Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 21 megjavításával. A költségvetésnek, a beruházási programúinak az erre a célra szánt öszszege^ az erre a célra meghatározott kerete rendkívül szűk és elégtelen. Ha a Ház komolyan meg akarja valósítani azt a jelszót» hogy »egészséges lakást és jó ivóvizet a magyar falunak«, akkor nem elégséges erre a célra az a néhány millió pengő, amelyet az Oti. és Mabi. öregségi ágazatai kölcsönképpen rendelkezésre bocsátanak, hanem itt komoly, nagyszabású és merész beruházási tevékenységre van szükség, olyan többesztendős munkaprogrammra, amelynek keretében a falusi kislakásépítésre» a falu egészséges jó ivóvízzel való ellátására legalább 150 millió pengőt mozgósít a magyar állam — ha másképpen nem megy, erre a célra szolgáló különleges céladónak a bevezetésével is. A több napfény, több egészséget jelent! A jobb és kiadósabb táplálkozás, az egészséges és tiszta ivóvíz a legjobb és legproduktívabb befektetés, olyan befektetés, amelynek kamatai és kamatos kamatai bőven megtérülnek generációk felfokozott egészségében, munkaerejében és munkaképességében. T. Képviselőház! A szociális biztosítás épülete nálunk, Magyarországon csonka. Csonka ez az épület azért, mert hiányzik a szociális biztosítás legfontosabb tényezője, pillére,- fundamentuma: a munkahiány esetére szóló biztosítás. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Emlékszem arra, hogy amikor hosszú évekkel ezelőtt, talán ötödször vagy hatodszor jártunk deputációban, nem is tudom, melyik belügyminiszternél, vagy melyik miniszterelnöknél és eredménytelen látogatásunk után találkoztunk a magyar kapitalizmus egyik vezető tényezőjével, Chorin úrral, ő egy kissé gúnyosan azt mondta nekünk: mit akarnak az urak, hiszen Amerikában sincsen munkanélküliség esetére szóló biztosítás. Ma hozza a sajtó a hírt, hogy az Egyesült-Államok legfelsőbb bírósága, a kilenc »konok öreg« hozzájárult ahhoz, hogy Rooseveltnek ez az alapvető fontosságú szociális törvénye a szociális gondoskodástól és az intézményes szociálpolitikától eleddig elzárkózott Egyesült-Államokban végre törvényerőre emelkedjék és ezzel Amerika korszakos jelentőségű új úton induljon meg a szociális biztosítás tekintetében. Ha ez a

; ridegség és ez a konokság megtört odaát, Jaz óceán túlsó oldalán, Amerikában, mennyire itt az ideje, az utolsó órája annak, hogy megtörjön végre-valahára itt, nálunk, Magyarországon is. (Farkas István: Ez a legfontosabb probléma.) Mély meggyőződése, hogy most kell megvalósítani a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, akkor, amikor a biztosított munkások és alkalmazottak létszáma a miudthoz képest aránylag magas. Most kell megvalósítani, amikor aránylag csekély mértékű Oti.- és Mabi.-járulékemeléssel meg lehet vetni ennek a biztosításnak szilárd alapjait. Most van szükség erre azért, mert hiszen új munkanélküliség, új válsághullám következhetik el, — és tartok tőle, hogy el is fog következni — ha a fegyverkezésnek az az álkonjunktúrája, ^amelyről joiár tegnap szólottam, végetér. Ezért itt az ideje annak, hogy valóra váltsuk azt a francia mondást: gouverner c'est prévoir. Próbáljunk — egyszer életünkben — előrelátni és a nagyobb bajok bekövetkezését elhárítani, amikor ezt relatíve könnyen és aránylag csekély megerőltetéssel megtehetjük. De nemcsak a szociális biztosítás épülete 9. ülése 1937 május 25-én, kedden. 597 csonka, hanem csonka a szociális biztosítás önkormányzata is. (Farkas István: Ez a legnagyobb baj!) Az igazi önkormányzat — ezt tapasztalhattuk az állami, a társadalmi élet különböző területein — hatalmas lendítő erő; a megbénított önkormányzat lassú, bürokratikus tengődés. Ha a felügyelet túlteng, — mint ahogy Oti.- és Mabi.-vonatkozásban igen sajnálatos módon túlteng — akkor ennek nemcsak ÍZ ci következménye, hogy lenyesi az önkormányzat szárnyait és megbénítja annak kezdeményező képességeit és lendületét, hanem gátolja és lassítja magát az ügymenetet is, hiszen az akták tömegének gyártása, a felterjesztések ezrei és ezrei, az a hosszú, nehézkes, bürokratikus út, amelyet ezeknek az aktáknak meg kell járniok az egyik minisztériumból a másikba, valósággal agyonüti a szociális biztosító intézetek működését, azok hatékonyságát, eredményességét. Tessék tehát végre-valahára helyreállítani a munkaadók és a munkavállalók teljes és maradéktalan önkormányzatára felépített szociális biztosítást, visszaadni az önkormányzatot és mi merjük garantálni, hogy fé'lesztendő nem telik bele és nem lesz népszerűbb intézmény Magyarországon, — pedig ez nagy szó — mint az Oti. és a Mabi. A belügyi tárca előadója, Molnár t. képviselőtársunk, itt a két társadalombiztosító intézet deficitjéről beszélt. En, aki a dolgokat .belülről ismerem, nyugodtan állíthatom, hogy ez a költségvetési, illetve zárószámadási hiány csak látszólagos. Egyik oka ennek a hiánynak az a merev és bürokratikus előírása a hátralékok tartalékolásának, amely lehetetlenné teszi az intézet önkormányzatának, hogy mindenkor mérlegelje azt a gazdasági helyzetet, melynek keretében ezek a járulékkiesések vagy hátralékok adódnak. Engedelmet kérek, ha előírják azt, hogy a járulékkivetésnek 1 fa-ét pedig törik-szakad tartalékolni kell, függetlenül attól, hogy jó-e a konjunktúra vagy rossz, akkor egy előre megállapított — hogy úgy mondjam rendelettel biztosított — deficit esetében ne méltóztassék csodálkozni azon, ha, a számadások ezeket az eredményeket valóban feltüntetik. (Czirják Antal: Még hozzá rosszul tartalékolják!) A másik dolog, amely hiányzik, mindkét társadalombiztosító intézménynek a saját behajtó szerve. Hiába, a főváros és az állam elsősorban a saját járandóságát, a maga adókövetelését^ hajtja be; az Oti.- és Mabi.-járulékok behajtása csak másod-, harmad-, esetleg ötödsorban következik. Beszélnem kell néhány szót az egészségvédelemről és a korai megrokkanás elhárításáról is. Meggyőződésem az, hogy a korai megrokkanás elhárítását csak intézményekkel lehet jól és megfelelően szolgálni. Hogy milyen legyen az egészségvédelem, a korai megrokkanás elhárítása, ezen a minisztérium hat esztendeig törte a fejét, míg végre hat esztendő után megszülte az Oti. első rendtartását. A Mabi. ilyen irányú rendtartása még ma is késik és én a Mabi.-nak csak gratulálhatok azért, hogy nem várta meg a rendtartás megjelenését, hanem fait accompli-t csinált és legalább a nyári időszakban szokásos gyógyüdültetésekkel saját terve és elgondolása szerint hozzájárult ahhoz, amit a maga részéről egészségvédelemnek és a korai megrokkanás elhárításának nevez. Lehet, hogy az egészségügyi államtitkár úr mint orvos, ezt lemosolyogja, hogy ez csak