Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. 607 tisztviselők is törzsfizetéseiket az államtól kapjak, csak a személyi pótlékot kapják a törvényhatóság pénztárából,, azonban ezekre a nyugdíjba beszámítható személyi pótlékokra nézve elrendelték, hogy ezeket 50%-ban vonják le. Ez a vármegyei tisztikarnak régi sérelme. A vármegyei tisztikar a maga atavisztikus szelleménél és úri szemérmetességénél fogva talán aern tudott kellő propagandát kifejteni ennek a sérelemnek orvoslása tekintetében, engem azonban megkértek arra és e helyen hangot adok ennek, felkérvén a belügyminiszter urat, hogy kegyeskedjék ezt az egyenlő elbánás elvét is sértő intézkedést, amely tüske a vármegyei tisztviselők lelkében, megszüntetni, eliminálni és ezt az 50 százalékos levonási rendeletet hatálytalanítani, annyival is inkább, mert ez az államhatalom részére semmi megterhelést nem jelent. Ez kizárólag a 25 vármegyei törvényhatóság között oszlik meg, összegében is mindössze 45.000 pengő, tehát nem olyan jelentős összeg s ennek viselésére a vármegyei törvényhatóságok túlnyomó része tudomásom szerint máris hajlandónak mutatkozott. Ugyancsak sérelem az is, hogy betegség esetéçe az önkormányzati tisztviselők egyáltalán nincsenek biztosítva. Nem tagjai az Otbá.nak, úgy mint a többi tisztviselők. Ha meggondoljuk azt, hogy súlyosabb betegség, vagy operáció költségei alkalmasak arra, hogy a tisztviselőt anyagi végromlásba sodorják, a szociális gondoskodás követelményeinek teszünk akkor eleget, ha ezt a helyzetet megszüntetjük. Felkérem a belügyminiszter urat, kegyeskedjék odahatni, hogy az államilag segélyezett Otba. kedvezményei az önkormányzati tisztviselőkre is ki terjesztessenek, illetve ezek kötelezett tagjai legyenek az Otba.-nak. Áttérek most már a közegészségügy fejezetére és örömmel állapítom meg a költségvetésből, hogy a múlt évi irányzattal szemben több mint másfélmillió pengős többlet van a jelenlegi költségvetésben előirányozva. Ha figyelembe veszem, hogy Nagy-Magyarországnak az utolsó békeévben az 1914.-XXVII. tc.-bs törvénybe iktatott költségvetésének szociálpolitikai és közegészségügyi kiadásai milyen összegre rúgtak és ezt viszonyítjuk a csonkaország területéhez, megállapíthatjuk, hogy legalább 200 százalékkal magasabb az az összeg, amelyet a csoonkaország mai elesettségében a közegészségügyre fordít. Én ezt a kiadást nagyon is szükségesnek és a legfontosabbnak tartom, mert hiszen a világháború vérvesztesége után fajunk fenntartása és történelmi hivatásunk betöltése másként nem valósítható meg, mint,, hogy a természetes 'szaporulat elŐmozdíttassék és a halálozás minél kevesebbre redukáltassák. Méltóztassék megengedni, hogy ebben a vonatkozásban az Országos Statisztikai Hivatal hivatalos közleményének egypár adatát ismertessem Hajdú vármegyére és a szomszédos vármegyékre vonatkozólag. A természetes szaporodás az 1921—1930. évek közötti tíz év alatt országos átlagban 9*6 százalék volt. Ezzel szemben Hajdú vármegye természetes szaporulata 13-3 százalék, Bihar vármegyéé 13-7 százalék, Szaholcs vármegyéé 20-5 százalék, Szatmár vármegyéé 18-7 százalék volt. Ennek hatása alatt körülbelül hat évvel ezelőtt állapította meg néhai boldog emlékezetű Tauffer profeszszor úr azt, hogy ez a négy vármegye a magyarság hatalmas erőtartaléka. Világjelenség, hogy a kultúra előhaladásával és a gazdasági f viszonyok leromlásával a születések arányszáma is fokozatosan csökken. Az 1935-ös adatok már az országos viszonylathoz képest nem ilyen kedvező természetes szaporulatról számolnak be. Itt # legyen szabad utalnom a vármegyénk kiváló tiszti főorvosa, által a belügyminisztériumhoz felterjesztett összefoglaló jelentésben t foglalt népmozgalmi adatokra. 1935-bten az élve születettek száma országos viszonylatban 21-2 ezrelék volt, a halálozások arány száma 15*3 ezrelék, a természetes szaporodás tehát már csak 5*9 ezrelék volt, a csecsemőhalálozás pedig 15'2% volt. Ezzel szemben Hajdú vármegye sokkal kedvezőbb adatokról számolhat be. Itt az élveszüle tések száma, 27-7 ezrelék, tehát 6-5 ezrelékkel magasabb az országos átlagnál. A halálozás viszont 17 5 ezrelék, tehát 2-2 ezrelékkel rosszabb az országos átlagnál. A csecsemőhalálozás 16-4 százalék, tehát 1-2%-kal rosszabb az országos átlagnál és így a természetes szaporodás még mindig 10*7 ezrelék, tehát csaknem kétszerese az ország természetes szaporulatának. Ezek közül is különösen ki kell emelnem Balmazújvárost, ahol 36*3 ezrelék a szaporodás arányszáma, ami tehát 151 ezrelékkel nagyobb az országos aránynál, valamint ki kell emelnem Téglást, ahol 36*1 ezrelék az arányszám, vagyis 14"9 ezrelékkel jobb, továbbá Hajdúnánás városnak 28 ezrelékes arányszámát, ami 6*8 ezrelékkel, Hajdúhadháznak 27*6 ezrelékes arányszámát, amely még mindig 6-4 ezrelékkel nagyobb az országos aránynál. Ezzel szemben a halálozásoknál — sajnos — már kedvezőtlenebb eredményekről számolhatok be. mert Balmazújvárosban a halálozási arány 4-3 ezrelékkel kedvezőtlenebb az országos aránynál. A csecsemőhalálozás szintén ugyanezeket az állapotokat tünteti fel, pedig az egészségügyi szolgálatnak kedvező eredménye Hajdú "vármegyében másik vonatkozásban gyakorlatilag igen kedvező alakban érvényesült. ^Nevezetesen az Országos Közegészségügyi Intézet kimutatása szerint néhány évvel ezelőtt Hajdú vármegye és az egyik szomszédos vármegye volt az. amely hastífusz tekintetében à leg-fertőzötteb'b vármegye volt, mely az Országos Közesés zségrügyi Intézet térképén éveken át feketével volt megjelölve. Hála a kormány gondoskodásának és a. Közegészségügyi Intézet amaz előzékenységéinek, hogy a védő-oltó anya : got önköltségi áron adta, kiváló királyi tiszti főorvosunk vezetése alatt a községi orvosok és a magánorvosok a lakosság 57 9%-át dicséretreméltó önzetlenséggel ingyenesen oltották be, aminek jelentőséírét mutatja az. hogy a be nem oltottaknál 7'2-szer gyakoribb volt a tífusz. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy beszédidőm lejárt. Itt csak azt akarom még megemlíteni, hogy ez a tífuszbeoltás nagyszerűen szuperál, amennyiben 10.000 lélekre a beoltottaknál 2'4„ a be nem oltottaknál pedig 17*2 megbetegedés esik. A középfokú közigazgatási bíráskodásra, a közigazgatás racionalizálására vonatkozólag szerettem volna előterjeszteni igénytelen elgondolásaimat, amelyek az Országos Ügyvéd Szövetség ötödik gyűlésén nyomtatásban is kiadattak és egyhangúlag elfogadott határozati javaslat alakjába foglalva felterjesztettek a kormányzathoz is, azonban idő hiánya miatt erre rátérni már nincs módomban. Csak annyit említek meg, hogy a középfokú közigazgatási bíróságnak az öt táblai székhelyen való mielőbbi felállítását kér era.
