Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

608 Az országgyűlés képviselőházának < Legyen szabad kéréssel fejeznem be felszólalásomat. Legyen szabad a belügyminiszter úrnak, aki a közigazgatás hivatott szakembere és az önkormányzati közigazgatásnál kezdte meg a működését, megértő szeretetébe és támogatásába^ ajánlani az önkormányzati tisztviselők nehéz helyzetét és kérni azt, hogy előterejesztett kéréseimet megfontolás tárgyává tenni és azokat a lehetőséghez képest megvalósítani kegyeskedjék. (Elnök csenget.) Különösen legyen szabadj felhívnom a miniszter úr nagybecsű figyelmét a Hajdúságnak és a Tiszántúl északkeleti részének az országos átlagot messze felülhaladó természetes szaporodására .. . Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Benkő Géza: ... mely ha üdvös szociálpolitikái intézkedésekkel jutalmaztatok, ha a csecsemőhalálozás arányszáma lecsökkentetik, a fertőzőbetegségek leküzdésére kutak és tüdőbetegdiszpanzerek létesítettnek, akkor ennek a vidéknek szorgalmas, színmagyar lakossága a magyarság hatalmas regenerálódásának lesz erőforrása. A tárca*költségvetését elfogadom. (Helyeslés jobbfeWl. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr nagyon részletes, előadásából én főleg a szociális tettekre vonatkozó felhívá-st veszem ki, és nagyon szeretném, ha a szociális tettek kívánásán túl igen t. legifjabb képviselőtársunk cselekedetekben is nyilvánítaná ezeket az az óhajait. (Jurcsek Béla: A gyermekszaporodás terén? — Derültség.) Még érdekesebb volt a képviselő úrnak az a megállapítása, hogy a főispán a kormány exponense, tehát mint legrégibb szervezett, tisztviselő van hivatva vármegyéje és a kormány között a kontaktust fenntartani. En örömmel kapcsolódom bele ebb« a kérdésbe, mert megállapítható, hogy a kormány exponensei nem mindenben viszik véghez a kormány kívánságait, a kormány nézeteit s a mai — hogy úgy mondjam — tisztultabb légkört nem teremtik meg a saját vármegyéjükben. Nem is tudok hamarjában erre vonatkozólag másra, hivatkozni, mint arra a két esetre, amely most a nemzetnek egyik igazán békét teremtő és legtárgyilagosabb politikát űző vezérével, Eckhardt Tiborral történt lent Orosházán és Gyulán is. (Dulin Jenő: Mi történt?) Azt olvasom, hogy az előzékenység a főszolgabíró urak részéről már odáig megy, hogy a vacsorákon is résatvesznek és ott szabályozzák a felszólalásokat, esetleg akként, hogy gyűléssé minősítik a vacsorát és csak azoknak adják meg a szót, akik ott már előzőleg szólá,sra jelentkeztek. A másik még érdekesebb és még jelemzőbb eset a kormánynak — elismerem — a mai viszonyok között igazán értékes állásfoglalásával szemben az, amit például Gyulán csináltak, ahol is, amikor Eckhardt Tibor beszámolóját, illetve beszédét tartotta, légvédelmi előadásokra hívták be büntetés terhe mellett 800 kisgazdát, csak azért, hogy ezzel Eckhardt Tibor ismeretes hallgatóságát elvonják a gyűlés színhelyéről. (Dulin Jenő: Ócska viccek ezek!) Ezek olyan kikopott fogások, amelyekre igazán kellő ideje, sőt a legfőbb ideje volna, 9. ülése 1937 május 25-én, kedden. ha a kormány már kellő eréllyel, illetőleg meglehetős eredménnyel mutatna rá az illetékes urak előtt. T, Ház! Ezeknek a viszonyoknak a vidéken egyszer már meg kell változni ok. Nem mehet az tovább, hogy még most is folyjanak választási hadjáratok, hogy tömegével üldözzék a mi szavazóinkat, hogy a legképtelenebb vádakat konstruálják csak azért, hogy .büntessék a népet, hogy kellemetlenkedhessenek a népnek odalent. Ha bent volna a miniszter úr — de bizonyára a füléhez jut így is — utalnék az én kerületemben történt azokra az üldözésekre, amelyeiket már külpolitikai szempontokból is a leghatározottabban elítélünk és pedig azért, mert igenis, a baranyai németség a legállamhűbb, a legszorgalmasabb népe ennek az országnak, (Zaj a baloldalon.) Nem lehet tehát őket ezzel az elítélendő, ezzel az eléggé meg nem bélyegezhető politikával tovább keseríteni, mint amelyet ott a mai helyzet magaslatára, úgylátszik, már sohasem emelkedő közigazgatás véghez visz. A belügyminiszter úr ismeri a panaszom lényegét és én azt hiszem, s most már éppen a békés politikai atmoszféra folytán, sőt külpolitikai érdekből el is várom, hogy végre ezen a helyzeten segíteni fog. Mindazok a t. képviselőtársaim, akik a vidéket járják, nagyon jól tudják, hogy a mai korszellemet mennyire nem értik meg ezek az emberek, ést hogy az elkeseredés határtalan a vidéken, és ha egy egészséges birtokpolitikai reform nem fog bekövetkezni, a helyzet csak még jobban el fog mérgesedni. T. Ház! A belügyminiszter úr tárcájának körébe tartozik az a kérdés, amelyet a kisgazdapárt már különböző formákban többször terjesztett a t. Ház elé, nevezetesen, hogy hogyan lehet tőkéket a helyes birtokpolitika szolgálatába állítani. Az egyik elgondolásunk volt a földbirtokpolitikai reform megoldása érdekében az életbiztosítási díjtartalékok mobilizálása, a másik pedig — különösen a hűtőházak, a tojáshűtők, a borexport tekintetében — azoknak a technikai és ipari berendezéseknek a létrehozása, amelyeket az Oti.- és Mabi.-tőkékből kívántunk alátámasztani. Kívánjuk ezt azért is, mert valósággal Csáki szalmája, valósággal fejőstehene az Oti. az egyes érdekeltségeknek, ami hovatovább oda fog vezetni, hogy ez az igen értékes és tiszteletreméltó intézmény alapjaiban meg fog inogni. (Dulin Jenő: Eekordtejelő!) T. Ház! Teljesen egészségtelen valami az, hogy az Oti.-nak az összes alapjaiból immár 42 millió pengő pénzintézeteknél hever, és a pénzintézetek használják 3%-os kamat mellett. Kifogásolandó az, hogy több, mint 15 millió pengő van értékpapírokban, a munkaadóknál levő kintlevőség pedig már a 68 millió pengőt is meghaladja. így néz ki tehát a 225 millió pengő alap, amelyből még az államnál is hever kint hátralék vagy kölcsön címén 23 millió penfrn ! Hibás és feltétlenül javítandó politika folyik az Oti.-tőkék kihelyezésénél. Nem lehet azt eltűrni, hogy több mint 6 millió pengő most már csak $69 pengővel szerepeljen, mert a a. hadikölcsön volt, és hogy 653.000 korona értékű záloglevél 53 pengővel szerepeljen az Oti. költségvetésében, illetve zárszámadásában. Horribilis veszteségek vannak ott, és azok állandóan nőnek, mert állandóan olyan kihelyezésekbe kerül az Oti. pénze, hogy azt — amint megjósoltuk — végveszély fenyegeti. (Peyer Károly: