Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. Már a belügyminiszteri szék elfoglalása alkalmával is igyekeztem módját ejteni annak, hogy ilyen irányban megnyugtató kijelentéseket tegyek a közvélemény nyilvánossága előtt. Ugyanakkor azt is kijelentettem, hogy ilyen vonatkozásban a legmesszebbmenő felelősséget vállalom s e kijelentésem annál tudatosabb lehetett, .mert mélyen átérzem azt az igazságot, hogy a politikai^ erkölcs lényege az érzékeny felelősségtudat és hogy a kormány tagjának lenni voltaképpen annyit jelent, mint felelősséget érezni. (Ügy van! Ügy van! Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) De haladó is egyúttal ez a konzervatív politika, hiszen az állam fennálló rendjéhez és tisztes történeti hagyományaihoz való ragaszkodás még egyáltalában nem involválja a maradiságot és nem akadálya annak, hogy a népünk lelkületével összeegyeztethető, valóban célszerűnek és üdvösnek felismerendő gondolatokat ne szelektáljuk ki a modern idők sokrétű eszmeáradatábók A továbbiakban éppen a szociális politika az a vitamin, amellyel népünk életerejét, ősi energiakészletét felfrissíteni, gyarapítani legfőbb törekvésem. De meg vagyok győződve arról is, hogy minden csendőrszuronynál, rend őrkardnál hatékonyabban leszünk képesek enyhíteni a kétségtelenül 'meglevő szenvedéseket, levezetni a részen indokolt elégületlenségeket is és — last but not least — végképpen leszerelni minden szenvedésnek, nyomornak és elégületlenségnek lelkiismeretlen vámszedőit, (Helyeslés.) akár tudatosan, akár meggondolatlanul a nemzet /vesztére törő demagógia felelőtlen apostolait. (Elénk helyeslés, éljenzés és . taps.) T. Ház! Még általánosabb természetű elhatározásaim, amelyek a költségvetés belügyi vonatkozású részének végrehajtásánál vezetni fognak, a takarékosság elvének követésével és a racionalizálás már megindított folyamatával függnek össze. A pénzügyminiszter úr — hivatkozva a miniszterelnök úr kormányprogrammjára — expozéjában utalt arra, hogy olyan költségvetési politikát kell folytatnunk, amely érvényesíti az észszerű takarékosság elvét és emellett mégis eredményesen szolgálja a magunk elé tűzött nemzeti célokat. A magam részéről ehhez a bölcs kijelentéshez csak azt fűzöm hozzá, hogy a költségvetési törvény belügyi részének végrehajtásában én is minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a legkisebb erő elvét, az úgynevezett gazdaságossági főelvet, a takarékossági főtörvényt az egész vonalon a legteljesebben érvényesítsem. Egy angol író a költségvetési törvényjavaslatokat tárgyaló képviselőknek a következő paradoxonszerű tanácsot adta: Ha tapsvihart akarsz magadnak biztosítani, úgy tarts dicsérő beszédet a takarékosságról általánosságban, ha pedig biztos vereséget akarsz szenvedni, akkor javasolj megtakarítást valamely tételnél. A költségvetési törvény végrehajtásánál azonban az« eféle némileg könnyedszellemű felfogás helyett engem nemcsak az az elv fog vezérelni, hogy az adófizető minden egyes fillére tényleg odakerüljön, arra fordjttassék, ahova és amire azokat a törvényhozás bölcsesége szánta, de ha ezen kereten belül az egyes esetekben a konkrét körülményekből folyólag megtakarítás lehetősége merülne fel, éljek is az ilyen alkalommal, arra gondolva, hogy egy bár a költségvetési törvény alapján számszerűleg alátámasztható, de mégis könnyebb mozülése 1937 május 25-én, kedden. 627 dulat esetleg a névtelen adófizetőknek különben elkerülhető érdekcsorbítását idézheti elő, akár a jelenben, akár a jövőben. A racionalizálásnak folyamatban lévő tervmegvalósításával kapcsolatban a jövőben is arra fogok törekedni, hogy a gyakorlatiasságot, a való élet követelményeit mindjobban érvényre juttassam a közigazgatásban. A jövő évben immár harmadízben megrendezendő közigazgatási továbbképző tanfolyamon a máibevált módszer szerint a városi élet időszerű igazgatási és üzemi problémáit igyekszem megismertetni és bemutatni. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a kormány mintegy ötévi munka eredményeképpen a folyó évben kiadta a tanyai közigazgatás rendezését célzó adatgyűjteményt. Ez az anyaggyüjtemény megküldetett az összes érdekképviseleteknek, hatóságoknak, egyházaknak, stb., hogy kellő tájékozódást nyerhessenek, még mielőtt az erre vonatkozó törvényjavaslatot a törvényhozásnak benyújthatnám. Minthogy továbbá felfogásom szerint minden közigazgatási eljárási ügyintéző reformnak alulról felfélé kell haladnia avégből, hogy úgy a központi főhatóságoknak, minisztériumoknak, mint a középfokú hatóságoknak eljárása és ügyintézése korszerűen megreformálható legyen, evégből legelőbb a legalsóbb közigazgatási egységnek, a községnek igazgatását kell teljesen új alapokra fektetni. (Élénk helyeslés és taps.) Arra törekszem, hogy az immár túlontúl elbürokratizálódott és túlméretezett községi igazgatást egyszerűsítsem, (Élénk helyeslés. — Taps a baloldalon.) hogy a közigazgatás valódi érdekeinek és fokozott szociális igényeinek megfelelvén, a község közönsége irányában is belső viszony kialakulását segítse elő. (Élénk helyeslés és taps.) Ezzel kapcsolatban gondoskodni kívánok arról is, hogy az általános közigazgatási eljárási szabályok: idézés, kézbesítés, tárgyalás, bizonyítás, határozathozatal, a végrehajtási eljárás és a többi, amelyek eddig a magyar jog szerint kodifikálva még nincsenek, ezután kodifikáltassanak. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Amint az a miniszterelnök úr Programm jából kitűnőleg is köztudomású, az állami élet zavartalan menetének fenntartása és a közrend biztosítása, mint legelemibb követelmények mellett azonban a legközelebbi jövőben nagyfontosságú alkotmányjogi reformok fogják a kormányt foglalkoztatni. A közjogi természetű reformok közül a szavazás titkosságának bevezetésére irányuló törvényjavaslat előkészítése tudvalévőleg a belügymini sztérin

m legsürgősebb feladata. (Br. Berg Miksa: Nagyon helyes!) A közjogokat a magam részéről is a köz iránti kötelességeknek tekintem, úgyhogy azok tartalmának és terjedelmének meghatározásánál csakis a kötelezettségek jelentőségét mérlegelhetjük és hogy a szavazás titkosságának megvalósításánál is egyedül a nemzet nagy érdekeit lehet szem előtt tartani, (Ügy van! Ügy van!) amint hogy ilyen álláspontjának a miniszterelnök úr is kifejezést adott. (Helyeslés.) Amikor úgy a törvényhozás, mint az egész közvélemény előtt is ismeretes az a körülmény, hogy a kormányelnök úr aszóbanforgó közjogi reformok miként való és minden irányban megnyugtató megoldása tekintetében úgyszólván állandó, folytonos és beható megbeszéléseket folytat az illetékes tényezőkkel, célszerűtlennek és időelőttinek tartanám, ha most itt a t. Ház szine előtt ide vonatkozólag bővebb és 87*