Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

596 Az országgyűlés képviselőházának í Bizalommal lévén a belügyminiszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljen­zés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A belügyi tárca előttünk fekvő költségvetése felépítésében és szerkezetében kétségkívül a régi tózellemet tükrözi vissza, bár elismerem, bogy aïs előadó úr ennek a régi szellemű költségvetésinek vala­melyes új hangszerelést próbált adni tegnapi bevezető beszédében. Ezt a tárcát a belügyek új intéizője és vezetője képviseli, akinek mű­ködéséhez a közvélemény azért fűz fokozott reményeiket, ímert talán nem volt még az or­szágnak olyan időszaka, amikor nagyobb és koTszakosaJbb feladatok vártak a belügyi kor­mányzatra, mint éppen ezekben az időkben. Történelmi korszak lehet ez a mai, ha való­ban és komolyan elszánja »magát a kormány az általános, titkos és tiszta választás 1 megvalósí­tására. (Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Történel­mi jelentőségű lehet ez a korszak, ha mindenek felett tiszta lesiz aizj az új választói jog, amelyet a parlamentben benydjtani szándékoznalfe és igéraek, hogy ha nem a kivételeken, a fenn­tartásokon, a kautélákon, hanem a iogkiter­jesztésen lesz a hangsúly, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha az új, mélyreható alkotmányjogi reform meg fogja nyitni végrle valahára a fejlődés útját, meg fogja terlem­teni az átmenetet, a feudális szellemű úri Ma­gyarországból ia demokratikus népi Magyar­országba. Teljes! és tökéletes megújhodásra van szüksége az országnak. (Ügy van! Ügy van! a szélesőbaloldalon.) A belügyi igazga­tás egem lelki és szellemi átállítása szükséges ahhoz, hogy itt valaimi komoly újjászületés reménye serkedhessen ki a lelkekben. Ät kell állítani az ország mozdonyát a privilégiumok keskenyvágányáról a népjogok szélei vágá­nyára, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) mert esalk egv ilyen átállítás adhat és tölthet reményt a széles néptömegekbe és hint­fheti el lelkűikbe azt a tudatot, hogy ezentúl minden másképpen és jobban lesz, imiait aho­gyan évtizedeken — mondhatnám évszázadokon — keresztül volt. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) A defmokrácia egy nép belső erőinek kifejlesztése az egyetemes nemzeti tár­sadalom érdekében. Nagyoln nehéz feladat ez alkkor, amikor századosi elnyomatás és függő­sós: után kerül sor ezeknek a belső erőknek kifejlesztésére, viszont fokozottabban fontos» ez a feladat és hogy tényleg célt. eredményt le­hessen elérni, szabadságra és önfegyelemre, a megújhodás akarására és a feltörekvő osztá­Jvolk megbecsülésére van szükséer. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen erre a harmaduk posiztulátumra, a feltörekvő osztá­lyok megbecsülésére helyezem a hangsúlyt. t Szükség" van a szólás, a gyülekezés, a sajtó teiljes' szabadságára abban a szilárd meggyő­ződésben és abban az eltökélt akaratban, hogy egy felnőtt és érett nép a szólásszabadságot, a gyülekezési és saljtószabadsáerot nem értelmet­len rombolásra, ' hanem céltudatos építésre használja fel — és a magyar népről ezt a cél­tudatos építő akaratot igazán a legfőbb ideje már feltételezni. Szükség van az összes kivételes hatalmon alaouló törvények és rendeletek hatályon kí­vüli helyezésére, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) annál is inkább, mert az ország 9. ülése 1937 május 25-én, kedden. nemzeti életének új és állandó szabályai a há­háború idejéből adódó kivételes és drákói rend­szabályokat nem tűrhetik meg. Szükség van arra, hogy a belügyi igazga­tásban a tekintély és a felsőbbség elve végre valahára helytadjon a széles néptömegekkel való lojális együttműködés gondolatának. Szük­ség van arra, hogy a rendészet fegyveres té­nyezői ne egy zárt kaszt hideg fölény ességé­vel, hanem egyszerű és higgadt emberséggel kezeljék és tartsák fenn a rendet. Szükség van arra, hogy mindezek a mély­reható belső reformok megtörténjenek, mert csak ez nyithatja meg az utat az ország ama demokratizálása felé, ami viszont a talpraállás előfeltétele. T. Képviselőház! A belügyi igazgatás ke­retéből ki kell venni és ki kell kapcsolni a szociálpolitika összes kérdéseit. (Farkas István: Ügy volna helyes!) Amikor a népjóléti és mun­kaügyi minisztérium megszüntetését tárgyalta a Ház, egymásután álltunk fel ezekről a pa­dokról és tiltakoztunk az ellen, hogy a fürdő­vízzel a gyermeket is kiöntsék. Tiltakoztunk az ellen, hogy a panamák okán és jogcímén ki­irtsák a szociális népgondozásnak azt a köz­ponti szervét és intézményét, amelyre Magyar­országon a leghatározottabban és a legégetőb­ben szükség van. Nem vitás az, hogy a szociális gondolat jelentősége óriási mértékben fmiegnö­vekedett; nem vitás, hogy a^ munkaidő és a munkabér kérdése fokozott jelentőséggel bír. A szociális biztosításnak ama többször beje­lentett szándéka, amely a szociális biztosítást az agrár lakosságra is ki akarja terjeszteni, a népegészségügynek új szellemben való fel­fogása, a népgondozás új alapokra való fekte­tése, mindez nemcsak új központi szervet kíván az államigaagatás keretében, hanem egyúttal parancsolóan követeli a régi közkeletű szociál­politika átértékelését is. A szociálpolitikának azt a felfogását és meghatározását, hoery az nem más, mint biz­tosítási díj az oszályuralom fenntartása 'elle­nében, mi sohasem fogjuk elfogadni. A szo­ciálpolitika legyen tudatos megkorrigálása a társadalmi igazságtalanságoknak, legyen tuda­tos kiegyensúlyozója annak a létbizonytalan­ságnak, amelyben a társadalom legszélesebb dolgozó rétegei ezidőszerint élnek. Átértékelt és központosított új magyar szociálpolitikai irányítószervre van szükség s a nélkül, hogy bántó élt kívánnék ebbe a megállapításomba belevinni, azt kell mondanom, hogy a régi­módi bürokráciának ebben aligha lehet mun­katerülete. Meghívott előadók, külső szakér­tők, melegszívű organizátorok kellenek az új szociális igazgatásban és ezeket azoknak a so­rából kell venni, akikben már kialakult az új Magyarország felépítésének őszinte vágya. Vannak ilyenek sokan, vannak egyre szapo­rodó és növekvő számban. Itt nemcsak azokra gondolok, akik. mint lelkes fiatal szociológu­sok, mint falukutatók nekiindultak annak a hatalmas. felderítő útnak, amellyel Magyar­országot akarják felfedezni,, hanem gondolok mindazokra a társadalom különböző, de leg­főképpen a nép mélyebb rétegeiből feltörekvő erőkre,, amelyekben egyedüli biztosítékát lá­tom^ annak, hogy a magyar szociális népgon­dozást új alapokra lehet majd fektetni. Magyarországnak nemcsak a felfedezésére, hanem felépítésére is szükség van. Ezt a fel­építést kétségtelenül a falun kell kezdeni ,a falu közegészségügyi és lakásviszonyainak.

Next

/
Thumbnails
Contents