Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

648 Az országgyűlés képviselőházának &Î törvényhatóságának meghívóját, amellyel a Hősök emlékkövénél május 30-án, délelőtt 10 órakor tartandó Hősök Emlékünnepére a képviselőházat meghívja. Az emlékünnepen a Ház képviseletében Putnoky Móric háznagy úr fog résztvenni és a Ház koszorúját a Hősök emlékkövére elhelyezni. A Ház az elnök mindhárom bejelentését tudomásul veszi. Bejelentem a t. Háznak, hogy Ember Sándor képviselő úr a pilisi hegyvidék alján elterülő községek s különösen Pomáz és Szentendre lakosságát sújtott elemi csapás és elszenvedett károsodás tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Ezt a képviselő úrnak megadtam s így Ember Sándor képviselő urat illeti a szó. Ember Sándor: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a t. Ház figyelmét a belügyi tárca vitája előtt egy olyan eseménnyel kössem le, amely — azt hiszem — a Ház minden tagjának részvétét fogja kiváltani. (Halljuk.) A t. Ház tagjai olvasták azt, hogy múlt vasárnap Pomáz és Szentendre községet a Pilis hegyvidékről lerohanó szökőár folytán rettenetes csapás érte. Az eseménynek lefolyását a lapok egészen bőven visszaadták,, mind a tegnapi, mind pedig a mai reggeli számokban leírták azt is, hogy a mentési munkálatok közben az egyik önfeláldozó lelki pásztor, vitéz Horváth István, hősi halált halt. Kötelességemnek tartottam, hogy r a hír vétele után rögtön kimenjek a helyszínre és magam is amennyire lehetséges, segítséget nyújtsak, de főleg, hogy megállapítsam, melyek azok a bajok, amelyek azonnali orvoslást igényelnek. Méltóztassanak megengedni, hogy mint a kerület képviselője, a Ház elé röviden a következő beszámolót terjeszthessem: A Pilis hegyvidéknek nívókülönbsége meglehetősen nagy. A Pilis hegyvidék egy vízgyűjtő medence, amelyből a Duna lapálya felé különösen három patak, a Dera patak, a Bucsina patak és a Bükkös patak vezeti a vizet. Rendes körülmények között és általában meglehetősen hosszú idő óta ezek a, patakok alig számba vehető vízmennyiséget szállítanak le. A tavaszi nagy áradás sem haladja meg a 2—2.5 méteres emelkedést. Ma, amikor kimentem, azt láttam, hogy a patak medre, amely máskor rendes körülmények között legfeljebb 1.5—2 méter szélességű, helyeniként, ahogyi a nyomok mutatják, 100 méter szélességben hömpölygött le s a házak oldalán hagyott nyomokból megállapítható, hogy a patak magassága helyenként elérte a 6—8 métert a rendes vízszint felett. Ha ehhez méltóztatnak hozzávenni azt, hogy a nívókülöinbség sokkal nagyobb, mint j amilyen nagy a nívókülönbsége a Dunának a Fekete tengerig, akkor méltóztatnak elképzelhetni, hogy micsoda rettenetes elemi erővel zúdult ez, a víztömeg a házakra. Lenn a völgyben is, de még a község közepe táján is, ahol a patak esése_ nagy, találtam házakat, ahol egy ház hosszában a víz esése fél métert mutatott. Ezzel a rettenetes elemi nyomással a házak természetesen nem bírtak megbirkózni; a legszegényebb emberek házai, amelyek a legegyszerűbb anyagból voltak építve, az első nyomásnak engedtek. 16 kis ház egyszerűen eltűnt mindenestül, kertestül, udvarostól együtt a föld színéről, több há

z oldala olyan mértékben megrepedt, hogy igazán csak 0. ülése 1937 május 26-án, szerdán. Isten kegyelméből állt még fenn egy-két óráig, úgy, hogy a katasztrófa után még körülbelül 8 olyan ház volt, amely vagy összeomlott vagy azonnal le kellett bontatni. Circa 30 ház az

fl — amint és magam személyesen megvizsgáltam — ahol a tető és az alapzat közt vízszintes irányban tenyérnyi szélességű repedések mutatkoznak, ahol a pinceboltozat. beszakadt s körülbelül 80—100 ház van olyan, amelynek a pincéje még tele van vízzel, azt nem tudták kiszivattyúzni, sem pedig a víz természetes úton onnan el nem távozott; ellenben a padló felemelkedett, a házak falain repedések mutatkoztak, hogy azonban ezek aláducolással menthetők-e vagy sem, azt csak egy későbbi szakszerű vizsgálat fogja megállapítani. En tegnap a helyszínen rögtön igyekeztem felhívni az illetékesek figyelmét a bajokra, magam végigmentem a község bírájával,, főjegyzőjével és a károsultakkal is, de kénytelen vagyok itt a Ház előtt bejelenteni: észrevettem, hogy előttem ismeretlen indokból egyes személyek mintha a kárt kezdenék lebagatelizálni, legalább is erre látok bizonyos tendenciákat. Azt hiszem, helyesen állapítom meg, hogy a belügyi kormányzat szándéka nem lehet más, — ami természetes is ilyen esetben,, — mint az, hogy a károkat a maguk valóságában megállapítsuk és azt a segítséget, melyet ez a kártétel természetesen megkíván, a kormány a lehetőségekhez képest valóban nyújtsa ' is; amennyiben pedig ez túlmegy azon a mértéken és határon, amelyen belül a kormánynak lehetősége van a segítésre, akkor a társadalom segítő kezét vegye igénybe. Hiszen a külföldön is sokszor előfordult, hogy elemi csapások nagy károsodásokat idéztek elő s az egész világsajtó tele volt az eseményekkel. Amikor önhibáján kívül legalább 200 családot érintett ez a súlyos elemi csapás, amikor az egész határnak körülbelül a felét elöntötte ez a nagy árvíz és ott súlyos mezőgazdasági károkat okozott,, amikor Szentendre város területén például 600 hold került víz alá, amikor Pomáz határának felét, illetve a községi jegyző megállapítása szerint körülbelül 1500 holdat elöntött az árvíz, amikor elvitt a községből körülbelül hat hidat, köztük kőhidakat, amikor a földeket olyan 'mértékben tette felismerhetetlenné a lehordott agyag, hogy sok gazda azt sem tudja, hol kezdődik és hol végződik birtokának határa, akkor természetesen az én kötelességem sem lehet más, mint hogy kérjem a belügyminiszter urat, méltóztassék mindenekelőtt bizottságot kiküldeni, amely megállapítja ennek a bajnak okát. Felhívom itt a t. Ház és a magyar királyi kormány figyelmét arra, hogy van olyan vélemény is, amely szerint a legsúlyosabb kárt egyrészt a Derapatak szabályozatlan volta okozta, másrészt pedig azokon a részeken, ahol a patak szabályozva van, az építkezések helytelen volta is hozzájárult a katasztrófa fokozásához. Ezt a véleményt hallottam többek között tegnap a Bszkrt. kiküldötteitől, akik megállapították, hogy 70 méter hosszúságban elseperte a Bszkrt. vonalát a vízáradat, mégpedig azért, mert a helytelen szabályozás folytán olyan törést alkalmaztak, amely természetszerűleg megduzzasztotta a patakot olyan mértékben, hogy az áradatnak a gátak már nem tudtak ellentállni. (Drózdy Győző: így is van!) Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék mindenekelőtt megállapíttatni a bajok okát, azután megállapítani a tényleges károsodásokat. Az-