Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. egyesületbe .belépni, sokkal helyesebb, na máshol tartják meg ezeket az összejöveteleket és máshol szervezkednek a maguk érdekeinek védelmére. Csak mint jellemző dolgot említem meg, hogy az egyik csoport gyűlése alkalmával, ahol ki volt adva a rendelkezés, hogy a gyűlésen csak az egyesület tagjai vehetnek részt, a községi jegyző, aki az igazoltatást végezte, nem engedte he a terembe a szövetség központi titkárát, akinek hivatalból ott kellett lennie,_ hogy az egyesület tanácskozását, közgyűlését lefolytassa és a helyi csoportot tájékoztassa a szövetség közgyűlésének esetleges határozatairól. Ezek az esetek nem szórványosak és nem olyanok, amelyekre azt lehetne mondani, hogy ez csak most történik. Egész tömegét tudnám produkálni azoknak a végzéseknek, amelyek minden indok nélkül akadályozzák ezeknek az egyesületeknek a működését. Hol alacsony, hol magas a helyiség, hol vendéglőiben nem szabad tartani az összejöveteleket, hol pedig közösen más egyesületekkel nem. A vidéken nem igen nyílik alkalom és lehetőség arra, hogy külön kaszinókat építsenek ezeknek az egyesületeknek, különösen abban a községben, ahol például csak 8—10—20—30 ilyen ipari munkás van. Ezek olyan számban jönnek öszsze és úgy folytatják egyesületi tevékenységüket, ahogyan azt vidéken a rendelkezésükre álló eszközök megengedik és ha egy egyesület nem bírja ezeket a költségeket fedezni, — és igen gyakori, hogy egy egyesület nem bírja ezeket a költségeket — akkor természetesen összeáll két-három hasonló törekvésű és hasonló célú egyesület, amely más szakmához tartozik és közösen bérel egy helyiséget, egy szobát, ahol egyesületi tevékenységét folytatja és működését végzi. Ez még mindig jobb, mint ha vendéglőhelyiségekben volnának, mert ez külön adót és külön terhet jelentene az illetők számára. Ilyen körülmények között azután nem lehet azt mondani, hogy ezek az egyesületek ne legyenek együtt. Van nálam egy végzés, — de többet is tudnék mutatni — amely azt mondja, hogy nem lehet együtt lenniök, mert ez esetleg súrlódásokra és ellentétekre stb. vezetne. Ezek olyan okoskodások, amelyeken komoly ember csak nevethet. Csodálkozom is azon, hogy. a hatóságok leírnak ilyen indokokat, mert hiszen ha meg akarják akadályozni az egyesület működését, akkor sokkal egyszerűbben megakadályozhatják úgy, hogy az alispán vagy a kormány nyíltan állást foglal és azt mondja, hogy: nem engedem. Ha az egyesülési jog ügyében hozott törvények és kiadott rendeletek az egyesületek működését engedélyezték, akkor azt kérjük, hogy méltóztassék a helyi csoportok működését is engedélyezni. Méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt néhány szóval foglalkozzam azzal az intézménnyel, amely ismételten vita tárgyává tétetett itt és amelyről hol rokonszenvesen, hol ellenszenvesen nyilatkoztak. Ez az intézmény az Országos Társadalombiztosító Intézet. Méltóztassanak elhinni, ha valakinek van oka ellenszenvvel viseltetni ezzel az intézménnyel szemben, akkor a biztosított munkásságnak minden oka megvan arra, hogy ellenszenvvel viseltessék vele szemben. (Farkas István: Az adja a pénzt!) Méltóztassanak megengedni, hogy teljes objektivitással rámutassak arra, hogy amikor ülése 1937 május 25-én, kedden. 639 ennek az intézménynek közel 20 millió pengős deficitje támadt olyan időben, amikor nem önkormányzati vezetés alatt állott, hanem teljesen bürokratikusán vezettetett, akkor ennek a 20 milliós deficitnek jövőbeni eltüntetésére Programm szerint a következőket állították fel:. le kell faragni az adminisztrációs költségeket, meg kell szüntetni minden olyan terhet, amely megszüntethető és ha mindez megtörtént, akkor lehet csak hozzányúlni a munkások, a biztosítottak segélyéhez, stb. Ennek éppen az ellenkezője történt; megmaradt a túlméretezett adminisztráció, sőt még jobban túlméretezték, megmaradtak egyéb felesleges kiadások és az első lépés, amely történt, az volt, hogy a munkások táppénzét szállították le. (Farkas István: Gyalázat!) Ismételem itt azokat a számokat, amelyeket már évekkel ezelőtt elmondottam arra vonatkozólag, hogy a táppénz, amely valamikor a legmagasabb osztályban körülbelül napi 7 pengő volt, 4 pengőre, sőt 4 pengő alá redukáltatott. A szülőnők segélyét is redukálták. A miniszter úr ma itt nagyon szép beszédet mondott a gyermekvédelemről, de ugyanakkor az az intézmény, amely az Ő vezetése alatt áll, ' éppen a szülőnők támogatását, segélyét szállította le, ahelyett, hogy ezt mondotta volna: Kérem, leszállítunk mindent, de ezt az egyet meghagyjuk. Itt van a gyógykezelés, az orvosok kérdése. A gyógyszerért a betegnek 30 fillért kell fizetnie és 20 fillért kellett éveken keresztül fizetni egy darab papirosért, egy munkaadói igazolványért. S még egyéb terheket is róttak a munkásokra. Mindezt azért mondtam el, mert a biztosítottaknak minden okuk megvan arra, hogy ezzel az intézménnyel szemben ellenszenvvel viseltessenek. Nem tökéletes az orvosi kezelés sem, sok minden ellen van kifogás, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon rossz szolgálatot tesznek a köznek azok, akik ezt az intézményt a legtöbb esetben kellő szakértelem hiányában, vagy a viszonyok nemismeretében olyannak tüntetik fel, mint amely felesleges, káros vagy haszontalan intézmény. Öva intem a magyar társadalmat ettől, mert ha ez az intézmény is megszűnik, — amelyet, hangsúlyozom, mi is rossznak tartunk, amelyet mi sem tartunk tökéletesnek, amely ellen a munkásságnak is igen sok panasza van — ki gondoskodik majd a betegekről, a balesetet szenvedettekről, azoknak kórházi ápolásáról és ki végzi azokat a feladatokat, amelyeket eddig a társadalom elmulasztott elvégezni? Az intézmény betegbiztosítási ága ellen, mint említettem, nagyon sok panasz van, de a legtöbb panasz onnan származik, hogy az emberek általában nem ismerik az intézmény konstrukcióját. Hallanak fantasztikus milliókról, anélkül, hogy tudnák, miből áll ez elő. Nem tudják, hogy az intézmény több részből áll, amelyek egymástól vagyonilag teljesen független, önálló részek, amelyeknek sem bevételei, sem kiadásai egymással nem függnek össze, mert külön van a betegségi ág, a baleseti ág, a rokkantsági ág és külön a bánya- és a háztartási biztosítási ág; egymástól teljesen függetlenül. A legtöbb panasz a háztartási biztosítottakkal kapcsolatban hangzik el, mert akik a háztartási biztosításra kötelezettek bejelentését elmulasztják és amikor egyszer csak beteg lesz a háztartási alkalmazottjuk, ebből folyólag az