Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 21 lefolyt esztendőkben a számszéki jelentések úgyszólván egyebet sem tartalmaztak, mint kizárólag annak a megállapítását, hogy a főváros gazdálkodása abban az évben is helyes volt. Egyetlenegy intézkedésről sem 'tudunk, amelyben a számszék valami jelentősebb kifogást tudott volna emelnL Az pedig, hogy a számszék, csak hogy létezését indokolja, az üzemekben, a közigazgatási hatóságoknál, az elöljáróságoknál állandóan vizsgálatokat rendez, sohasem válik sem a közigazgatásnak, sem az üzemi igazgatásnak javára. Az elöljáróságok problémája nincs ma sem helyesen megoldva. Az elöljáróságoknak a városi közigazgatáshoz való kapcsolódása igen laza módon van csak biztosítva, amit szintén ez a novella hozott létre. Azelőtt a törvényhatósági tanács választotta az egyes hivatalok vezető főnökeit, nem a primitiusokat, akiket a törvényhatósági bizottság plénuma választ, hanem az iskolaigazgatókat, a főmérnököket. mindazokat, akik vezető állást töltenek be a városnál és ez a szelekciónak sokkalta biztosabb és megnyugtatóbb formája volt, mint az, ahogyan ma ez kinevezés formájában történik. A kijelölő választmánynál ez a törvény szintén teljesen felesleges intézkedést hozott, azt tudniillik, hogy míg a f ővárosnálazelőtt, 50 esztendőn keresztül kijelölő választmányt csak minden ciklus elején választottak és ugyanaz a kijelölő választmány végezte el munkáját az egész ciklus alatt, addig most behozták azt, hogy külön, minden egyes választáskor előbb kijelölő választmányt kell választani. Hogy végeredményben a mai rendszerrel is minden alkalommal ugyanazokat választja meg a törvényhatósági bizottság és nevezi ki a főpolgármester, az nem változtat a lényegen, hogy tudniillik ennek a kijelölő választmánynak választása mindig ad hoc történik, de viszont a közgyűlés idejéből jelentékeny részt elvesz és közvetlenül uítána a jelölés megtanácskozása megint elvesz néhány órát, úgy, hogy a választások mindig a késő éjszakai órákba tolódnak el, hiszen a törvényhatósági bizottság közgyűlése öt órakor kezdődik. Ha a kijelölő választmányban ezzel a rendszerrel mindig ugyanazok vannak, mint voltak a, régi rendszer mellett, akkor igazán nincs értelme, hogy ezt a rendszert fenntartsuk. (Felkiáltások a középen: Mi a magyarázata?) Nem tudom megmagyarázni, magyarázat nincsen erre. - . Az üzemigazgatóságok és az üzemi választmányok között meg lehet. talán állapítani a különbséget hajszálhasogatással, de lényegileg azt kell mondanom, hogy ezen a téren az a sok rendelkezés, amely megtörtént, mind teljesen kárba veszett és mind teljesen felesleges intézkedés volt. Ezek a dolgok a főváros életébe ma sem mentek át, ezek a dolgok ma is szemetszúrnak minden alkalommal és ezek a hibái ennek a törvény javaslatnak nyilvánvalók most, amikor a halvaszületett törvényjavaslatnak és a halvaszületett szanálásnak, az egésznek a tulajdonképpeni célja ki van merítve. Ennélfogva a mélyen t. belügyminiszter úrnak az lenne a leghelyesebb cselekedete, ha egyszerűen egy egyszakaszos törvényjavaslattal ezt a novellát hatályonkívül helyezné., Azt hiszem, éhben a nemzeti egység pártjának fővárosi vezetői, a keresztény párt fővárosi vezetői, tehát a két többségi párt tökéletesen egyetért és az adminisztrációnak is legnagyobb része ezzel a gondolattal teljesen egyetért, úgyhogy ha ia belügyminiszter úr e tekintetben egy ankétot tar?. ülése 1937 május 25-én, kedden. 615 tana illetékes várospolitikai körökkel, rájönne arra, hogy ennek a Törvénytárból való kitörlése a fővárosnak teljes megelégedésére szolgálna és olyan sérelmeket orvosolna, amely sérelmeknek orvoslása egy közigazgatási embernek magától értetődő kötelessége volna. Mélyen t. Ház! Legyen szabad itt a fővárosi költségvetéssel kapcsolatban érkezett belügyminiszteri leirat néhány hibájára rámutatnom. A székesfőváros folyó évi' költségvetésében 157 millió pengős kiadással szemben 151 millió pengő bevételt irányzott elő és 6 millió pengő deficitet mutatott ki. Ezzel szemben a belügyminiszter úr a jóváhagyó leiratában — a jelenlegi belügyminiszter úr elődjéről beszélek e pillanatban — a bevételeket is felemelte 155 millió pengőre és a kiadásokat is leszállította 155 millió pengőre. A kiadásoknál megértem, hogy az időközben bekövetkezett valutaeltolódások, amelyek a főváros kamatszolgáltatási terhét csökkentették, helyesen vonattak le a kiadásokból. Ellenben, hogy a bevételekhez csak úgy minden meggondolás nélkül hozzá lehetcsapni 4 millió pengőt és azt monj dani, hogy egyrészt az adóbevételeket felemelem 700.000 pengővel, másrészt iaz egyes üzemek hozzájárulását pedig 2—3—400.000 pengőkkel és így hozom ki a 4 millió pengő többlet bevételt, ennek a beállításnak semmi néven nevezendő támpontja nincs, annál kevéshbé, mert az azóta yilvánesságra került zárszámadási adatok pontosan az ellenkezőjét igazolják ezeknek a törekvéseknek. A főváros 1936-os zárszámadásai annak ellenére, hogy ez az év 6-5 millió pengő deficittel volt előirányozva, 0-8 millió pengő plusszal zárultak. Az előirányzott kiadások 154 millió pengőt tettek ki, ellenben tényleg kiadott a főváros 149 millió pengőt vagyis a kiadásoknál megtakarított 5-5 millió pengőt. Viszont a bevételeknél előirányzott 148 millió pengőt, a tényleges bevétel pedig 149-8 millió pengő lett, vagyis 1-8 millió pengő több bevételt ért el. Most itt egy fordított arány van. A zárszámadás eredménye világosan mondja, hogy a bevételeknél egy kisebbarányú emelkedésről lehet szó és ez az 1*8 millió pengő több bevétel a számszék megállapítása szerint a múlt esztendőben elmaradt és mondjuk talán kissé intenzívebben behajtott adóknak és járulékoknak az eredménye, nem pedig a természetes szolgáltatásokból adódik. A bevételeket tehát nem lehet fokozni, ,ellenben lehet a kiadásokat csökkenteni és a kiadások csökkentése, amely 5-5 millió pengőt tett ki, azt mutatja, hogy a folyó évi költségvetés jóváhagyásánál is nem a bevételeket lett volna szabad emelni, hanem csak a kiadásokat lett volna szabad csökkenteni, mert a bevételek növekedését sem belügyminiszteri rendelettel előírni nem lehet, sem önkényesen beállított számokkal elérni nem lehet. A bevételek emelkedése nem függ kormányintézkedésektől, kormány-, illetve kékceruzás intézkedésekkel egyedül a kiadásoknál lehet operálni. De hol van itt az arány a két tétel között? A bevételeknél, mint mondottam, az emelkedés a múlt évről elmaradt adók és illetékek behajtása folytán 1-8 millió pengő, ezzel szemben a jóváhagyó leirat megállapít a jövőre nézve 4 millió pengőt; a kiadásoknál viszont 5-5 millió pengő a megtakarítás s a belügyminiszteri leirat megállapít 2 millió pengőt. Éppen fordított arány van a kettő között. 3-58% -ot lehetett megtakarítani zárolással, ez értheő is, de hogy 2'67%-kal hogyan fogom fokozni a főváros jőve-