Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
628 Az országgyűlés képviselőházának 6 < részletesebb kijelentést tennék. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a -mai napon már kiadtam az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról alkotott törvény végrehajtási rendelkezéseit, hogy amennyiben időközi választás szüksége merülni fel, az eddig sokat és méltán kifogásolt régi ajánlási rendszer helyett már az új : ajánlási rendszer legyen alkalmazható. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nem ilyen kardinális jelentőségű mindazonáltal ugyancsak közjogi természetű az a szándékom, hogy mielőbb 'befejezéshez juttassam azokat a munkálatokat, amelyek a már részben avulttá vált régi anyakönyvi jogszabályok helyett a mai élet követelményeinek megfelelő jogszabályoknak egy új anyakönyvi utasítás keretében való kiadását és az anyakönyvi törvényeknek ezzel kapcsolatban novelláris úton történendő módosítását készítik elő. A városi számvevőségek államosításáról szóló törvényjavaslatot lehetőleg minél előbb óhajtanám benyújtani. Ez a törvényjavaslat a minisztériumokkal már letárgyaltatott és ahhoz a pénzügyminiszter úr is hozzájárult. Az államosítás sem az államkinostárra, sem az önkormányzati testületekre nem hárít új terheket» rnert azt a mai költségek keretében meg lehet valósítani. A tervezet szerint a városi számvevőségi tisztviselők állami tisztviselők lesznek, illetményeiket az államkincstártól kapják, (Taps.) a városok azonban azt hozzájárulás alakjáéban az államnak megtérítik, éppenúgy, mint az a tisztiorvosok államosításánál történik. A városi számvevőségi szolgálat ugyanúgy lenne szabályozva, mint a vármegyei számvevőségi szolgálat. A szorosan vett közigazgatási szervezeti kérdésekkel összefüggésben mindenekelőtt tisztes hagyatékként átvenni és némi módosításokkal magamévá tenni (szándékozom azokat a nagyértékű reformokat, amelyeket egyik kiváló hivatali elődöm, vitéz KeresztesFischer Ferene volt belügyminiszter úr tervezett volt meg. Ertem azokat a trilógiaszerű reformmunkálatokat, amelyek közül az első a közigazgatási ügyintézésben egyfokú fellebbvitelt honosítja meg, f — ez immár csupán a teljes tető alá juttatást igényli, — a második ennek mintegy ellentéteképpen az alsófokú közigazgatási bíráskodás he vezetésére irányul, (Taps.) a harmadik pedig a gyámügy államosítását kívánja megvalósítani. T. Ház! Ami a most említett első kérdést illeti, ezen az 1933: XVI. te. jogorvoslati részének, az egyfokú fellebhvitel bevezetésének megfelelő módosítással való életbeléptetését értem. Ennek feltétele azonban az, hogy az alsófokú közigazgatási bíráskodás megvalósuljon, amire nézve egyelőre elméleti jellegű egyéni elgondolásom az, hogy egy egyfokozatú, Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróságnak mintegy sugártávlatában működő közigazgatási, alsóbb fokú bírói fórum — ha talán szabad úgy neveznem — egy közigazgatási vagy közjogi ítélőtábla volna szervezendő, amely kétségkívül tehermentesítené a magyar királyi közigazgatási (bíróságot a csekélyebb jelentőségű kontenciozus ügyekben való illetékességen kívül azáltal is. hogy a magyar királyi közigazgatási bíróságnál jelenleg rendkívüli mértékben feltornyosult hátraléktömegből az említett szempont szerint szelektálandó ügytömeget átvenné. (Élénk helyeslés.) Ez a megoldás egyébként a magyar 19. ülése 1937 május 25-én, kedden. királyi közigazgatási bíróság ítélőbírói karának megfelelő alkalmas szukreszencia kifejlesztésére is figyelemreméltó lehetőséget nyújtana, ami mellett ezen az úton megtakarítások is remélhetők. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban egyúttal meg kell oldani a magyar királyi közigazgatási híróságnak véleményem szerint különösen szükséges, és nagyhorderejű, közszükségletet képező reformját is. A magyar királyi közigazgatási híróságnál másodelnöki minőségemben eltöltött négyesztendei működésem alkalmat nyújtott nekem arra, hogy a reform halaszthatatlan voltáról a legközvetlenebb meggyőződést szerezhesseni. Ennek az előkelő bíróságnak — amely személyes bizonyságom szerint is valóban hivatása magaslatán áll — (Ügy van! Ügy van!) munkával való túlterheltsége, amint azt egyik régebbi előadásomban is 'megállapítottam, immár anynyira aggasztó tüneteket mutat, hogy a helyzet mielőbbi, sürgős 'megváltoztatása valóban parancsoló szükségesség, ha csak nem akarjuk azokat a nagy értékeket, amelyeknek ez a magas bíróság méltó hordozója, már rövid időn belül veszendőbe menni engedni; ami pedig már valóságos débacle-számba menne éppen jelenlegi viszonyaink közepette, amikor is jogi kultúránknak továbbra is nemzeti géniuszunk méltó fényében kell ragyognia és fejlődnie a népek versenyében. Ami végül a gyámügy államosításának kérdését illeti, erre nézve abból indulok ki. hogy amennyiben a gyámsági és gondnoksági ügyek természetszerűleg közfeladatnak tekintetnek, úgy azok rendezésénél a gondos családapa szempontjainak kell irányadóknak lenni, (Helyeslés.) ami mellett az is bizonyos, hogy egyrészt maga az állam lehet leggondosabb családapa, amely a leghatékonyabban biztosíthatja a cselekvőképesség nélkül szűkölködő egyének vitális érdekeinek kielégítését, másrészt bizonyos az is, hogy a jelenlegi vagyonkezelési szabályok, amelyek gyakran viszszaélésekre adtak alkalmat, (Ügy van! Ügy van!) a mai idők követelményeinek megfelelően módosítandók. (Helyeslés.) Egyébként a közigazgatási szervezési felügyeleti szempontokat illetően az autonóm közületek tekintetében a következőkre gondolok. A vármegyéket illetően, — amelyek iránti meleg szeretetem megnyilvánulását azt hiszem mindenki egészen természetesnek fogja találni, lévén magam is a vármegye szülöttje és neveltje — a vármegyei közigazgatástól megkívánt gyors és pontos ügyintézés biztosítása érdekében tervbe vettem a tisztviselői normállétszámnak a lehetőségekhez képest legalább kezdőleges módon való felemelését. Szükségesnek tartom a vármegyék közigazgatásának és háztartásának fokozottabb mértékben való rendszeres ellenőrzését. (Helyeslés.) Ügy tapasztalataim, mind pedig a racionalizálási bizottság megállapításai szerint is szüksége mutatkozik a vármegyék határaival kapcsolatos kisebb területi helyesbítések, exklávék végrehajtásának, (Br. Berg Miksa: Például Abaujban!) közgazdasági, közigazgatási és^ egyéb közérdekű szempontok figyelembevételével. (Taps.y Ami a községeket illeti, szinte szívbeli ügyemnek tartom és így különös figyelemben kívánom részesíten a községi közigazgatás részbeni reformjának előkészítését, (Helyeslés.) a jegyzőknek bizonyos hatósági jogkörrel való f iruházását (Élénk helyeslés.) és ezzel kapcso-
