Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. Hogy kautélákról akarunk gondoskodni, az egészen természetes, mert őszintén megvallva, ma a magyar népréteg, a milliók, a nincstelenek, azután meg a különféle eszmeáramlatok által megzavart egyéb tömegek hajlamosak a szélsőségekre, nemcsak lent, hanem fent, a felsőbb rétegekben is az intelligens emberek közt számtalanokat látunk, akik lassacskán felelőtlenül ezen eszmék szolgálatába szegődve, ágálni , járnak a néptömegek közé. A faluk házai kö- j zött dühöng a demagógia, a város népe is nyugtalan és van, aki külön utakon jár, feltű- I nést akar kelteni, odaszegődik vagy új uniformisba öltözik és népszerűséget akarva magának hajszolni, mételyezi a magyar nemzet lelkét. Ilyen körülmények között valamiképpen indokolt, hogy a nemzet legkomolyabb férfiainak aggodalmával figyelmeztessük a belügyminisztert és kérjük a kormányzatot arra, hogy vegye tudomásul, hogy óriási felelősséget vállal magára. Ez a kormány valamiképpen felelni fog a történelemnek is és mi, akik bírálni fogjuk majd az általa beterjesztendő törvényjavaslatokat, mi is osztozni fogunk a felelősségben. A Rousseau-féle nagy demokrácia előkészítette a pusztulást, a francia forradalmat és ha most nem vigyázunk és a demokráciának a demagógiára hajlandó szélsőségeitől a nemzetet nem óvjuk meg, a katasztrófát alig kerülhetjük ki. Már pedig amikor a belállapotok ilyenek s amikor kifelé igen vigasztalan külpolitikai helyzetben vagyunk ellenségektől körülvéve, fegyver és természetes határok nélkül, sorsunk csak a magunk ikezébe van letéve. Ha most a nemzet meghasonlik önmagával és ha felelőtlen, meggondolatlan elemek kezébe kerül a nemzet sorsának intézése, ebből semmi jó, csak borzasztó nemzeti katasztrófa származhatik. Általánosságban nem fogadom el a belügyi tárca költségvetését. (Éljenzés és taps o baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik báró Láng Boldizsár képviselő úr. Br. Láng Boldizsár: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam igen .érdekesen fejtette ki többek között azt, milyen fonto« az, hogy a magyar lélek a különböző kísértéseknek ellenálljon. Az ép lélek előfeltétele az ép test,— mens sana in corpore sano — és éppen ezért különösen örülök annak, hogy szerény felszólalásommal bekapcsolódhatom igen t. képviselőtársamnak nagyon érdekes fejtegetéseibe. Ugyanis kizárólag a tüdő vész elleni védekezésről óhajtok beszélni. Örömmel állapítom meg, hogy az előttem felszólalt három képviselőtársam közül kettő megemlítette ezt a témát, ezzel is bizonyítva, mennyire fontosnak tartják ezt a kérdést. Azt hiszem, szükségtelen a tuberkulózis vészes voltára nemzeti szempontból is rámutatnom. Azt hiszem elegendő, ha ennek a kérdésnek jelentőségét egyetlenegy statisztikai adattal illusztrálom. Magyarország, a tüdővészben elhalálozottak sorában relatív számokban kifejezve, az összes európai kultúrállamok között a második helyet foglalja el. Nálunk rosszabb viszonyok csakis Portugáliában konstatálhatok, míg az összes európai kultúrállamoikbian sokkal kedvezőbb a helyzet, vagyis kevesebb

1 a halálozási esetek száma. Nem lehet az én feladatom, hogy ezt a kérdést orvosi szempontból vizsgáljam. Én csak a tüdő vészelleni küzdelemnek, a tüdő vészelleni védekezésnek fontosságára óhajtok rámutatni és azt hiszem, legjobban szolgálom ezt az ügyet akkor, ha felemlítem azt a küzdelmet, amelyet a magasabb kultúrájú államok ezen a téren folytatnak és elsősorban felsorolom azt, amit Olaszország tett ezen a téren, mert hiszen Olaszország talán az egyetlen ország, amely ezen a téren a védekezésnek csaknem tökéletes fokát elérte. Mussolini ezelőtt 10 évvel üzente meg a harcot a tüdővésznek. A küzdelem legintenzívebb része az 1929 és 1933 közötti öt évre esik. 1933-ban a 42 millió lakossal bíró Olaszország 37.000 ágy felett rendelkezett a különböző tüdőbetegszanatóriumokban és kórházakban, ugyanakkor több mint. 400 tüdőbeteggondozó intézet, vagyis diszpanzer működött és több mint 16.000 volt azoknak az. ágyaknak a száma, amelyek a különböző preventóriumokban voltak. Preventóriumok alatt kell érteni az olyan gyógyiskolákat, az olyan gyermekszanatóriumokat és erdei iskolákat, amelyek kizárólag csak tüdőbeteg, vagy tüdőbetegségre hajlamos gyermekek befogadására vannak hivatva. Ami most már az olasz küzdelem anyagi részét illeti, ennek a harcnak bázisát tulajdonképpen feét alaptörvény teremtette meg. Mindkettőt 1927-ben hozták. Az egyikkel életre keltették a provinciális szervezeteket, az úgynevezett tartományi konzorciumokat, a másikkal pedig kötelezővé tették a tüdővésa ' elletni biztosítást mindazon olasz állampolgárok számára, akiknek havi jövedelme 800 lírán, vagyis kereken 250 pengőn alul marad. Ez a népréteg körülbelül 18 millió embert tett ki. A tartományonként megszervezett konzorciumoknak az olasz állampolgárok fejenkint és évenfeint átlag egy lirával adóznak. Ide folynak be azonkívül az évről-évre megrendezett antituberkulotikus bélyegakciók jövedelmei, a virágnapok: a giornata del fiore adományai, úgyhogy a már említett öt év alatt ilymódon több mint 500 millió líra gyűlt össze. Ezekből a pénzekből építették a (különböző kórházakat, a tüdőbeteg-gondozó r intézeteket és a prevenciót szolgáló intézményeket. A kötelező biztosításból befolyó összegekből építették a szanatóriumokat és fedezték az ápoltatási (költségeket. Ehhez a küzdelemhez hozzájárulnak még a maguk részéről a fasiszta szervezetek is, amelyek évenkint 350.000 gyermeket küldenek a tengerpartra és a hegyekbe nyaralni és erősödni, részt vesznek a küzdelemben a balillaszervezetek, amelyek Olaszország jövőjét, 4 millió gyermeket oktatnak ki szisztematikusan a tüdővész elleni küzdelemre» részt vesz a küzdelemben még a hadsereg, a tengerészet, részt vesznek a frontharcos szervezetek és végül részt vesz az olasz vöröskereszt is. Mindezek a szervek a tuberkulózis elleni nagyarányú küzdelemre a már említett öt év alatt több mint másfél milliárd lirát, vagyis kerek számban 500 millió pengőt áldoztak, hogy diadalra vigyék Mussolini háborúját a tuberkulózis ellen. Ez ,a diadal tényleg be is következett. Mert amíg 1926-ban még 65.000 ember halt el Olaszországban tuberkulózisban, addig 10 évre rá, vagyis 1936-ban ez a szám lecsökkent 35.000-re, vagyis majdnem a felére. Nézzük most már meg, hogy ezzel szemben miféle eszközökkel küzdünk mi itthon Magyarországon a tuberkulózis ellen. Előre kell bocsátanom, hogy ezt a küzdelmet az állam, a társadalom, a különböző közületek már évek óta