Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. Hogy kautélákról akarunk gondoskodni, az egészen természetes, mert őszintén megvallva, ma a magyar népréteg, a milliók, a nincstele­nek, azután meg a különféle eszmeáramlatok által megzavart egyéb tömegek hajlamosak a szélsőségekre, nemcsak lent, hanem fent, a fel­sőbb rétegekben is az intelligens emberek közt számtalanokat látunk, akik lassacskán felelőt­lenül ezen eszmék szolgálatába szegődve, ágálni , járnak a néptömegek közé. A faluk házai kö- j zött dühöng a demagógia, a város népe is nyugtalan és van, aki külön utakon jár, feltű- I nést akar kelteni, odaszegődik vagy új unifor­misba öltözik és népszerűséget akarva magá­nak hajszolni, mételyezi a magyar nemzet lel­két. Ilyen körülmények között valamiképpen indokolt, hogy a nemzet legkomolyabb férfiai­nak aggodalmával figyelmeztessük a belügy­minisztert és kérjük a kormányzatot arra, hogy vegye tudomásul, hogy óriási felelősséget vál­lal magára. Ez a kormány valamiképpen felelni fog a történelemnek is és mi, akik bírálni fog­juk majd az általa beterjesztendő törvényja­vaslatokat, mi is osztozni fogunk a felelősség­ben. A Rousseau-féle nagy demokrácia előké­szítette a pusztulást, a francia forradalmat és ha most nem vigyázunk és a demokráciának a demagógiára hajlandó szélsőségeitől a nem­zetet nem óvjuk meg, a katasztrófát alig kerül­hetjük ki. Már pedig amikor a belállapotok ilyenek s amikor kifelé igen vigasztalan külpolitikai helyzetben vagyunk ellenségektől körülvéve, fegyver és természetes határok nélkül, sorsunk csak a magunk ikezébe van letéve. Ha most a nemzet meghasonlik önmagával és ha felelőt­len, meggondolatlan elemek kezébe kerül a nemzet sorsának intézése, ebből semmi jó, csak borzasztó nemzeti katasztrófa származhatik. Általánosságban nem fogadom el a belügyi tárca költségvetését. (Éljenzés és taps o balolda­lon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik báró Láng Bol­dizsár képviselő úr. Br. Láng Boldizsár: T. Képviselőház! Előt­tem szólott t. képviselőtársam igen .érdekesen fejtette ki többek között azt, milyen fonto« az, hogy a magyar lélek a különböző kísértéseknek ellenálljon. Az ép lélek előfeltétele az ép test,— mens sana in corpore sano — és éppen ezért kü­lönösen örülök annak, hogy szerény felszólalá­sommal bekapcsolódhatom igen t. képviselőtár­samnak nagyon érdekes fejtegetéseibe. Ugyanis kizárólag a tüdő vész elleni védekezésről óhajtok beszélni. Örömmel állapítom meg, hogy az előt­tem felszólalt három képviselőtársam közül kettő megemlítette ezt a témát, ezzel is bizo­nyítva, mennyire fontosnak tartják ezt a kérdést. Azt hiszem, szükségtelen a tuberkulózis vé­szes voltára nemzeti szempontból is rámutat­nom. Azt hiszem elegendő, ha ennek a kérdés­nek jelentőségét egyetlenegy statisztikai adat­tal illusztrálom. Magyarország, a tüdővészben elhalálozottak sorában relatív számokban kife­jezve, az összes európai kultúrállamok között a második helyet foglalja el. Nálunk rosszabb viszonyok csakis Portugáliában konstatálhatok, míg az összes európai kultúrállamoikbian sokkal kedvezőbb a helyzet, vagyis kevesebb 1 a halálo­zási esetek száma. Nem lehet az én feladatom, hogy ezt a kér­dést orvosi szempontból vizsgáljam. Én csak a tüdő vészelleni küzdelemnek, a tüdő vészelleni védekezésnek fontosságára óhajtok rámutatni és azt hiszem, legjobban szolgálom ezt az ügyet akkor, ha felemlítem azt a küzdelmet, amelyet a magasabb kultúrájú államok ezen a téren folytatnak és elsősorban felsorolom azt, amit Olaszország tett ezen a téren, mert hi­szen Olaszország talán az egyetlen ország, amely ezen a téren a védekezésnek csaknem tö­kéletes fokát elérte. Mussolini ezelőtt 10 évvel üzente meg a harcot a tüdővésznek. A küzdelem legintenzí­vebb része az 1929 és 1933 közötti öt évre esik. 1933-ban a 42 millió lakossal bíró Olasz­ország 37.000 ágy felett rendelkezett a külön­böző tüdőbetegszanatóriumokban és kórházak­ban, ugyanakkor több mint. 400 tüdőbeteggon­dozó intézet, vagyis diszpanzer működött és több mint 16.000 volt azoknak az. ágyaknak a száma, amelyek a különböző preventóriumok­ban voltak. Preventóriumok alatt kell érteni az olyan gyógyiskolákat, az olyan gyermekszana­tóriumokat és erdei iskolákat, amelyek kizáró­lag csak tüdőbeteg, vagy tüdőbetegségre haj­lamos gyermekek befogadására vannak hi­vatva. Ami most már az olasz küzdelem anyagi részét illeti, ennek a harcnak bázisát tulaj­donképpen feét alaptörvény teremtette meg. Mindkettőt 1927-ben hozták. Az egyikkel életre keltették a provinciális szervezeteket, az úgy­nevezett tartományi konzorciumokat, a má­sikkal pedig kötelezővé tették a tüdővésa ' el­letni biztosítást mindazon olasz állampolgárok számára, akiknek havi jövedelme 800 lírán, vagyis kereken 250 pengőn alul marad. Ez a népréteg körülbelül 18 millió embert tett ki. A tartományonként megszervezett konzorciumok­nak az olasz állampolgárok fejenkint és éven­feint átlag egy lirával adóznak. Ide folynak be azonkívül az évről-évre megrendezett anti­tuberkulotikus bélyegakciók jövedelmei, a vi­rágnapok: a giornata del fiore adományai, úgyhogy a már említett öt év alatt ilymódon több mint 500 millió líra gyűlt össze. Ezekből a pénzekből építették a (különböző kórházakat, a tüdőbeteg-gondozó r intézeteket és a preven­ciót szolgáló intézményeket. A kötelező bizto­sításból befolyó összegekből építették a szana­tóriumokat és fedezték az ápoltatási (költsé­geket. Ehhez a küzdelemhez hozzájárulnak még a maguk részéről a fasiszta szervezetek is, amelyek évenkint 350.000 gyermeket küldenek a tengerpartra és a hegyekbe nyaralni és erő­södni, részt vesznek a küzdelemben a balilla­szervezetek, amelyek Olaszország jövőjét, 4 millió gyermeket oktatnak ki szisztematikusan a tüdővész elleni küzdelemre» részt vesz a küz­delemben még a hadsereg, a tengerészet, részt vesznek a frontharcos szervezetek és végül részt vesz az olasz vöröskereszt is. Mindezek a szervek a tuberkulózis elleni nagyarányú küzdelemre a már említett öt év alatt több mint másfél milliárd lirát, vagyis kerek számban 500 millió pengőt áldoztak, hogy diadalra vigyék Mussolini háborúját a tuberkulózis ellen. Ez ,a diadal tényleg be is következett. Mert amíg 1926-ban még 65.000 ember halt el Olaszországban tuberkulózisban, addig 10 évre rá, vagyis 1936-ban ez a szám lecsökkent 35.000-re, vagyis majdnem a fe­lére. Nézzük most már meg, hogy ezzel szemben miféle eszközökkel küzdünk mi itthon Magyar­országon a tuberkulózis ellen. Előre kell bo­csátanom, hogy ezt a küzdelmet az állam, a társadalom, a különböző közületek már évek óta

Next

/
Thumbnails
Contents