Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

614 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. gával a józan ésszel is ellenkez,ő intézkedések vannak benne, amelyeknek eltörlése másként, mint az egész novella eltörlésével talán nem is vihető keresztül. Az 1930. évben Scitovszky Béla akkori belügyminiszter úr a főváros vezetőségével és a fővárost vezető pártokkal egyetértve megalkotta a fővárosi törvényt. A fővárosi törvény minden tekintetben kifogástalannak volt mondható és 'alig volt egy-két olyan korrektívum. amely e törvény ellen, annak rövid éietíolyama alatt szükségesnek mutatkozott. Alig telt el három esztendő, jött egy új belügyminiszter és az új belügyminiszter úr ezzel a fővá

: rosi novellával kezdte meg működését, amelynek lényegbe vágó különbségei a fővárosi törvénnyel szemben a legpregnánsabban úgy fejezhetők ki, hogy mintha a tyúkszemrelépés politikája sugallta volna ezeknek a rendelkezéseknek a fogalmazását. így például ez a novella mindjárt 3. §-ában eltörölte a törvényhatósági tanácsot. Az ország egész' közigazgatása — a törvényhatóságok szempontjából — úgy van berendezve, hogy a' törvényhatósági közgyűlés mellett van egy törvényhatósági kisgyűlés és a kisebb jelentőségű ügyek letárgyalása, nem a törvényhatósági bizottság plénumában, ha-nem ebben a kisgyűlésben foganatosíttatik. Egyes-egyedül a székesfőváros az, amelynek kisgyűlését ez a novella eltörölte, mégpedig ok és cél nélkül. Ok csak az volt, hogy az akkori ambiciózus alpolgármesternek néhány javaslata a törvényhatósági tanácsban nem ment keresztül. A cél, amiért a novella létrejött, az volt, hogy a polgármesternek lényegesebben nagyobb hatáskört adjon, mint más törvényhatóságokban van. De lehetetlenség, hogy az ország közigazgatása elvileg ellenkező alapon álljon, mint a fővárosé. Lehetetlenség, hogy amíg a Városház-utca 8. szám alatt, Pest vármegye székházában — helyesen — van kisgyűlés, addig a Városház-utca 10. szám alatt, a székesfőváros székházában már nincs kisgyűlés. Hogy ezt a kisgyűlés-t itt tanácsnak hívták, annak az a magyarázata, hogy a városi szervezethez ez a szó valahogyan jobban illet, de a tanács lényegében ugyanaz, mint a kisgyűlés, ugyanúgy lajstromos szavazás alapján választottak be 20 tagot a törvényhatósági bizottság tagjai közül és 6 tagot a főpolgármester nevezett ki, ugyancsak a törvényhatósági bizottság tagjai közül. Ugyanaz a konstrukció ez, mint amely megvan az ország minden törvényhatóságában. Még ma is rejtély valamennyiünk előtt, hogy miért ikellett ezt megszüntetni. De, t. Képviselőház, miért kellett -megszüntetni a főpolgármesternek a főpolgármesteri jellegét, azt tudniillik, hogy azelőtt a kormányzó által jelölt 3 egyén közül a törvényhatósági bizottság választotta meg a főpolgármestert és ezáltal e részben az autonómiának is tisztviselője volt, ami kifejezésre jutott abban, hogy ő a fővárostól kapott szolgálati átalányt, pótlékot és hogy neki a főváros igazgatásában bizonyos jogok voltak biztosítva, például a fővárost képviselhette. Azt, hogy -miért kellett megszüntetni, nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy annak, aki ezt sugalmazta, olyan álmai voltak, hogy őt nem választaná meg a törvényhatóság vagy nem jelölné -az államfő, neki tehát ^miniszteri hátteret kell találnia a maga részére támasztéknak. Ezzel az eddigi bevált főpolgármesteri tisztséget degradálták az egyszerű főispáni tisztségre. Miért kellett Budapesten a törvényhatósági bizottság tagjainak számát 150-ről 108-ra redukálni? Mi értelme volt annak,, hogy 42 taggal kevesebb legyen a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, amikor Városház-utca 8. szám alatt, Pest vármegyénél a 200-at is meghaladja a törvényhatósági bizottsági tagok száma. (Meizler Károly: Mennyi? Ötszáz!) Itt 150 tag volt és ezeknek számát 108-ra redukálták, holott nem kaptak fizetést és semmiféle gazdasági ok nem szólt, e mellett a redukció mellett. Ezért lett ennek -az a csúnya következménye, hogy az arányok betartása szempontjából kénytelenek voltak az örököstagok számát 32-ről 22-re leszállítani és az állami vezető főtisztviselőktől megvonni a törvényhatósági bizottsági tagságot. Annakidején pártkülönbség nélkül mindenki ellene volt ennek» de makacsságból mégis keresztülment a dolog és ma ezek az urak ott megalázó helyzetben vannak, mert például a fővárosi pénzügyigazgató, a (közmunkatanácsnak az elnöke, Budapest székesfőváros főkapitánya és a tankerületi főigazgató ott ülnek a törvényhatósági bizottságban szavazati jog nélkül. Ezt egézséges állapotnak senki sem nevezheti. (Usetty Béla: Fel sem szólalnak!) El se jönnek, nemhogy nem szólalnak fel. Ennek az anomáliának véget kellene vetni, merthiszen ha visszaállítjuk az arányt és a választott tagok számát 150-re, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy ez a 10 úr elfoglalja ott a maga méltó helyét és nincsen semmi akadálya annak,, hogy az örökös tagok számát ismét felemeljük 22-rőd 30-ra. Mi most mindig próbálkozunk a választójogi javaslatnál bizonyos korrektívumokkal és az történt, hogy azokat a korrektívumokat, amelyek már a törvényben voltak, kiszedtek onnan. Kiszedték először is a kerületi elöljárók szavaztat, holott azok éppen olyan tanácsnokok, mint a többi. A kerületi elöljárók nem tagjai a törvényhatóság közgyűlésének,, holott a vidéki törvényhatóságoknak minden szolgabíró természetszerűleg tagja. Ezek olyan ellentétes intézkedések, amelyek egy egységesen megfogalmazott közigazgatási jogban talán még azt a tanulót, egyetemi hallgatót is megdöbbentik, akinek a közigazgatási jogból vizsgáznia kell, hogy micsoda különleges rendelkezéseket léptetett életbe, ez 1934 : XII. te. A szakbizottságokban ezt megelőzőleg a törvényhatósági bizottsági tagok közül választották az elnököt. A szakbizottság egyöntető állásfoglalását — a békés és megegyezéses állásfoglalását — rendkívül biztosította az, hogy ennek a szakbizottságnak az elnöke a törvényhatósági bizottság egyik tagja volt. Ezt is eltörölték és Gessler-kalapkéiit behozták azt, hogy ezekben a bizottságokban is az elnöklést feltétlenül egy tisztviselőnek kell ellátnia, holott az autonómia részvétele a közigazgatásban ezekben a formákban rendkívül nagy értékkel bír és az autonóm szervek, az autonómia képviselői sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak és sokkal nagyobb intenzitással vesznek részt az ilyen szakbizottsági üléseken akkor, ha egyénileg is angazsálva vannak ennek a bizottságnak a munkájában. Csinált ez a novella egy számszéket, egy mammutszámszéket, egy olyan nagy létszámú és olyan nagy költséggel dolgozó számszéket, amelyre egyáltalán nincsen szükség. Az azóta