Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

640 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. ápolási költségeket, amelyek esetleg több száz pengőre rúgnak, nekik kell megf izetniök, azok soha meg nem bocsátják az intézetnek, hogy ilyen nagy terhet keü viselniök. JN agyon egyszerű a megoidás: tessék bejelenteni az alkalmazottakat és akkor nem történik baj. Mert ha méltóztatnak megnézni a statisztikát,, méltóztatnak látni, hogy olyan háztartási munkaadók tartoznak többszáz pengőre rúgó, háztartási alkalmazottak utáni biztosítási díjjal, akikről köztudomású, hogy egy nap alatt borravalóban többet adnak ki, mint amennyit háztartási munkásaik után egy hónapban biztosítási díjként fizetnek, vagy csak a bridzsezésnél is többet veszítenek azok az illetők, mint amenynyit biztosítási díjban fizetniök kell. (Farkas István: Innen van a gyűlölet!) Igen,, innen van a gyúiölet és onnan, hogy esetleg több hónapon keresztül nem fizetett járulékokat egyszerre kell megfizetniük. T. Ház! Beszéltem a terhekről, arról, hogy milyen nagy a szociális teher. Magyarországon a szociális terhek a munkabérnek 12/ó-át teszik ki, míg a velünk állítólag igen barátságos viszonyban élő Ausztriában ezek a terhek 23%-ot tesznek ki; mert bár igaz, hogy az alapjárulék 20%, de ehhez hozzá jön még az úgynevezett Hilfskasse-knak 2—5%-a is és ez teszi ilyen naggyá az összeget. Németországban annak ellenére, hogy a Hitler-kormány lényegesen redukálta ezeket az összegeket,, — mert mást sem tudott tenni, mint takarékoskodni ezen a téren — ezek a terhek ma is 11%-ot tesznek ki; Olaszországban 11*5%-ot, — de ezenfelül külön vannak a korporációk után fizetendő díjak —Csehszlovákiában pedig 12'5% a 'szociális teher. Ne méltóztassék tehát Magyarországon a kérdést úgy beállítani, mintha itt a szociális teher olyan összeget tenne ki, amelyet nem lehet elbírni és amelyet nem tudnak megfizetni. Az is baj, hogy nem azok fizetik ezt a terhet, akiknek tulajdonképpen fizetniök kellene és a kormány különböző rendeleteivel maga mozdítja ezt elő, mert destruálja általuk a fizető készséget. Ha ugyanis jutalmat ad azoknak, akik nem fizetnek, akkor a jövőben senki sem fog igyekezni fizetni; akkor mindenki arra törekszik, hogy éveken keresztül^ adós maradjon, mert aki adós marad, az jutalmat kap. {Egy hang a jobboldalon: Azelőtt mindig amnesztiát kértek!) Erre példa a legutóbbi rendelet, amely szerint az a munkáltató, aki valamiféle indokra való hivatkozással adós maradt a járulékok fizetésével, kérhette a járulékok 50%-ának elengedését. Az a munkáltató, aki levont'' munkásaitól a járulékot és az ő 50%-os járulékát sem fizette be, az ezidőszerint nyer, mert nemcsak a munkásaitól levont járulékot tartotta meg, hanem élvezte annak időközi kamatait is, azzal szemben, aki pontosan befizette a járulékokat. Ha a kormány a jövőben ilyen rendelkezéseket ad ki, azokkal természetesen nagyon aláássa ezen a téren a fizetési készséget. Végeredményben az életbiztosítási kötvény után járó díjat is meg kell fizetni. Ez is biztosítás, ezt is fizetni kell. Csak néhány számadatot akarok elmondani, hogy az úgynevezett amnesztiabizottságok, amelyek most már hónapok óta működnek és amelyekbe a főváros, a pénzügyigazgatóság és a minisztérium is beküldi a maga delegáltjait, hogyan működnek. 1936ban töröltek a betegségi ágnál 2,683.000 pengőt, a háztartási ágnál 103.000 pengőt, az öregségi járulékoknál pedig 1,604.000 pengőt; összesen több, mint 4,300.000 pengőt engedtek el, ennyi ajándékot adtak azoknak, akik nem fizettek idejében. Ezek óriási összegek, amelyek ha kenő időben rendelkezésére állottak volna az intézetnek, akkor az sok mindenféle feladatot meg tudott volna oldani és nem kényszerült volna arra, hogy leszállítsa azokat a segélyeket, szolgáltatmányokat, amelyeket kénytelen volt azután leszállítani. A járulékhátralék 1936 december 31-én a biztosításra kötelezett munkaadók előbb említett törlése után is 59,300.000 pengőt tett ki és ez az öregségi biztosításnál is érezteti hatását, mert 1929 január elseje óta 21,400.000 pengőt nem fizettek be. Erre azt lehetne mondani: ez a munkást nem érinti, mert hiszen a munkás, tekintet nélkül arra, hogy a munkaadó fizeti-e a járulékot vagy sem, megkapja mindazt, amit neki az alapszabály biztosít. Ez az érvelés ezen a ponton helytáll, de az öregségi biztosításnál nem, mert az öregségi biztosításnál minden évben pontos számadás alapján megállapítják, hogy a kivetett járulékok hány százaléka folyt be és minden évben pontos számadás alapján megállapítják, hogy a kivetett járulékok hány százaléka folyt be és minden évben közgyűlési határozatot kell hozni, hogy milyen járulékösszegeket kell a már befizetett Összetglbői levonásba hozni... Nem ritka eset az, hogy ez évenkintl0%-ra is rúg, ami azt jelenti, hogy ha valamelyik munkás öregségi biztosítási igényével jelentkezik, neki tíz évből egyet levonnak, noha tíz éven keresztül változatlanul fizette ezeket az összegeket; levonnak egy évet, mert a munkaadók összessége globálisan 10%-ot nem fizetett be. Ez igazságtalan rendszer, különösen megterhelhet ez olyasvalakit, aki például pontosan az időhatárnál van, akinek éppen 200 vagy 400 hete van, amennyi szükséges az igényjogosultsághoz, de akit esetleg olyan baleset, betegség vagy egyéb ért, amely lehetetlenné teszi, hogy ő ezeket a plusz-heteket még munkában töltse el és így megszerezze az igényjogosultságot. Ennek következtében tehát egész életére elesik az illető "• attól a lehetőségtől, hogy valamelyes járadékban részesüljön. Az öregségi biztosítás életbiztosítás. Önálló, független ág, amelynek külön vagyona van — a betegségi ágnak csak deficitje van, minden évben — ezt a vagyont pedig gyümölcsözően kell elhelyezni. Mit szólna valamelyik magánbiztosított fél» ha a biztosítási kötvény kifizetésénél 10%-ot levonnának arra való hivatkozással, hogy — nem tudom én hol, milyen inkasszónál -~ nem folytak be kellő módon á biztosítási díjak. A kötelező biztosítás szerződés, amelyet az állam, illetőleg az intézet kötött a biztosítottal s amelynek értelmében a törvény alapján levonják az illetőtől a járulékot. Ö pontosan megfizeti a járulékot, pontosan megfizet mindent, mégis, ha majd húsz év múlva jelentkezik, hogy ő most, húsz év után igénybe akarja venni az öregségi biztosítás alapján neki járó járadékot, megtörténhetik, hogy egyszerűen azt mondják: magának nem húsz évre, hanem csak 18 évre jár járadék, vagy ennél is kevesebbre, mert ennyivel kevesebbet fizettek be. Sajnálattal látom, hogy a kormány változatlanul azt az álláspontot foglalja el,;hogy a törvényben megállapított négymilliós évi hozzájárulást az intézettől elvonja. Nem méltá-