Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

610 Az országgyűlés képviselőházának £ tani. Erre elég jó példa az, ha számításba vesszük, hogy az Oti.-nak 14 millió pengő, a Mabi.-nak pedig 6 millió pengő értékű díja van évente. Ez 20 millió pengőt tesz ki, ami a felosztó rendszerben azt jelentené, hogy az Oti.nál minden évben legalább 25.000 kiöregedett, 60 éven felüli munkás kaphatna 500 pengő nyugdíjat, a Mabi.-nál pedig 10.000, 60 éven felüli magánalkalmazott élvezhetne 600 pengő járadékot. Ez a dolog már csak azért is megfontolandó, mert az Oti. és a Mabi. 8 éven át gyűjtötte a tőkéket és most fizet legelőször 240 pengőt évente, a legjobb esetben, az elöregedett munkásoknak és tisztviselőknek, de csak a 65 éven felülieknek. Annak megvilágítására, hogy milyen módon gondoskodik az állam az ily nyugdíjintézetek biztonságáról, a legjobb példának hozhatom fel a Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesületét. Ez az igen értékes és rendkívül mozgékony nyugdíjegyesület a háború előtt úgyszólván az egész magántisztviselői kart magához^ ölelte, akik fizetésüknek 10—15%-át fordították a nyugdíjalapba való befizetésre. Ennek az intézménynek körülbelül 22 "millió aranykorona vagyona volt akkor, amikor a háború megindult és amikor felszólították az egyes r intézményeket a hadikölcsönjegyzésben való részvételre. Mint szomorú érdekességű dolgot olvasom fel gróf Tisza Istvánnak erre vonatkozó ígéretét, amikor azt mondotta, hogy (olvassa): »A hadikölcsönök ügye a. nemzet becsületbeli ügye és ha megtörténnék, hogy elveszítjük a háborút, az állam az utolsó lat földjéig garantálja még akkor is a hadikölesönöket. Mi magunk levetjük utolsó ruhadarabunkat is, hogy azokat, akik bizalommal ráták álmagyar államnak garasaikat, károsodás ne érje«. Mert, bizalommal adta az államnak például éz a nyugdíiegyesület a garasait akként, hogy két palotáját adta el és hadikölcsönbe fektette. És most ez a 6,600.000 pengős kölcsön, amely a fővárosi kölcsönkötvény ékkel, valamint a tönkrement 12 millió pengős jelzálogkölcsönnel együtt cirka 20 millió aranykoronát tesz ki, — amihez még legalábh ugyanannyi kamatveszteség járul — úgy néz ki, hogy a 2500 egyesületi tagból a nyugdíjjogosultak havonta átlag 12 pengő nyugdíjat kaptak, jóllehet abban a hiszemben fizették he garasaikat, hogy 250—300 aranykorona les?; a nvugdíinik A nyugdíj intézet a legutóbbi öt évben

1 befizettetett 630.000 pens-ő haladót ami azt Jelenti, hogy egy-egy járadékos 120 pengő házadót fizetett be akkor, amikor évente^ összesen 140 pengőt kapott. Ennek következménye _ természetesen az lett, hogy ezt a 12 pengős járadékot 6 pengő 54 fillérre kellett a közgyűlés útján redukálni. Teljesen tönkrement tehát ezernyi becsületesen dolgozott, esetleg a harctéren, is sérült vasrv talán meg i« halt tisztviselő hátramaradottja s a még életbenmaradottaknak 6 pengő 54 fillérből kell életüket tengetniö'k, mert a nyugdíjegyesület indokolt felhívásra — de indokolatlan intézkedésre — egész vagyonát vagy vagyonának tekintélyes részét elveszítette, reopen ezért teljesen jogosult ennek az intézménynek az a kívánsásra, hogy nyugdíjalapiát valamiképpen pótolják. Megtették ezt az ügyvédeknél, akiknek nyugdíjalapja 200.000 pen?5

„«vi nyugdíjpótlékban részesül az állam részéről, és megkapta ezt az újságírók nyugdíjintézete is, amelynek tönkrement alapját ?. ülése 1937 május 25-én, kedden. 50.00 pengő pótlékkal dotálja az állam. Menynyivel inkább' vagy legalább is hasonlóan joga volna ehhez annak az intézménynek, amelynek 2500 tagja elvesztette úgyszólván egész vagyonát és 1000 tagja 6 pengő 54 fillér havi nyugdíjból tengődik. Amennyiben nincs mód arra, hogy fedezetet találjunk e. célra a belügyi költségvetésben, tisztelettel kérdem, hogy vájjon az a 24 millió pengő alkalmazotti különadó, amely annyi vita tárgyát képezte, nem adna-e módot arra, hogy lehasítsunk bizonyos öszeget ebből a hatalmas tételből és azzal dotáljuk ennek a nyugdíjbiztosítónak az_ alapjait, hogy ezáltal a 6 pengő 54 filléres átlagos havi járadékot legalább duplájára, 12 pengőre emelhessük fel, amelynél nyomorultabb kereset nines az országban. Mint méltóztatik tudni, ugyanilyen módon ment tönkre a Magyar Rokkantsegélyző és Nyugdíj egylet, amely 1 pengő 50 filléres havi segélyeket osztogat tagjainak.. Az volna a kérésem a bel ti'»Tinin is ztei- úrhoz, hogy méltóztassék elsősorban az Oti., Mabi. és az összes nyugdíjbiztosító intézmények pénïzkihelyezési politikáját felülvizsgálni. Felettébb téves az a rendszer, amely ezeknél az intézményeknél dívik. Minden egyes valutarengést vagy drágaságot megérez az a rossz Dénzkihelyezési, pénzügyi politika, amely ezeknél az intézményeknél dívik. Erre feltétlenül valamiféle orvoslást kell találni, í!n csak ismétlem azt az orvosságot, hogy ezek a pénzek okvetlenül olyan vállalkozásoknak adassanak ki, amelyeknek a jövedelmezősége feltétlenül biztos. Olyan munkásházak, t intézmények, kórházak létesítésére fordíttassák az összeg, amelyeknek jövedelmezősége a hatóságokon keresztül könnyen biztosítható. Méltóztassék talán fürdőknek, hűtőházaknak, mezőgazdasági terményeink elraktározására alkalmas intézményeknek a létesítésére is gondolni, amelyeknek jövedelmezősége száz százalékig biztos, s akkor ezek az alapok nem lesznek kitéve olyan meglepetéseknek, mint amelyeket felsoroltam. Tisztelettel kérem ezeknek figyelembevételét. Mivel e tekintetben a legkisebb gondosko- • dást sem találom a tárca költségvetésében, azért azt nem fogadom eh (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Brogli József képviselő ár következik szólásra! Brogli József: Igen t. Képviselőház! Amikor Czirják Antal igen t. képviselőtársam felállott, hogy beszédét megkezdje, el voltam rá készülve, hogy nem fogja tudni magától megtagadni azt a reánézve úgylátszik kéjes érzést, hogy a vármegye közigazgatási tisztviselői karát meg ne marja. (Czirják Antal : Nem vagyok én kutya, hogy megmarjak valakit! Tessék megválogatni a kifejezéseit! Mégis csak hallatlan!) Elnök: Brogli képviselő urat kérem, méltóztassék kifejezéseit megválogatni! (Czirják Antal (Brogli József felé): Nem is beszéltem a vármegyei tisztviselőkről! Menjen a bányászaihoz!) Brogli József: Az igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy a baranyai közigazgatási tisztviselők nem állnak hivatásuk magaslatán. (Zaj és felkiáltások bálfelől (Brogli József felé): Ez marás? — Czirják Antal: Nem maga hivatott ezt elbírálni!) Bocsánatot kérek, én mint baranyai képviselő, kénytelen vagyok ezt a vádat erről a helyről visszautasítani... (Czirják Antal: Mégis csak disznóság!)