Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 2H ciák nem fognak megújulni és ez a kellemet­len atmoszféra egyszersmindenkorra a parla­mentből is és a magyar közéletből is el fog tűnni. Itt van azután egy másik nehézség, az ,a bizonyos vallási féltékenység, amelyről nem szívesen beszélünk, amelyet valamennyien kiküszöbölni akarunk, de amely sajnos mégis itt van és felelőtlen, szertelen emberek hujto­gatása következtében még itt-ott fel-fellobog. Gyönyörűen szép az a gondolat, amely meg­indult nemrég az unió jegyében. Bár értenék meg ezt jobbról és balról is. Ezekben a sors­döntő órákban» ebben a nehéz helyzetben, ami­kor a magyar nemzet története szinte egy új nagy forduló előtt áll, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elmúlt száza­doknak ima már vissza nem térő légkörébe he­lyezzük vissza magunkat és egymás fejéhez vágjunk olyan kérdéseket és disputáljunk, ve­szekedjünk olyanok felett, amikre ma de facto semmi szükség nincs, amikor közös plattformra állhatnánk jobbról is és balról is és a közös ellenség ellen vállt-vállnak vetve harcolva szent hazafias kötelességünket tejesíthetnénk. (Ügy van! Ügy van!) Annyi borzasztó nehéz­ség van, annyira tele vagyunk különféle ve­szedelmes áramlatok infekciós veszedelmével keletről és nyugatról is. A keleti veszedelemről most nem beszélek, de viszont azt sem merem állítani, hogy mi teljesen átvészeltünk volna. Nem hiszem, hogy átvészeltünk volna, annál kevésbé vészeltünk át, mert hiszen, ha szemébe nézünk annak a rettenetes nagy szfinxnek, amely ott merede­zik előttünk a mezőgazdaság mindenféle szél­sőséges izgatásra kapható nagy proletár töme­gekben, a felelőtlen demagógia káros hatásait lekicsinyelni nem tanácsos. De most nem erről beszélek, mert nem kisebb veszedelemnek tartom azt a mozgalmat, amely nyugatról, a nyugati kultúrából árad felénk egy 70 milliós nemzet részéről, melynek kulturális befolyásával szem­ben a múltban se maradhatott soha közömbös a magyarság lelke. . Amikor foglalkozom ezzel a mozgalommal, amely megfogta egy 70 anilliós nemzet lelkét, én ott^ a poitika mellett egészen más nagy világnézeti harcokat látok. Amint Rousseau készített 11 elő a nagy francia forradalmat, ta­gadhatatlan, hogy a hatalmas nagy német politikai mozgalomnak és ennelk a nagy társa­dalmi harcnak, amely ott van, az előkészítője Nietzsche filozófiája volt, annak a Nietzsche­neik a filozófiája, akinek könyveit,, műveit mé^ & háború alatt a frontokon is a német fiatalság és a katonaság a legnagyobb szám­iban a legnagyobb szenvedélyes seggel olvasta (Antal István: Az Übermensch eszméjét!), an­nak a Nietzsche-nek a filozófiáját, aki azt mondotta, hogy nincs Isten, aki azt ctnoandotta, hogy oaeim is lehet Isten,, mert ha Isten volna, hogyan tudná elviselni azt,, hogy nem ő^ az Isten; nincs erkölcs és egészen új célkitűzése­ket hirdetett és prédikált, hirdette az Über­mensch és a Herrenmensch közötti különbsé­get; hirdette, hogy az ehniber végcélja az Über­mensch kialakítása, aki nem isimer maga fe­lett semmi korlátot. Nietzsche valósággal vad gyűlölettel viseltetett a kereszténység ellen, a kereszténységet az emberi nem legnagyobb szégyenfoltjának tartotta és azt mondotta, hogy ez csak a gyengék vallása lehet; Krisz­tust az emberi nem ellenségének deklarálta. Es ha moist nézem a mai néimet állapoto­&ÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XHI. ülése 1937 május 25-én, kedden. 593 kat, azt látom,, hogy nagyjai tüntetőleg Nietzsche szobra mellett vétetik le magukat é» ez a kép, amely egyenlő a vallomással, forog százezer példányok ban közkézen. A nácisnioz­galoin vezetői őrzik Nietzsche kéziratait, mint szent relikviákat.Az^ új germán hit ceremóniái alkalmával evangélium helyett Németor­szágban Nietzsche aforizmáit olvassák fel. Amikor Nietzsche nővére meghalt, pár hónap­pal halála előtt levelet írt Hitlernek és gra­tulálva neki megköszönte, hogv ő megadta bátyjának a tiszteletet, hogy akkora hódolat­tal viseltetik emléke iránt és benine látja az Übermensch megszületését, reinkarnációját. Mindig csodálkoztam a felett, egyszerű hir­detői honnan merítették politikai dogmatiká­jukat? Mi volt a nácipolitika alapforrása? Megvan: Nietzsche evangéliuma valósult meg tulaidonképen és amiket Nitzsche, mint pionir, előkészített, azokat az eszméket hajtja végre egy 70 milliós nemzetben az új rendszer. •Természetes dolog, hogy ez hálás talajra ta­lált és lelkes visszhangra, hiszen mint mon­dottam, a frontról visszaözönlő német ifjúság túlhajtott nagy nemzeti öntudattal volt telítve, hízelgett is a germán büszkeségnek, hogy a megaláztatástól való felemelkedésnek tényleg a Führer volt a tényezője akkor, amikor a né­met nép kezéről lerázta azt a hármas bilin­cset, amelyet Párizsban raktak rá az ő ellensé­gei. Amikor látom ezt a filozófiai alapnézetből és ilyen történelmi gondolatoknak alanfolyásá­ból táplálkozni ezt az áramlatot, amely felénk betör és látom azt, hegy felelőtlen és meggon­dolatlan emberek a tűzzel játszva, jönnek ezekkel a gondolatokkal ide, én aggódva né­zek Nyugat felé és meg vagyok győződve ar­ról, hogy az igen t. belügyminiszter úrnnk ezekkel a mozgalmakkal Magvar országon még sok baja lesz. {Ügy van! a báloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: A német államfő nem tartozik a belügyi tárcához!) Nekünk feltét­lenül komolyan kell ezzel foglalkoznunk és fel kell világosítanunk népünket mindkét irány­ból, jövő és nemzeti karakterünkkel, továbbá keresztény világfelfogásunkkal egyformán ellenkező mozgalmak veszedelmeiről. (Ügy van! a báloldalon.) Mi félti ük a nemzetet ezek­től az infekcióktól, ezeknek káros hatásától s azért, mielőtt a választójog idejönne, nem lehet rossz néven venni azt amikor kautélákról be­szélünk a titkos választójog beterjesztésével szemben, amely tekintetben a nemzet legiobbiai­naik igen komoly aggodalmailk voltak. Ne dob­junk követ tehát most sem azokra, akik fenn­tartás nélkül minden kautéla nélkül nem akar­nak általános 1 titkos választójogot beterjesz­tetni Csonka-Magyarország ilyen nehéz körül­ményei között. Mi ugyanis nem; engedhetjük meg magunknaJk azt a luxust hogy kiessék a vezető szerep azoknak a kezéből, akik a nemzet rétegeinek a legjobbjai, a legértékesebbjei. Természetes dolog, hogy itt is meg kell érteni az idők járását, mert rétegeződve így szociál­politika nélkül a nemzet társadalma meg nem élhet. Akkor, amikor mentől leiiebb menve a néprétegek szemléletében azt látjuk, hogy a civilizáció, a kultúra áldásaiban az alsióbb ré­tegeknek, a nép millióinak semmi sem jutott, ne csodálkozzunk azon 1 , ha azok, akik fent ül­nek, nagyon nyugodtan nemigen alhatnak, hacsak szociálpolitikát, hacsak szociális jólé­tet és szociális gondoskodást a nagy tömegek­nek, a millióknak nem juttatunk. 83

Next

/
Thumbnails
Contents