Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. közigazgatás reformja, annak megvalósításáig azonban egyik sem jutott el (Osoór Lajos: Gyakran változtak a belügyminiszterek!) és pedig szerény véleményem szerint azért, mert a szükséges előmunkálatok egyik belügyminiszternek sem állottak rendelkezésére. Igaz, nehéz feladat, mert hiszen különösen a háború utáni idők olyan problémákat vetettek fel, amelyeket az új községi törvénybe már bele kell gyúrni, a szociális, a gazdasági, kulturális és egyéb feladatokat és ezenkívül az új községi törvény segítségével le kell rombolni mindazokat a korlátokat is, amelyeket a háború után úgyszólván mesterségesen állítottunk fel, esetleg jó célzattal, amelyek azonban megbénították a községek háztartását, a községek fejlődését és még azt a kis jogot is elvették tőlük, amit nekik az 1886:XXIL törvénycikk megadott. A belügyminiszter úr — aki előtt nemcsak hogy nem ismeretlen a községi közigazgatás hepe-hupás területe, de annak alapos ismerője is — beköszöntőjében helyesen szögezte le azokat a legszükségesebb feladatokat, amelyek a községi közigazgatás megjavítását célozzák. Nyilatkozata általános örömet keltett és hiszem is, hogy alkalma és módja lesz célkitűzéseit megvalósítani. Egyben kérem, hogy a racionalizálási bizottság munkáját elősegíteni, alátámasztani és gyorsítani szíveskedjék, különösen pedig azon felhatalmazás alapján, amelyet a minisztertanács adott neki a községi közigazgatás megjavítása érdekében, méltóztassék valamikép letörni azokat a féltékenykedési, — nem akarok erős kifejezést használni — de ! tényleg furcsán megnyilvánuló törekvéseket az egyes minisztériumokban, amelyek oly féltékenyen őriznek olyan jogokat, amelyeknek tulajdonképpen semmi értelmük nincs és amelyek miatt a racionalizálási bizottság munkája nem képes kellő tempóban előrehaladni. Beszédidőm lassanként lejár, pedig szerettem volna még néhány igen fontos kérdéssel foglalkozni, így a községek háztartásának megkötöttségével, a megkötöttségnek azzal a sajnálatosan kialakult rendszerével, amely azoknak .a községeknek a természetes fejlődését is megakadályozza, amelyeknek anyagi helyzete a fejlődést megengedné. Ez a túlságba vitt bürokratikus rendszer sok esetben olyan anomáliákat termel ki, amelyek, ha nem volnának olyan sajnálatosak, tényleg még mosolyogni is lehetne felettük. Egyébként az ilyen anomáliák díszes példányait csokorba kötötte dr. Koncz János csepeli főjegyző, iaki a napokban megjelenő könyvében tudományos alapon és a gyakorlati közigazgatási szakember éles meglátásával írta össze ezeket az eseteket. Ez a könyv nemcsak a szakembereknek» hanem a nagyközönségnek a figyelmét is fel fogja kelteni és hiszem, hogy olyan közhangulatot fog teremteni, amelynek hatása alatt megoldódnak azok a kötelek, amelyek a községeket a tehetetlenség sziklájához láncolják. Szerettem volna bővebben foglalkozni ,a községi tisztviselők fizetésének rendezésével, szerettem volna rámutatni arra, hogy hogyan kívánhatjuk azt,, hogy egy 160—180 pengős fizetéssel bíró vezptőjegyző az .egyke elleni küzdelemben példát mutasson, gyermekeit idegenben neveltesse és hogy azokat a reprezentációs költségeket is viselje, amelyek természetszerűen reá hárulnak és hogyan kívánhatjuk, hogy tekintélyének igazán megfelelő életet élhessen. ülése 1937 május 25-én, kedden. 613 Rá akartam mutatni arra, hogy a javadalmak felértékelése milyen érzékenyen megkárosítja a természetbeni fizetést élvezőket, rá akartam mutatni arra,, hogy a községi háztartások felett való gyámkodás még azt is lehetetlenné teszi, hogy a községek a legszükségesebb pótlékokkal siessenek a szorongatott anyagi viszonyok között élő tisztviselők segítségére. Szerettem volna bővebben foglalkozni a .legyzőképzés reformjával lis, mert a községi közigazgatási tanfolyamok tartamának egy és félévről két évre való felemelésével a jegyzőképzés nem nyert megoldást. Ennek az országnak belügyi igazgatása igen helyesen a községi közigazgatáson épül fel és a jegyzői iroda munkája és feladatai olyan fontosak és nagy horderejűek, hogy a jegyzők munkája nélkül a felsőbb hatóságok úgyszólván meg sem mozdulhatnak. Fontos tehát az, hogy a községekből nőjjön ki és kerüljön feljebb az a közigazgatási tisztviselő, aki a falunak és népének érdekében intézkedésekre jogosult. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a közigazgatás egész területén egységesen főiskolai kenzettséget kívánunk mes. : Szerettem volna még beszélni a községi jegyzők közjogiatlan helyzetéről, ami nemcsak szinte szükségszerű hiányként jelentkezik a jegyzői állásban és nemcsak a jegyző személyére megalázó, hanem mérhetetlen károkat rejt magában a közre nézve is! Szerettem volna beszélni — amiről mások is szóltak — arról a közel 130 hatóságról, amely a jegyzővel minden irányítás nélkül rendelkezik, amely rendelkezések dzsungeljében azután a rendbírságok megölik a jegyző lelkét és tönkreteszik a családját. Szerettem volna, még beszélni a közigazgatási továbbképző tanfolyamról, de lejárt a beszédidőm és így csak annyit mondok erről, hogy nagyon csodálkozom a felett, hogy a múlt esztendőben, amikor a községi közigazgatásról volt szó, erre a tanfolyamra egyetlen egy jegyzőt sem hívtak meg, pedig a test nem tud járni akkor, ha a lábat nem. erősítjük meg. Csodálkozom azon, hogy ezen a tanfolyamon nem volt egyetlen jegyző-előadó sem, pedig merem állítani, hogy a jegyzői kar olyan magas kvalifikációnak örvend, hogy egészen bátran be lehetett volna vinni az előadók közé egy jegyzőt is. Beszédidőm lejárt. Tekintettel arra, hogy a kormány és a belügyminiszter úr iránt rendíthetetlen bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő úr következik szólásra, Petrovácz Gyula: Mélyen t. Ház! A falu gondjai, panaszai, kívánságai után legyen szabad a belügyminiszter úr figyelmét a főváros bajaira, kívánságaira, a székesfőváros közigazgatásának szükségleteire irányítanom. Mélyen t. Képviselőház! Talán egy mondatban fejezhetem ki azt, amit egypár indokoló szó kíséretében le szeretnék vezetni és ez az a ceterum censeo volna, hogy aiz 1934 : XII. tc.-et, az úgynevezett fővárosi novellát, mi az ország törvénytárából törlendőnek tartjuk. Ez a novella nem egészséges légkörben fogantatott, ez a novella egy elmérgesített szituációnak volt az eredménye és éppen azért, mert nem egészséges légkörben készült, rendkívül sok helytelen és korrigálandó intézkedést tartalmaz, úgyszólván kizárólag ilyen, a fővárosra sérelmes, de ma-