Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

616 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 19B7 május 25-én, kedden. delmeit, ezt, azt hiszem, megmagyarázni nem lehet. Én azt hiszem, hogy a belügyminisztérium városi osztályában valami főbenjáró hiba van. A városi osztály és a főváros között nincs meg a kellő összhang, mert a városi ügyosztály állandóan a tyúkszemrélépés politikáját követi a fővárossal szemben. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy nézzen szét a minisztérium városi osztályában és találja meg ennek a hibának eredendő okát és ha megtalálta, méltóztassék azt elimlnálni. Többször mondottam a belügyminiszter úrnak, hogy helyesnek tartanám, hogy ne csak vidéki jegyzőket, szolgabírókat, ne csak árvaszéki ülnököket rendeljenek be szolgálattételre a belügyminisztériumba, hanem rendeljenek be fővárosi vezető tisztviselőket is, olyanokat, akik egyrészt értik a főváros ügyeit, másrészt szeretettel vannak a főváros iránt, akik a fővárosban látják ennek az országnak vezető városát, s akik a fővárosban nem egy megrendszabályozandó, megzabolázandó, ;negalázandó szervezetet látnak, hanem a magyar közigazgatás egyik vezető törvényhatóságát. Azt hiszem, ennek a törvénynovellának kiküszöbölésével sok ilyen baklövés megszüntethető lenne; legyen vége azoknak a sorozatos blamázsoknak, amelyek a belügyminisztériumot ezen a téren érik. Az élet tudniillik rácáfol minden ilyen előítéletre és a mondva csinált érv nem áll meg az élet világosságában. Mélyen t. Ház! Közérdek volna az is, hogy a közigazgatás vezető helyein a szaktudás megfelelőképpen érvényesüljön. Nekünk szükségünk volna arra, hogy a városi közigazgatásban, amelyben most már szinte túlnyomóan műszaki és gazdasági kérdések merülnek fel, a műszaki és a közgazdasági tudás érvényesülését fokozottabban biztosítsuk. Fokozatosan helyet kellene adni, különösen a főváros igazgatásban a mérnöki szaktudásnak, egységes, szerves, műszaki vezetésére volna szükség, mert hiszen a fővárosban nemcsak az ügymenetnek jelentős része műszaki természetű, hanem a fővárosban hatalmas termelő, közlekedési és közgazdasági üzemek vannak, amelyek vezetésénél a mérnöki tudásnak feltétlenül helyet kell biztosítani. A fővárosnak ezidő szerint csupán három műszaki osztálya van. (Usetty Béla: Elég az!) TTtban van és feltétlenül szükséges azonban a gépészeti ügyosztály felállítása. Ma már a főváros gépészeti ügyei önálló intézést kívánnak. Lényegileg a közlekedési ügyosztály is műszaki ügyosztály és az üzemi ügyosztály meg határozottan műszaki ügyosztály, úgyhogy a fővárosnak tulajdonképpen hat műszaki ügyosztályának kellene lennie, ezenkívül még a 14 kerületi elöljáróságnak van egy-egy műszaki osztálya. Ez mind egy fejet kíván, egy műszaki tudású fejet, olyant, aki saját szaktudásával ellenőrizni tudja a műszaki igazgatás hibáit. Hét esztendeje annak, hogy a székesfőváros közgyűlése elhatározta egy műszaki alpolgármesteri állás létesítését. Ezt az 1930:XVIII. te. nemcsak lehetővé tette, hanem határozottan elő is írta, hogy amennyiben harmadik alpolgármesterre van szükség, annak műszaki minősítést kell : adni. (Usetty Béla: Műszaki is lehet!) A jogászok és a mérnökök közt azonban nagy vita támadt és kompromisszumos határozat jött létre, amely szerint ennek a harmadik alpolgármesteri állásnak minősítését vagylagosnak mondták ki. A törvény szövege azonban ezt a vagylagosságot nem ismeri. Miután ez a vagylagosság a törvényben nincs meg, nem lehet meg a határozatban sem és meg kell állapítanom azt, hogy a belügyminiszter úr ezt a határozatot csakis abban a formában hagyhatja jóvá, ahogy azt az 1930:XVIIL te. előírja. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy a hét esztendeje ott fekvő akta tekintetében méltóztassék végre dönteni és abba a^ helyzetbe hozni a székesfővárost, hogy akaratának érvényt szerezhessen. A főváros költségvetésének tételei 70 százalékban műszaki természetűek, a fővárosi tisztviselőknek pedig már majdnem 50 százaléka műszaki minősítésű, ennek következtében szükség volna egy ilyen műszaki minősítésű vezető tisztviselőre. A főváros vagyona a világvárosok közt a negyedik helyen áll, ennek a nagy vagyonnak kezelése, amely ilyen százalékszámban műszaki vonatkozású, szintén megkíván egy ilyen műszaki fejet. Egyébként hivatkozom Bornemisza Géza iparügyi miniszter úrra, aki a felső oktatásügyi kongresszus alkalmával »A műszaki igazgatás kívánalmai« címen tartott előadásában maga is megállapította, hogy csak a szakszerűség érvényesülése az, ami gyorsabb, rugalmasabb és felelősebb közigazgatást eredményez. Ha tehát a kormány egyik tagja szintén e mellett van — és rajta kívül hivatkozhatom boldog emlékű Gömbös Gyulára, aki a műszaki igazgatást szintén rendkívüli módon értékelte és személye körül csaknem, kizárólag műszaki embereket tartott, — akkor azt hiszem, nyitott ajtókat döngetek a belügyminiszter úrnál, ha azt kérem, hogy a mérnöki kamarának ebben az irányban tett sokszoros felterjesztéseit, a főváros különböző bizottságaiban elhangzott sokszoros kívánalmakat honorálja és a modern közigazgatás érdekeit figyelembe vevő nagyobb, átfogóbb műszaki igazgatás biztosításával méltóztassék lehetővé tenni, hogy a főváros a műszaki alpolgármesteri állást műszaki emberrel töltse be. (Helyeslés a balközépen.) Mikecz államtitkár úr annakidején azt mondotta, hogy örömmel üdvözölné a műszaki alpolgármesteri állás betöltését. Sajnos, rövid ideig volt a belügyminisztériumban és^ így nem volt módjában megvalósítani ezt a kívánalmat, azt hiszem azonban, hogy a, miniszter úr pótolni fogja ezt. T. Képviselőház! Legyen szabad még egyet tői független kérdésről, a vakok kérdéséről néhány szót szólanom a rendelkezésemre álló rövid idő alatt. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesület bevételei 70 százalékban műszaki tevékenységből jönnek létre, elleniben hét százalékban a társadalom hozzájárulását kénytelen igénybe venni. Sajnos, a társadalom áldozatkészsége automatikusan évről-évre csökken, de a belügyminisztérium is csökkenti annak lehetőségét, hogy a közigazgatási egységek a vakok támogatására siessenek. Az előtt ugyanis a községek, a vármegyék és a városok költségvetésük 6. rovatában a kulturális intézmények támogatása címén minden évben bizonyos öszszeget szavaztak meg a vakok társadalmi gyámolítására. A múlt esztendőben kiadta a belügyminiszter úr a 110.846/1936/IV/B. M. számú rendeletet, amelyben kiköti, hogy a kisközségek költségvetésüknek csak fél százalékát, a nagyközségek pedig 1%-át adhatják csupán kulturális intézmények támogatására. Ez az összeg azonban nem elegendő még a helyi szükségletekre sem. Ebből folyólag egyre jelentik a községek, a városok és a vármegyék a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek,, hogy leg-