Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 21 vita során történt felszólalásokra. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gróf Bethlen István képviselő úr a racionalizálás kérdéséről mélyenszántó és igen bölcs gondolatokat mondott el az általános vita során. Ugyanekkor kifogásolta az írásbeliség túltengését az adminisztrációban, továbbá a mai fórumrendszer hosszadalmasságát, bonyolultságát, (Mózes Sándor: Ez mind igaz, meg kell szüntetni!) végül rámutatott arra a körülményre, hogy a számvevőségi szervek túl vannak fejlesztve. Magam is egyetértek ezekkel a megállapításokkal, amelyeket részben Schandl Károly képviselő úr is felhozott. A magam részéről is szükségesnek tartom, sőt célul tűztem ki a racionalizálás további okszerű és minél célszerűbb fejlesztését. Jóllehet, az egyszerűsítési törvény meghozatala óta az 1901. évi XX, tcben ugyanis az első fórumegységesítés annakidején minden kívánalomnak megfelelően, majdnem ideálisan megtörtént, ebben a tekintetben továbbmenőleg jelentékeny haladást is tettünk, mégis kétségtelen, hogy még lehetne jobban egyszerűsíteni a fórumokat. Éppen ezért — amint ezt beszédemnek egy előbbi helyén mondottam — kívánatosnak tartom a Keresztes-Fischer-féle egyfokozatú fórumrendszer életbeléptetését. (Helyeslés.) Ehhez azonban az a premissza kapcsolódik, —' amint ezt Jbátor voltam kifejteni — hogy előbb megszervezzük az alsóbbfokú közigazgatási bíráskodást, amelynek viszont igen nagy kerékkötőjét találjuk a velejáró jelentékeny költségek biztosításában, illetőleg előteremtésében. Ehelyütt azonban kiegészítőlég még egy fontos körülményt — mondhatnám sine qua non-t — kell kiemelnem, azt t. i., hogy avégből, hogy ilyen minimumra leegyszerűsített fórumrendszer a megkövetelt szabatossággal és eredménnyel érvényesülhessen a jogkereső közönség érdekében, még annak az elemi posztulátumnak is teljesedésbe kell mennie, hogy annak a hatóságnak az érdemi ügydöntő funkciója, amelynek ilyen határozata ellen a kontemplált rendszer szerint mindössze egy fokozatú fellebbezési lehetőség nyílnék, tényleg és elengedhetetlenül hivatása magaslatán álljon — értve ezt az ügyiratokban megnyilvánuló írásbeli munkaeredményre. Ellenkező esetben ugyanis, ha t. i. ezek az ügydöntések nem teljesen kifogástalanul történnek a konkrét esetek túlnyomó többségében, akkor ezek a döntések nem lesznek alkalmasak a kellő jogi megnyugvás keltésére a jogkereső közönségben. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig jól tudjuk, hogy végeredményben éppen ez a közigazgatási ügyintézés egyik főcélja. Ez azután csakis akkor és annyiban valósulhat meg, ha és amennyiben az ügy döntésben eljáró hatósági személyek közigazgatási érzék, képesség és szakképzettség tekintetében minél magasabb szinten állnak. (Ügy van! Ügy van!) Ennek elérésére törekszünk a közigazgatási to'vábbképző tanfolyamokkal és a közigazgatási gyakorlati vizsgákkal, amelyeknek érdemi hatása, illetőleg eredménye természetesen csak évek múlva fog érezhetően mutatkozni, illetőleg érvényesülni. A mi végül a számvevőségi szolgálattal és jórészt a most elmondottakkal van összefüggésben, meg kell jegyeznem, hogy egvelőre mée:, sn.inns, pl Venni hetetlenül szükség van a legintenzívebb ellenőrzésre a vagyonfelügyéleti és anyagi kérdésekben. Remélem azonban, hogy amilyen mértékben javul és emelkedik majd a magasabbrendű hivatali szakszeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XHI. ?. ülése 1937 május 25-én, kedden. 633 rűség elsajátítása, ugyanolyan mértékben fog kevesbedni a felügyeleti hatóságok ellenőrzésének szükségessége. Ugyancsak gróf Bethlen István képviselő ur, továbbá gróf Apponyi György képviselő ur a német nemzetiségi kérdést érintette. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve röviden azt vagyok bátor kijelenteni, hogy az ország alkotmányos rendjének és a közbiztonságnak a megóvása és fenntartása — amint bátor voltam kifejteni — törvényes kötelességem. Ha ; az alkotmányos rendet vagy a közbiztonságot I bárki részéről veszélyeztetve látnám, kötelessé! gémnek fogom tartani, hogy a szükséges tör] vényes rendelkezéseket azonnal megtegyem. ; (Helyeslés. — Mózes Sándor: Ez természetes! ! — Gr. Festetics Sándor: De nem veszélyeztetik! — Csoór Lajos: Régebben a szólásszabadságról és a gyülekezési jogról is beszéltek! — Zaj. — Halljuk!

t Halljuk!) Több képviselő úr foglalkozott a választójog kérdésével, (Halljuk! Halljuk!) akiknek, azt hiszem, válaszomat beszédem bevezetésében már megadtam. (Helyeslés.) A racionalizálás kérdéséről szólott Shvoy Kálmán és Pintér József képviselő úr. Azt hiszem, az elmondottakkal ez is el van intézve. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy a községi és törvényhatósági közigazgatásra a Lányi Márton, Shvoy Kálmán, Lang Lénárd, Pintér József, Jurcsek Béla, Patacsi Dénes, Petainek József, Horváth Zoltán, Görgey István, Friedrich István, Boczonádi Szabó Imre, Némethy Vilmos, Jenes András és Rupert Rezső képviselő urak által mondottakra nézve szintén utaljak az elmondottakra. A hadikölcsönsegélyezésre vonatkozólag vitéz Kenyeres János, vitéz Martsekényi Imre és Friedrich István képviselő urak által kifejtettekre sajnálatomra nem tudok többet mondani, mint amennyit a pénzügyminiszter úr a múltkor kifejtett. (Felkiáltások balfelől: Ez nagyon kevés! — Farkas István: Pedig szükség volna többre!) A társadalombiztosítás ügyében őszintén bevallom, hogy azokkal a további problémákkal, amelyekre Czirják Antal, Peyer Károly, Kertész Miklós, Boczonádi Szabó Imre és gr. Széchenyi György képviselő urak terjeszkedtek ki, fizikailag nem volt még időm foglalkozni, azonban megvan bennem a teljes készség és akarat aziránt, hogy szakszerű mérlegelés tárgyává tegyem ezeket a kérdéseket. Sajnálattal kell megemlékeznem Dinnyés Lajos képviselő úrnak a költségvetési vita során a főispáni kar ellen intézett személyes élű támadásáról. Amidőn ezt a teljességgel alaptalan, indokolatlan és hangjánál fogva is különösképpen méltatlan támadást a magam részéről is visszautasítom, (Élénk helyeslés és laps a jobboldalon és a középen.) megállapítom, hogy a főispáni állás a törvény értelmében és pedig már 1870. óta nemcsak közigazgatási,, (Farkas István: Felesleges állás! Meg kell szüntetni a főispáni állásokat!) hanem egyúttal — és pedig túlnyomóan — politikai jellegű állás, amelynek betöltője a kormány bizalmi közege. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A főispáni kar becsülettel teljesíti kötelességét és • nem adott okot arra, hogy ilyen tekintélycsorbító kijelentésekkel kisebbíttessék. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ami a mai költségvetési vita napján az egyes képviselő urak részéről elhangzott, azt 88