Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. nagyobb sajnálatukra nem tudják már támogatni a vakokat, mert a belügyminiszteri rendelet eltiltja őket ettől. A vakok most azt kérik, méltóztassék megengedni, hogy a községek és a városok nem a 6., hanem a 7. rovatnál: a szegényügyi kiadások között adhassáik oda azt a 10—20 pengőt, melyet eddig oda tudtak adni a vakok gyámolítására. Ez ugyan csak egy csepp a tengerben, de mégis rendkívüli módon elősegítenénk ezzel a koldusrendelet által egyébként is erősen sújtott vakok támogatását. A koldusrendelet megjelenése óta ugyanis a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek csupán a budapesti intézetnél 258 új családról kell gondoskodni, akiknek legnagyobb része a vidékről jött, fel. Ezek itt segélyt kérnek és természetesen keserű kifakadásokkal illetik a belügyminiszter úr rendeletét. A gyüjtőnapok megállapítása sem történt egészen helyesen mélyen t. belügyminiszter úr. Az a része helyes, amely megszüntette a sok gyűjtőn apót és ezeket egy-egy napra vonta össze,, az már azonban nem helyes, hogy olyan társadalmi egyesületeket, amelyek azelőtt jelentékeny összegeket vettek be ezeken a gyüjtőnapokon, összekevernek más egyesületekkel, amelyek csak lényegtelen bevételeket értek el. A vakoknak így egyharmada sem jut annak, amit azelőtt gyűjtöttek. Ez szintén pótlandó hiányt jelent. Még osak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy azelőtt az ipari és kereskedelmi tevékenység terén a minisztérium és a hadsereg igénybevették a vakok készítményeit» az utóbbi időben azonban egyre azt kell tapasztalnunk, hogy a hatóságok nem támogatják a vakokat, nem adnak nekik munkát, «nem vásárolnak a vakoktól, árusító engedélyeket nem adnak nekik és állandóan zaklatják azokat« akik házról-házra járva* árusítják portékáikat. A belügyminiszter úrtól több megértést éi, több szívet kérek a vakok intézményei iránt és hiszem, hogy szívéhez találtak ezek a keresetlen szavak és a belügyminiszter úr módot fog nyújtani arra, hogy ezekben a kérdésekben a vakok részére kedvezőbb intézkedések történjenek. (Helyeslés. — Usetty Béla: A nyomorék gyermekek részére is!) Elnök: Végváry József képviselő urat illeti a szó. Végváry József: T. Képviselőház! Örömmel üdvözlöm Petrovácz képviselőtársamnak a vakok ügyében tett intervencióját, mert hiszen ezek a testi fogyatékosak az emberiség legszerencsétlenebbjei közé tartoznak és így minden tekintetben kötelességünk őket segíteni. A költségvtés áttanulmányozásakor azt vettem észre, hogy a tavalyi költségvetéshez képest az idei költségvetésben a közegészségügyi előmozdítására szánt összeg 1-5 millió pengős emelkedést mutat. Ezzel az 1-5 millió pengős emelkedéssel realizálódni látom azt a népies politikát, amelyet a miniszterelnök úr programma ának alapjául tekint és amelyet a belügyminiszter úr és kitűnő államtitkára, Johan Béla, nagy hozzáértéssel — a magyarság legégetőbb egyik problémájának teljes felismerése révén — mindinkább a megvalósulás felé visz. A megfelelő anyagi háttérrel megalapozott egészségpolitika a népközösségnek az^ egészséghez való teljes jogát kívánja biztosítani. Az egészséghez való teljes jog azonban kötelez is. A jog és kötelesség itt szétválaszthatatlan. Az egészségpolitika tehát az egészségügyi törvényKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XHI. ülése 1937 május 25-én, kedden. 611 hozást és a népnevelést programmszerűleg kívánja befolyásolni. Ha az egészség és betegség fogalmi elhatárolása sokszor nehézségbe ütközik is, a gyakorlati életben az egészség fogalma általában a teljesítőképesség fogalmával esik egybe. Az újabb időkben különösen kiértékelt öröklődés-biológiai és népesedéstudományi megállapítások befolyása alatt álló egészségpolitika már nemcsak szélességben, hanem mélységben is képes munkaterületeit megszabni. Az egészséggondozás úgyszólván már az egész nepközösség szemléletéből és kívánságaiból fakad és akkor hatol a mélybe, amikor az egyedet, mint a néptest biológiai építő kövét és mint láncszemet a generációk folytonosságában, látja. Minthogy az állam í,i X tX keret, amelyben egy népközösség élete megnyilvánul, a népesség életerejének egészségügyi viszonyainak minősége szükségszerüleg kihat e keret életmegnyilvánulásaira. Csak a fiatal és egészséges korosztályok széles rétegeire alapozott népi erő lehet biztosítéka annak, hogy egy állam teljesítőképességét a jelenben és a jövőben megőrizhesse. Ebből a szemszögből ítélem meg és üdvözlöm örömmel a belügyminiszter úr 1030/1936. számú rendeletét, amely az 1891 : XV. te. némely rendelkezését módosító 1936 : XXIII. te. végrehajtásáról és hatálybalépéséről szól. Az említett törvény, illetőleg rendelet szerint a kisdedóvók igazgatása és felügyelete a belügyminiszterre száll át és ezzel a kisdedóvók, amelyek eddig főleg csak a nevelés szolgálatában állottak, ma egy egészséges generációnak felnevelésére fognak szolgálni. Az a kor ugyanis, amelyből a kisdedóvók népe kikerül, leginkább van kitéve betegségeknek... ((ír. Festetics Domonkos: Hol az ellenzék? Az utolsó ellenzéki is kiment!) Elnök: Festetics képviselő úr követeli, hogy az ellenzék legyen jelen. Felhívom szíves figyelmét arra, hogy a .másik oldalról sincsenek jelen. (Derültség.) Végváry József: ...ami a (későbbi korú egyének kifejlődésére rendkívül nagy hatással lesz. Népességünk 3—6 éves korosztálya kétségkívül sokkal nagyobb mértékben szorul rá az egészségvédelemre, mint ahogyan ez eddig történt. Amikor feltétlenül célszerűnek kell tartanunk azt, hogy a kisgyermek szellemi nevelése megkezdődjék, akkor még inkább szükséges s egész népességünk és népesedésünk jövőjét dönti el, hogy megkíméljük népességünk legkisebb hajtásait azoktól a betegségektől, amelyek ebben a korban különösképpen leskelődnek reájuk. Ezek előrebocsátása után, minthogy nem kívánok a 'költségvetéssel részletesen foglalkozni, csupán annak egyes tételeivel kapcsolatosan óhajtok megállapításokat tenni. A másfélmillió pengős tételből a belügyminiszter úr 200.000 pengőt kíván felhasználni arra, hogy a kisebb vagyonnal rendelkező lakosság, méltányos esetekben, a kórházi költségek alól mentesíthető legyen. Köztudomású, hogy a falusi lakosság, különösen a törpebirtokosság betegellátása ma is igen tökéletlen. Az 1876. évi XIV. tc.-ket kiegészítő 1908:XXXVIII. te.. amely a falu szegényei betegellátásának veti meg az alapját, ma úgyszólván már nem tudja teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket^ az élet sürgős szükségletei a törvény elé állítanak. (Alföldy Béla: Nem mernek korházba menni! Elárverezik őket!) Ennek az utóbb említett törvénynek megfelelő szakaszai intézked'••' : '" m'
