Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
634 Az országgyűlés képviselőházának 2. hiszem, nagyrészt megválaszoltam az elmondottakkal, mindössze még csak azt legyen szabad kiemelnem, hogy azok a kétségtelenül nagyon komoly és megfontolandó gondolatok, amelyek a tuberkulózis elleni védekezésről, báró Láng Boldizsár, továbbá Alföldy Béla képviselő urak részéről elhangzottak, igen súlyos és nehéz feladatunkat képezik a jelenben és fogják képezni & jövőben is. Végváry József képviselő úrnak a gyógyszerész törvényjavaslattal kapcsolatban elmondott szavaira vonatkozólag utalok arra, amit a múlt hetekben egy interpellációra adott válaszomban kijelentettem, hogy tudniillik a kormány foglalkozik a törvényjavaslattal és amint abban a helyeztben lesz, hogy a tárgyalásokat befejezi, a törvényjavaslatot be fogom nyújtani. (Farkas Isván: A privilégiumot ott is meg kellene szüntetni! — Peyer Károly: A gyógyszerész és kéményseprő hitbizományt!) Összefoglalva az elmondottakat, hálás köszönetemet nyilvánítom a felszólalt t. képviselő uraknak azért az érdeklődésért, megértésért és jóindulatért, amellyel tárcám nagyfontosságú problémáival és kérdéseivel foglalkozni kegyesek voltak. (Mózes Sándor: Hasonló jóakaratot várunk!) Az előadottakkal azt hiszem végeztem tárcám költségvetése azon főbb szempontjainak és adatainak ismertetésével, amelyek talán elégségesek lehetnek tájékoztatást nyújtani a t. Háznak arról a gesztiéről, amely irányban és szellemben a belügyi tárcát vezetni kívánom. Az előadottak — úgy vélem —• alkalmasak lehetnek annak a tételnek az igazolására, amely szerint a költségvetési előirányzatok számjegyeinek és számoszlopainak lelkük is, van. Azt mondhatnám, hogy olyan lelkük van, amely produktív célokra való fordításuk esetén materializálódásra van hivatva. Nem ugyan a spiritiszta fényképírás jóvoltából, hanem igenis a bennük rejlő, az általuk képviselt potenciális energia folytán, amely megfelelő kormányzati és közigazgatási végrehajtási intézkedések útján kinematikussá válik. Hogy csak egy-két példát hozzak fel, a csecsemővédelemre fordított kiadások segítségével az egészség párját varázsolhatjuk a szegény magyar emberpalánták orcáira. A különböző közegészségügyi intézmények, valamint az általános gyermekvédelem révén kevesbíthetjük a zsengekorú gyermekekre százával leselkedő betegségek veszélyeit. Végül az elhagyott gyermekek és a hadiárvák gondozásával az állam az elvesztett szülőket igyekszik pótolni., A csendőr és rendőr fegyvere pedig a tisztes polgár nyugodt álmát, élet- és vagyonbiztonságát oltalmazza. (Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Csak nem úgy, mint Pécsett!) Mindezekből nyilvánvaló, hogy a belügyi tárca költségvetésének elfogadásával a törvényhozás az állami élet legnagyobb felületére nézve adja meg a módot arra, hogy a mostani nemzedék konszolidált rendben élve munkabíró legyen, a jövő nemzedék pedig a lehetőség szerint testi-lelki épségben fejlődve, apáinál különbbé válhassak. (Ügy van! a jobboldalon.) Eis éppen jelenlegi elesettségünkben kell-megtennünk mindent népünk testi és lelki erejének megóvására, amiért a mai nemzedéknek is meg kell hoznia 'minden tőle telhető áldozatot, hogy a magunk részéről is közelebb vigyük a megvalósuláshoz a legnagyobb magyarnak, az idő feletti Széchenyinek, álmát, aki 9. ülése 1937 május 25-én, kedden. szerint: »A magyar egy gyermeknép, most semmi, de minden lehet, mert lelki és testi erő rejtezik fiatal kebelében.« összefoglalva az egészet, legyen szabad, t. Ház, még egy érdemi kijelentést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A régi klasszikus idők egyik kimagasló államférfia használta egy alkalommal parlamenti beszédében azt a hasonlatot, hogy van a földkerekségnek egy pontja, ahol a felkelő nap sugarai homlokoncsókolják a lenyugvó nap orcáját. A horizont e pontjának — úgy mondotta — mintegy jelképeznie kell azt az eszmei magaslatot, amelyről bizonyos legmagasabb jelentőségű kérdéseket szemlélni és kezelni kell. Erre gondolok én akkor, amikor azt hiszem és vallom, hogy a beszédem bevezetésében említett két legfontosabb feladatot: a közbiztonság és közrend fenntartását és ezzel kapcsolatban a szociális feladatok megoldását, mint a modern állam életének két sarkalatos conditio sine qua non-ját hűvös szakszerűséggel és tárgyilagossággal, de magától értetődően egyúttal melegen érző emberi szívvel is kell intézni és kezelni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ebben a meggyőződésben ajánlom a belügyi tárca 1987/38. évi költségvetését elfogadásra. (Hosszantartó, élénk éljenzés és laps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? (Farkas István: öt perc szünetet kérünk!) Vásárhelyi László jegyző: Csoór Lajos. (Zaj és mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy helyeiket elfoglalni szíveskedjenek. Csoór Lajos: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az általános vitához még legalább egypár megjegyzést fűzzek. (Folytonos zaj és mozgás.) , Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy helyeiket elfoglalni szíveskedjenek. Biró képviselő urat felkérem, szíveskedjék helyére menni. Csoór Lajos: Erre rendkívüli alkalmat és módot ad a belügyminiszter úrnak imént elhangzott, színes idézetekkel és bölcs mondásokkal fűszerezett nagyszabású beszéde. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr expozéját nem mindjárt a vita elején mondta el, akkor hozzászólhattunk volna munkaprogrammjának részleteihez. Eddig ugyanis abban a sajnálatos helyzetben voltunk, hogy nem tudtuk, vájjon ez a belügyi költségvetés melyik miniszteré: Kozma volt. miniszter úré, Darányi miniszter úré, az új miniszter úré, vagy pedig azé, aki majd lesz. Ha hallottuk volna a belügyminiszter úr előadását a vita elején, akkor szakszerűbben tudtunk volna ehhez a költségvetéshez hozzászólni, A belügyminiszter úr most elhangzott felszólalásából három vezérgondolatot tudok kivenni. Az első plitikai vonatkozású. A mélyen t. belügyminiszter úr programmja politikailag — úgy látom — abban merül ki, hogy a rendet hűvös és nagyon óvatos, eljárással akarja fenntartani. Ez a belügyminiszternek rendészeti kötelessége, azonban a rend fenntartását esetleg egy ilyen szűk 'meghatározás mellett úgyis lehet értelmezni, hogy a nemzetnek alkotmányos és szabadságjogaiban bizonyos csorbák fognak történni. A belügyminiszter úr sajnálatomra egy szót nem szólt a gyülekezési jognak és gyülekezési szabadságnak biz*
