pedig tejtermelésünkre is előnyös volna. Nem látom semmi akadályát annak, hogy ez elrendeltessék. Ezek voltak tiszteletteljes előterjesztéseim. Egyébként a kormány iránti bizalomból a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra, következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Ház! Az előttem szóló t. képviselőtársam beszédével nem kívánok részletesebben foglalkozni egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt amiatt sem, mert az általa szóvátett kérdésekkel, különösen amelyek a hadirokkantakra, a hadviseltekre, a hadikölcsönjegyzőikre és a gyermekvédelemre vonatkoznak, mindenben egyetértek és magam is kérem ezeknek a teljesen méltányos kérelmeknek teljesítését, A belügyminiszter úr valószínűleg szívesebben venné és mi is szívesebben tennők azt, hogy amikor itt a vitában a Ház különféle oldalairól felszólalunk, csupa kellemes és szép megállapítást tegyünk a közigazgatás állásáról, illetőleg a közigazgatás különféle jelenségeiről. Ha azonban mi ezzel az óhajunkkal és valószínűleg a belügyminiszter úr óhajával szemben is rámutatunk itt a közigazgatás egyes vadhajtásaira, egyes hibáira, egyes kifogásolható jelenségeire, ezt tesszük kizárólag amiatt, hogy ezeket a hibákat idejében orvosolhossuk, illetőleg orvosolhassa a kormány, amelytől mi megfelelő intézkedéseket kérünk. A belügyminiszter úr a közigazgatás élén új ember, tehát azok a hibák, amelyeket szóvátenni bátor leszek, végeredményben nem a belügyminiszter urat terhelik. Egyes hibás jelenségekért, amelyek a közigazgatásban, esetleg csak szórványosan fordultak elő, de mégis előfordultak, végeredményben nem a jelenlegi belügyminiszter urat terheli a felelősség, de mégis kötelességünk felhívni a figyelmét bizonyos kirívó jelenségekre azért, hogy a belügyminiszter úr ezeket a hibákat idejében orvosolhassa és a közigazgatást viszavezethesse azokra a vágányokra, amelyek minden modern közigazgatásnak, amely a nép érdekét van hivatva szolgálni, alapját képezik.
