Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. Most már nem! Csak az előző időkben! Ma már nem fejőstehén!) Az igen t. közbeszóló képviselő úr is nagyon jól tndja, hogy ott olyan politika folyik, amely orvoelandó. (Zaj.) Mindenesetre az ilyen, a háború után anyagilag tönkremenés előtt állott intézmények érdekében a háború befejezte után önöknek kellett volna gondoskodniok arról, hogy az állam a kiesett milliókát pótolja. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy több, mint 32 millió koronás hadikölcsönük két és félezer pengővel szerepel egy 25—26 millió koronás régi értékük pedig 2077 pengővel. Az ilyen, a szegény emberek pénzéből ilyen fillérekből öszszerakott tőkék kipótlása feltétlenül jogos és kívánatos. Ha pedig azt tetszik gondolni, hogy ma már nem ez a politika folytatódik, akkor erre élénken rácáfol az a tény, hogy a fővárosi kötvények 1,924.000 aranykoronányi tőkéje ma csak 1,207.000 pengőt ér; e mellett 4,200.000 pengőt adtak kölcsön a fővárosnak és most újabban 8,400.000 pengő kölcsön adására készülnek a nélkül, hogy meghatároznák azokat az alapokat, azokat a befektetési lehetőségeket, ahová a főváros az Oti.-pénzeket irányíthatná, amikor köztudomású, hogy a fővárosa ak mindig az a roppant szerencséje, hogy fillérekkel fizeti vissza a legsúlyosabb kölcsöneit. (Peyer Károly: A főváros az egyetlen, aki fizet, mert a többi úgysem fizet.) Ezt miint Oti. elnökségi tag nem mondanám, mert ebbe nem tudnék belenyugodni, de aem tudnék belenyugodni abba a hibás politikába sem, amelyet az urak helyesnek találnak, nevezetesen, hogy az értékpapírok 3"33 százalékot, a 9 milliónyi költséggel létesített albertfalvi kertváros 1'83 százalékot, a Tisza Kálmán-téri adómentes egészen új bérház 4*7 százalékot és a folyószámlakövetelés 3'18 százalékot hoz. (Peyer Károly: Mi közünk nekünk ehhez? Albertfalvát még a régi Vass-időben csinálták! Én itt támadtam!) amikor köztudomású, hogy legalább is 4 százalékon kell alapulnia annak a valószínűségi számításnak, amely alapjában véve rossz. (Feyer Károly: Ezt a pénzügyminiszter iirnak tessék mondani, mert ő rendelkezik ezekkel a dolgokkal!) Igenis a belügyminiszter úr figyelmei hívom fel arra, hogy az 1928. évi XL. tc.-nek, különösen a 133. §-nak rendelkezéseit, amely az értékalapok elhelyezéséről szól, meg kell változtatni. Végre is 928.000 OtL-tag garasairól van szó. Ezek . közül munkás 616.000, tisztviselő 164.000. Nem lehet Csáky szalmája az üti. és nem lehet tűrni ezeket az egészen felületes in- { tézkedéseket, amelyeket a zárszámadásokból lépten-nyomon konstatál az ember. (Dulín Jenő: tJgy van!) Aggályos ez annál is inkább, mert az Oti. öregségi alapjai valóban olyan mértékben és olyan helyen vannak kihelyezve, ami az én megítélésem szerint felettébb aggályos. Végeredményben 545.000 olyan szegény ember nyugdíjáról van szó, akiknek befizetett járulékait kötelességük volna az Oti.-vezetőknek olyan módon elhelyezni és megőrizni, hogy a bekövetkezendő későbbi öreg korban a járadékok folyósítása már ne okozzon gondot. Azt hiszem, nem indokolt az Oti. túlzott díjjárulékkihitelezése éppen úgy, mint ahogyan nem indokolt a tőkék elhelyezésének mai formája sem. Végre is az Oti. ne sajnálja a három és félmilliárdnyi vagyonnal rendelkező bankok üzleti politikáját. Nem odavaló az a 42 millió pengő, hanem arra való, hogy újabb munkát, főleg kisipari munkát mozdítson elő. Az ipari részvénytársaságok körülbelül hárommilliárdos vagyonát sem tudom, milyen mértékben kíKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 25-én, kedden. 609 vánja alátámasztani az Oti. azzal a 68 millió pengővel, amely mint kinnlevőség szerepel. Itt vagyok bátor megemlíteni azt a már sokat felhozott és nadikális orvoslást kívánó kérdést, hogy miért nem hozza már he egyszer az Oti. az ikerbélyegek intézményét. Ez Kolumbus tojása, mert ez azt jelentené » hogy minden héten minden munkaadó à jour volna tartozásaival, és minden munkás nyugodtan tehetné az ikerbélyeg egyik példányát munkakönyvébe. (Peyer Károly: Ott is megszüntették, ahol bevezették! Ezeket a bélyegeket a Dob-utcában gyártják! Ezt a rendszert mi jobban ismerjük! — Dulin Jenő: Manapság az Oti is fél az ikrektől!) Rosszul tetszik ismerni ezt a dolgot igen t. képviselőtársam, mert ha ez megfelelő ellenőrzéssel» megfelelő formában vitetnék keresztül, akkor nem méltóztatnék azt a kényelmesebb álláspontot foglalni el, hogy mivel hamisítják az Oti.-bélyegeket, ennélfogva adjunk 68 millió pengőt olyképpen kölcsönbe, hogy semmi se járjon utána. Ennek következménye azután számos, főleg kis vállalat tönkretétele,, mert hiszen az Oti. ezeket a pénzeket gyakran ott hajtja be, ahol legkevésbbé van reménye azok megszerzésére. Ugyanez a lehetetlen helyzet van a Mabi.nál is. Itt a pénzintézeteknél és Olh.-kötvényekben 22 millió pengő szerepel kint, állami pénztárjegyekben pedig 8 millió. Azután . itt van ismét a főváros mint legfőbb adós 15 millió pengő értékkel és mások kölcsönnel. TJgylátszik, ez a rendszer van mind ia két intézménynél, de minden olyan intézménynél is, amely az öregségi biztosítással kapcsolatos. Nem érteni azt a következetességet, amikor azt méltóztatnak mondani, hogy a fiatalság nem megy szabad pályákra. A fiatalság nagyon természetesen szüleinek irányítása mellett lehetőleg olyan pályákra megy, amelyeken öregsége biztosítva van vagy amelyeken félretett garasait legalább is biztosítva látja. Ezeknél az öregségi biztosításoknál aligha fog ez bekövetkezni. Egy ilyen óriási összegre, amely a társadalombiztosítóknál és a nyugdíjbiztosítóknál évről-évre megfordul, — körülbelül 100 millió pengőről van szó — a nemzeti vagyonnak ilyen hatalmas részére mégis csak jobban kellene vigyázni. Ezeknek a társadalombiztosítóknak 300 milliónyi vagyonából és az összes ilyen intézményeknek vagyonából 61 millió pengő készpénzbetét, 95 millió pengő hátralék» 82 millió pengő pedig ingóságokban és egyebekben fekszik künn. Erre vonatkozólag nekünk igenis határozott és soha meg nem szűnő kívánságunk ,az, hogy ezeknek a tőkéknek irányítása felette aktuális, és ezeket olyan lukrativ intézményeknek kell a hatóságokon keresztül kiadni, amelyek valóban arany alapon biztosíthatják ezeknek jövedelmezőségét. Ha pedig mégis valami baj történnék ezekkel a pénzekkel, akkor az igénybevevő közhatóság akár pótadóvaival, akár bármilyen más jövedelmével mindig garantálja ez összegeknek teljes értékállandóságát. Itt vetődik fel a kérdés, ha már azt hiszszük, hogy minden behajtás hibás és ha már az alapok veszélyeztetve vannak, nem volna-e helyes az úgynevezett felosztó rendszerrel is kísérletezni 1 ? Elég hatalmas tőkék vannak már, amelyek tartalékalapul, sőt némi biztonságul szolgálhatnának. A befolyó tőkéket a felosztó rendszer alapján nyugdíjként ki kellene osz85
