Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 21 vita során történt felszólalásokra. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gróf Bethlen István kép­viselő úr a racionalizálás kérdéséről mélyen­szántó és igen bölcs gondolatokat mondott el az általános vita során. Ugyanekkor kifogá­solta az írásbeliség túltengését az adminisztrá­cióban, továbbá a mai fórumrendszer hossza­dalmasságát, bonyolultságát, (Mózes Sándor: Ez mind igaz, meg kell szüntetni!) végül rá­mutatott arra a körülményre, hogy a szám­vevőségi szervek túl vannak fejlesztve. Ma­gam is egyetértek ezekkel a megállapítások­kal, amelyeket részben Schandl Károly kép­viselő úr is felhozott. A magam részéről is szükségesnek tartom, sőt célul tűztem ki a ra­cionalizálás további okszerű és minél célsze­rűbb fejlesztését. Jóllehet, az egyszerűsítési törvény meghozatala óta az 1901. évi XX, tc­ben ugyanis az első fórumegységesítés annak­idején minden kívánalomnak megfelelően, majdnem ideálisan megtörtént, ebben a tekin­tetben továbbmenőleg jelentékeny haladást is tettünk, mégis kétségtelen, hogy még lehetne jobban egyszerűsíteni a fórumokat. Éppen ezért — amint ezt beszédemnek egy előbbi helyén mondottam — kívánatosnak tartom a Keresz­tes-Fischer-féle egyfokozatú fórumrendszer életbeléptetését. (Helyeslés.) Ehhez azonban az a premissza kapcsolódik, —' amint ezt Jbátor voltam kifejteni — hogy előbb megszervezzük az alsóbbfokú közigazga­tási bíráskodást, amelynek viszont igen nagy kerékkötőjét találjuk a velejáró jelentékeny költségek biztosításában, illetőleg előteremté­sében. Ehelyütt azonban kiegészítőlég még egy fontos körülményt — mondhatnám sine qua non-t — kell kiemelnem, azt t. i., hogy avég­ből, hogy ilyen minimumra leegyszerűsített fórumrendszer a megkövetelt szabatossággal és eredménnyel érvényesülhessen a jogkereső közönség érdekében, még annak az elemi posz­tulátumnak is teljesedésbe kell mennie, hogy annak a hatóságnak az érdemi ügydöntő funk­ciója, amelynek ilyen határozata ellen a kon­templált rendszer szerint mindössze egy foko­zatú fellebbezési lehetőség nyílnék, tényleg és elengedhetetlenül hivatása magaslatán álljon — értve ezt az ügyiratokban megnyilvánuló írásbeli munkaeredményre. Ellenkező esetben ugyanis, ha t. i. ezek az ügydöntések nem tel­jesen kifogástalanul történnek a konkrét ese­tek túlnyomó többségében, akkor ezek a dön­tések nem lesznek alkalmasak a kellő jogi megnyugvás keltésére a jogkereső közönség­ben. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig jól tud­juk, hogy végeredményben éppen ez a közigaz­gatási ügyintézés egyik főcélja. Ez azután csakis akkor és annyiban valósulhat meg, ha és amennyiben az ügy döntésben eljáró ható­sági személyek közigazgatási érzék, képesség és szakképzettség tekintetében minél maga­sabb szinten állnak. (Ügy van! Ügy van!) En­nek elérésére törekszünk a közigazgatási to'­vábbképző tanfolyamokkal és a közigazgatási gyakorlati vizsgákkal, amelyeknek érdemi ha­tása, illetőleg eredménye természetesen csak évek múlva fog érezhetően mutatkozni, illető­leg érvényesülni. A mi végül a számvevőségi szolgálattal és jórészt a most elmondottakkal van összefüggésben, meg kell jegyeznem, hogy egvelőre mée:, sn.inns, pl Venni hetetlenül szükség van a legintenzívebb ellenőrzésre a vagyonfel­ügyéleti és anyagi kérdésekben. Remélem azon­ban, hogy amilyen mértékben javul és emelke­dik majd a magasabbrendű hivatali szaksze­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XHI. ?. ülése 1937 május 25-én, kedden. 633 rűség elsajátítása, ugyanolyan mértékben fog kevesbedni a felügyeleti hatóságok ellenőrzé­sének szükségessége. Ugyancsak gróf Bethlen István képviselő ur, továbbá gróf Apponyi György képviselő ur a német nemzetiségi kérdést érintette. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve röviden azt va­gyok bátor kijelenteni, hogy az ország alkot­mányos rendjének és a közbiztonságnak a megóvása és fenntartása — amint bátor vol­tam kifejteni — törvényes kötelességem. Ha ; az alkotmányos rendet vagy a közbiztonságot I bárki részéről veszélyeztetve látnám, kötelessé­! gémnek fogom tartani, hogy a szükséges tör­] vényes rendelkezéseket azonnal megtegyem. ; (Helyeslés. — Mózes Sándor: Ez természetes! ! — Gr. Festetics Sándor: De nem veszélyezte­tik! — Csoór Lajos: Régebben a szólásszabad­ságról és a gyülekezési jogról is beszéltek! — Zaj. — Halljuk! t Halljuk!) Több képviselő úr foglalkozott a választó­jog kérdésével, (Halljuk! Halljuk!) akiknek, azt hiszem, válaszomat beszédem bevezetésében már megadtam. (Helyeslés.) A racionalizálás kérdéséről szólott Shvoy Kálmán és Pintér József képviselő úr. Azt hi­szem, az elmondottakkal ez is el van intézve. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy a községi és törvényhatósági közigazgatásra a Lányi Márton, Shvoy Kálmán, Lang Lénárd, Pintér József, Jurcsek Béla, Patacsi Dénes, Petainek József, Horváth Zoltán, Görgey István, Fried­rich István, Boczonádi Szabó Imre, Némethy Vilmos, Jenes András és Rupert Rezső kép­viselő urak által mondottakra nézve szintén utaljak az elmondottakra. A hadikölcsönsegélyezésre vonatkozólag vitéz Kenyeres János, vitéz Martsekényi Imre és Friedrich István képviselő urak által kifej­tettekre sajnálatomra nem tudok többet mon­dani, mint amennyit a pénzügyminiszter úr a múltkor kifejtett. (Felkiáltások balfelől: Ez nagyon kevés! — Farkas István: Pedig szük­ség volna többre!) A társadalombiztosítás ügyében őszintén bevallom, hogy azokkal a további problémák­kal, amelyekre Czirják Antal, Peyer Károly, Kertész Miklós, Boczonádi Szabó Imre és gr. Széchenyi György képviselő urak terjeszkedtek ki, fizikailag nem volt még időm foglalkozni, azonban megvan bennem a teljes készség és akarat aziránt, hogy szakszerű mérlegelés tár­gyává tegyem ezeket a kérdéseket. Sajnálattal kell megemlékeznem Dinnyés Lajos képviselő úrnak a költségvetési vita so­rán a főispáni kar ellen intézett személyes élű támadásáról. Amidőn ezt a teljességgel alap­talan, indokolatlan és hangjánál fogva is kü­lönösképpen méltatlan támadást a magam ré­széről is visszautasítom, (Élénk helyeslés és laps a jobboldalon és a középen.) megállapí­tom, hogy a főispáni állás a törvény értelmé­ben és pedig már 1870. óta nemcsak közigaz­gatási,, (Farkas István: Felesleges állás! Meg kell szüntetni a főispáni állásokat!) hanem egy­úttal — és pedig túlnyomóan — politikai jellegű állás, amelynek betöltője a kormány bizalmi közege. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A fő­ispáni kar becsülettel teljesíti kötelességét és • nem adott okot arra, hogy ilyen tekintélycsor­bító kijelentésekkel kisebbíttessék. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ami a mai költségvetési vita napján az egyes képviselő urak részéről elhangzott, azt 88

Next

/
Thumbnails
Contents