Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
620 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. zott gyógyszerészek igen jelentékeny részének havi fizetése nem éri el a 100 pengőt, negyedrészéé 120 pengő, 60%-uk pedig 160 pengős ossz* javadalmazásért dolgozik, pedig % részük a 32 éves életkoron már túl van. Fizetésük koruknak előrehaladtával természetesen állandóan csökken, mivel annyira túl vannak terhelve munkával, hogy munkájukat csak egészen fiatalon, erőik teljes megfeszítésével tudják elvégezni. Az alkalmazott gyógyszerészek legkisebb fizetésének és a munkaidő mértékének megállapítására, valamint fizetéskiegészítő pénztáruk felállítására feltétlenül szükség van. Ahhoz, hogy ezt a nemzeti szempontból fontos szociális célt el is érjük, szükséges, hogy a bármilyen ok folytán be nem nyújtott gyógyszerész-törvényjavaslat VI. és VII. fejezetéből a 37. és 43. §-t, mint olyan önálló javaslatot, amely Ikázárólag szociális intézkedéseket tartalmaz, ia miniszter úr adandó alkalommal kegyeskedjék a Ház elé hozni. A költségvetést» amely nagy javulást hozott a tavalyihoz' képest, örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Báró Berg Miksa képviselő úr következik. Berg Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az alkotmányos életnek, az alkotmányos kormányzásinak egyik legfontosabb momentuma az állami költségvetés. Ez ad alkalmat arra, hogy a kormány ténykedéseit bírálat tárgyává tegyük, hogy a kormány politiikaí irányzatát híráljuk, pénzügyi ellenőrzést gyakoroljunk. De viszont az ellenzéknek nem szabad elfelednie, hogy nemcsak bírálnia kell, hanem " saját elgondolásait, eszméit, ideáit, megoldási módszereit a kormány tudomására is kell hoznia, hogy ezzel neímcsak a kormánynak, hanem az országnak is javára legyen. (Helyeslés balfelöl). Szerintem tehát a költségvetés elfogadása, vagy el nem fogadása nemi a bizalom kérdése. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Erre való az appropráció. Csatlakozom elhunyt nagynevű vezérünk, Gaal Gaszton elgondolásához, aki azt mondotta, hogy a költségvetési vitánál nem a bizalmat nézzük, hanem azt, hogy helyesen állították-e ö'Ssze a költségvetést, szükséges-e a, deficit, szükségesek-e a beruházási költségeik, vagy szükséges-e a takarékosság 1 ? Amikor a belügyi tárcánál felszólalóik, éppen a beruházásokról akarok beszélni é» kérdőre akarom vomni a miniszter urat, hogy S7JÜJkséges-ei ez a nagy^tafearékosság különösen a népi betegségek gyógyításánál? (Mozgás. — Cseh-Szombathy László: Nagyon fontos kérdés!) Az án szerény véleményeim szerint ugyanis ezért a költségvetésért nemcsak a kormány,^ hanem az lellenzék is felelős.. (Ügy van! balfelől.) Nekünk tehát nem demagógiával kell a 'költségvetés ellen harcolnunk, hanem igazi magyar obejktivitással, (Helyeslés jobbfelől.) és meg kell mondanunik, melyek azok a dolgok, melyek azok a költségek, amelyekre fedezetet kell találnunk, és melyek nem feltétlenül szükségesek. (Helyeslés.) Teljesen egyetértek Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úrral és az általános vita során felszólalt Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak azzal a megjegyzésével, hogy a költségvetés nemcsak számadási művelet, hanem a költségvetés befolyásolja az egész magyar nemzet egyéneinek boldogulását, megélhetését, ettől függ a nemzet ereje és életképessége. Eddig, sajnos, az voit a szokás az igen t. Házban, hogy a belügyi tárcánál állandóan csak politikai kérdésekkel foglalkoztak. Igaz, hogy az ellenzéknek ehhez alapja volt, hiszen közigazgatási bírósági ítéletek adtak ehhez jogot, (Gr. Festetics Domonkos: Nem jogot! — Dulin Jenő: Alapot!) de én nem akarom folytatni ezt a régi rendszert. (Gr. Festetics Domonkos: Akkor miért emlékezel meg róla?) főképp azért nem, mert hiszen a belügyminiszteri székben változás történt, a mostani belügyminiszter úr már nem felelős az 1935. évi, mondjuk ki bátran, törvénytelem erőszakos választásokért (Ellenmondások a jobboldalon.) és őt ezekért a hibákért felelősségre vonni nem lehet. Ezért én politikával foglalkozni egyáltalán nem óhajtok. Legfeljebb a vasárnapi nap adott volna alkalmat arra, hogy politikával is foglalkozzam és kérdőre vonjam a belügyminiszter urat a vasárnap lefolyt szolnoki választások miatt, de mivel erről úgyis interpellációkat jegyeztünk be és holnap elő is fogjuk ezeket terjeszteni, ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni. (Friedrich István: Mocskos dolog, hogy még mindig folytatják ezt! Svihákság! — Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ki kell vizsgálni! — Friedrich István: Hallatlan! Nem méltó hozzánk, hogy ez még mindig így megy. — Gr. Festetics Domonkos: Előbb mindent ki kell vizsgálni! — Friedrich István: Ezeket a svihákokat ki kellene már irtani! — Meizler Károly: Nem kell kivizsgálni, egyforma az egész országban ez a rendszer! — Friedrich István: Botrány! Nincs szüksége erre senkinek! — Reibel Mihály: Szemünkbe mondták, hogy nincs törvény! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt rátérek a takarékosságra és a beruházási kérdésekre, röviden foglalkozzam az államrendőrséggel. Én, mint ellenzéki képviselő, nem egyízben tettem bírálat tárgyává Ferenczy Tibor rendőrfőkapitány működését. Kötelességemnek tartom, hogy meghajtsam itt a parlamentben az elismerés zászlaját nemcsak előtte, hanem az egész rendőrtisztikar és rendőrség előtt, amely III., Viktor Emánuel olasz király és császár itt tartózkodása idején a rend^ fenntartásában igazán hivatása magaslatán állott, olyannyira, hogy többet nem is várhattunk volna tőle. (Helyeslés.) Nézzük meg, hogy az állami költségvetésben mennyivel emelkedett a múlt esztendő óta a kiadások összege. Latjuk, hogy körülbelül 40—50 millióval — nem emlékszem pontosan erre az adatra — emelkedett a kiadások tétele. De a népi betegségek elleni védekezésnél viszont semmiféle emelkedést nem látunk. Amikor az Operáért tudunk 2 millió pengőt adni, amikor a Mef.ter.-nek tudunk 3 Va millió pengőt adni, amikor rossz talpfákért tudunk 80.000 pengőt kidobni, akkor Magyarországnak szégyene, hogy a tüdővész elleni (küzdelemre csak 202.000 pengőt tudunk adni. (Felkiáltások: Ez igaz!) Azt hiszem, ebben.egyetért velem a Ház túlsó oldala is. A népbetegségek elleni küzdelemre nem kell sajnálnunk a. pénzt. Minden pénzt fel kell használnunk erre a célra, mert ezek a betegségek megtizedeliik a falu szegény népét. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) Nézzük csak a fő népbetegségeket: a tüdő vészt, a trachomát, a vérbajt és a legújabban gyakori szívbetegséget, amelyekhez talán mint a j ^betegség .még hozzájön, egy ötödik, amelyet a tiszántúli nyomor betegségének nevezhetnénk
