Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. Már a belügyminiszteri szék elfoglalása al­kalmával is igyekeztem módját ejteni annak, hogy ilyen irányban megnyugtató kijelentése­ket tegyek a közvélemény nyilvánossága előtt. Ugyanakkor azt is kijelentettem, hogy ilyen vonatkozásban a legmesszebbmenő felelősséget vállalom s e kijelentésem annál tudatosabb lehetett, .mert mélyen átérzem azt az igazságot, hogy a politikai^ erkölcs lényege az érzékeny felelősségtudat és hogy a kormány tagjának lenni voltaképpen annyit jelent, mint felelős­séget érezni. (Ügy van! Ügy van! Élénk éljen­zés, helyeslés és taps.) De haladó is egyúttal ez a konzervatív po­litika, hiszen az állam fennálló rendjéhez és tisztes történeti hagyományaihoz való ragasz­kodás még egyáltalában nem involválja a ma­radiságot és nem akadálya annak, hogy a né­pünk lelkületével összeegyeztethető, valóban célszerűnek és üdvösnek felismerendő gondo­latokat ne szelektáljuk ki a modern idők sok­rétű eszmeáradatábók A továbbiakban éppen a szociális politika az a vitamin, amellyel népünk életerejét, ősi energiakészletét felfrissíteni, gyarapítani leg­főbb törekvésem. De meg vagyok győződve ar­ról is, hogy minden csendőrszuronynál, rend őrkardnál hatékonyabban leszünk képesek eny­híteni a kétségtelenül 'meglevő szenvedéseket, levezetni a részen indokolt elégületlenségeket is és — last but not least — végképpen lesze­relni minden szenvedésnek, nyomornak és elé­gületlenségnek lelkiismeretlen vámszedőit, (He­lyeslés.) akár tudatosan, akár meggondolatla­nul a nemzet /vesztére törő demagógia felelőt­len apostolait. (Elénk helyeslés, éljenzés és . taps.) T. Ház! Még általánosabb természetű el­határozásaim, amelyek a költségvetés belügyi vonatkozású részének végrehajtásánál vezetni fognak, a takarékosság elvének követésével és a racionalizálás már megindított folyamatá­val függnek össze. A pénzügyminiszter úr — hivatkozva a miniszterelnök úr kormányprog­rammjára — expozéjában utalt arra, hogy olyan költségvetési politikát kell folytatnunk, amely érvényesíti az észszerű takarékosság el­vét és emellett mégis eredményesen szolgálja a magunk elé tűzött nemzeti célokat. A magam részéről ehhez a bölcs kijelentéshez csak azt fűzöm hozzá, hogy a költségvetési törvény bel­ügyi részének végrehajtásában én is minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a legkisebb erő elvét, az úgynevezett gazdaságossági fő­elvet, a takarékossági főtörvényt az egész vo­nalon a legteljesebben érvényesítsem. Egy an­gol író a költségvetési törvényjavaslatokat tárgyaló képviselőknek a következő parado­xonszerű tanácsot adta: Ha tapsvihart akarsz magadnak biztosítani, úgy tarts dicsérő beszé­det a takarékosságról általánosságban, ha pe­dig biztos vereséget akarsz szenvedni, akkor javasolj megtakarítást valamely tételnél. A költségvetési törvény végrehajtásánál azonban az« eféle némileg könnyedszellemű felfogás helyett engem nemcsak az az elv fog vezérelni, hogy az adófizető minden egyes fil­lére tényleg odakerüljön, arra fordjttassék, ahova és amire azokat a törvényhozás bölcse­sége szánta, de ha ezen kereten belül az egyes esetekben a konkrét körülményekből folyólag megtakarítás lehetősége merülne fel, éljek is az ilyen alkalommal, arra gondolva, hogy egy bár a költségvetési törvény alapján számszerű­leg alátámasztható, de mégis könnyebb moz­ülése 1937 május 25-én, kedden. 627 dulat esetleg a névtelen adófizetőknek különben elkerülhető érdekcsorbítását idézheti elő, akár a jelenben, akár a jövőben. A racionalizálásnak folyamatban lévő terv­megvalósításával kapcsolatban a jövőben is arra fogok törekedni, hogy a gyakorlatiassá­got, a való élet követelményeit mindjobban ér­vényre juttassam a közigazgatásban. A jövő évben immár harmadízben megrendezendő közigazgatási továbbképző tanfolyamon a mái­bevált módszer szerint a városi élet időszerű igazgatási és üzemi problémáit igyekszem megismertetni és bemutatni. Ezzel kapcsolat­ban említem meg, hogy a kormány mintegy öt­évi munka eredményeképpen a folyó évben ki­adta a tanyai közigazgatás rendezését célzó adatgyűjteményt. Ez az anyaggyüjtemény meg­küldetett az összes érdekképviseleteknek, ható­ságoknak, egyházaknak, stb., hogy kellő tájé­kozódást nyerhessenek, még mielőtt az erre vo­natkozó törvényjavaslatot a törvényhozásnak benyújthatnám. Minthogy továbbá felfogásom szerint min­den közigazgatási eljárási ügyintéző reform­nak alulról felfélé kell haladnia avégből, hogy úgy a központi főhatóságoknak, minisztériu­moknak, mint a középfokú hatóságoknak eljá­rása és ügyintézése korszerűen megreformál­ható legyen, evégből legelőbb a legalsóbb köz­igazgatási egységnek, a községnek igazgatását kell teljesen új alapokra fektetni. (Élénk he­lyeslés és taps.) Arra törekszem, hogy az im­már túlontúl elbürokratizálódott és túlmérete­zett községi igazgatást egyszerűsítsem, (Élénk helyeslés. — Taps a baloldalon.) hogy a köz­igazgatás valódi érdekeinek és fokozott szo­ciális igényeinek megfelelvén, a község kö­zönsége irányában is belső viszony kialakulá­sát segítse elő. (Élénk helyeslés és taps.) Ezzel kapcsolatban gondoskodni kívánok arról is, hogy az általános közigazgatási eljá­rási szabályok: idézés, kézbesítés, tárgyalás, bi­zonyítás, határozathozatal, a végrehajtási el­járás és a többi, amelyek eddig a magyar jog szerint kodifikálva még nincsenek, ezután ko­difikáltassanak. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Amint az a miniszterelnök úr Pro­gramm jából kitűnőleg is köztudomású, az állami élet zavartalan menetének fenntartása és a közrend biztosítása, mint legelemibb követel­mények mellett azonban a legközelebbi jövőben nagyfontosságú alkotmányjogi reformok fog­ják a kormányt foglalkoztatni. A közjogi ter­mészetű reformok közül a szavazás titkosságá­nak bevezetésére irányuló törvényjavaslat elő­készítése tudvalévőleg a belügymini sztérin m legsürgősebb feladata. (Br. Berg Miksa: Na­gyon helyes!) A közjogokat a magam részéről is a köz iránti kötelességeknek tekintem, úgy­hogy azok tartalmának és terjedelmének meg­határozásánál csakis a kötelezettségek jelentő­ségét mérlegelhetjük és hogy a szavazás tit­kosságának megvalósításánál is egyedül a nemzet nagy érdekeit lehet szem előtt tartani, (Ügy van! Ügy van!) amint hogy ilyen állás­pontjának a miniszterelnök úr is kifejezést adott. (Helyeslés.) Amikor úgy a törvényhozás, mint az egész közvélemény előtt is ismeretes az a körülmény, hogy a kormányelnök úr aszóbanforgó közjogi reformok miként való és minden irányban megnyugtató megoldása tekintetében úgyszól­ván állandó, folytonos és beható megbeszélése­ket folytat az illetékes tényezőkkel, célszerűt­lennek és időelőttinek tartanám, ha most itt a t. Ház szine előtt ide vonatkozólag bővebb és 87*

Next

/
Thumbnails
Contents