Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

588 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 19 B7 május 25-én, kedden. tásánál a végrehajtás kérdésére kerül .a sor, méltóztassék pártunk legfőbb kívánságának eleget tenni és a közigazgatási tisztviselőket teljes mértékben kikapcsolni ennek a válasz­tási aktusnak minden vonatkozásából. (Helyes­Ma a baloldalon. — Mojzes János: A közigaz­gatás legyen pártatlan!) A közigazgatás fi­gyelje a választás menetét és csak akkor és ott avatkozzék be, ahol rend fenntartása ér­dekében arra szükség van» de ne végezzen kortesszolgálatot, ne avatkozzék be a politikai élet kialakításába, mert arra semmiféle ko­moly szükség nincs. (Brogli József: A bom­lasztó erőkkel szemben sem?) Azt hiszem, ezen a téren senkinek semmiféle komoly ag­godalma nem lehet az ellen, (Mojzes János: Törvénytelenséget senkivel szemben ne kövesse­nek el! — vitéz Várady László: Nem is követ­nek el! — Czirják Antal: Dehogynem!) ha a magyar jegyzői kart és közigazgatást mente­sítjük az ilyen cselekményektől, hiszen ön­maguk unták meg ezt elsősorban és önmaguk érzik leginkább ennek káros hatását. (Zaj.) T. Ház! Fel kívánom még hívni a belügy­miniszter úr figyelmét arra, hogy a belügyi tárca költségvetése szerint közegészségügyi fiókállomások vannak felállítva Baján, Deb­recenben, Gyulán, Hódmezővásárhelyen, Mis­kolcon, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron és Szombathelyen, Heves megyében azonban el­maradt egy ilyen közegészségügyi fiókállomás létesítése és nem gondoltak arra, hogy Heves vármegye a térképen bizony a legfeketébb színnel van megjelölve közegészségügyi szem­pontból. Maga a hivatalos kiadmány azt mondja, hogy Heves vármegye tehető felelőssé azért, hogy ez a rettenetes halálozási arány­szám az országban olyan rosszul alakul, mint ahogyan kialakult, mert itt a legnagyobb ha­lálozási arány van. Az országos átlag 16*7%, azonban 23—25%-os ' halálozási arányszámok vannak egyes községekben Heves megyében, mert elsősorban kevés az orvos, nincs ele­gendő közegészségügyi intézmény és valaho­gyan a múltban elfeledkeztek arról, hogy Heves megyére figyelmet fordítottak volna. (Mojzes János: Ráférnének a hevesebb intéz­kedések.) örömmel üdvözlöm a költségvetésben azt, hogy a belügyminiszter úr 200.000 pengőt vett fel a szegény lakosság kórházi ápolási költ­ségeinek mentesítése érdekében. (Mojzes Já­nos: Kevés!) Erre rendkívül szükség is volt, mert tapasztaltuk, hogy a legszegényebb nép-' osztályok parányi kis házacskáját^ egy-két hold földjét vitte el a kórházi ápolás, sőt el­vitte nemcsak az illető saját vagyonát, ha­nem apjáét, anyjáét, fiáét. Ha valaki beteg volt, az ápolási költséget mindenféleképpen be kellett hajtani. Szeretttem volna azonban, ha az összkormányzat ennek rendkívül fontos­ságát belátta volna és magasabb összeget en­gedélyezett volna a belügyi kormányzat ré­szére ilyen fontos és rendkívüli feladat meg­oldására és nyugodt r keresztülvitelére. (Moj­zes János: Egy megyének sem elegendő 200.000 pengő!) A tuberkulózis elleni küzdelemre a belügyi kormányzat 200.000 pengőt vett fel, 200.000 pen­gőt akkor, amikor Magyarországon a tuber­kulózis ma már mint népbetegség rendkívüli feladatok elé állítja az egész kormányzatot. Ezt az összeget én rendkívül kevésnek tartom. Akkor, amikor a kultusztárca költségvetésé­ben hasonló összegét látunk egy-két színház támogatására (Mojzes János: Sőt még na­gyobb összeget!), egy ilyen rendkívül fontos kérdésnél a belügyi kormányzat részére több pénzt kellett volna [rendelkezésre bocsátani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. Soltész János: Befejezem. A tuberkulótikus betegeknek intézetekben való kezelésére 340.000 pengő van felvéve. Ez is olyan csekély összeg, hogy ezzel ezt a rend­kívül nagy horderejű kérdést megoldani nem lehet. Bármennyire kevés összeg áll is a bel­ügyi kormányzat rendelkezésére, az a kérésem, méltóztassék minden módon arra törekedni, hogy ezek a népbetegségeik a lehető legnagyobb figyelemben részesüljenek. Minden áldozattal arra kell törekedni, hogy a népbetegségeket, az ország érdekében is minél hamarább és mi­nél eredményesebben leküzdhessük. (Élénk he­lyeslés a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) '. Elnök: Vitéz Árpád képviselő urat illeti a szó. Vitéz Árpád: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam szíves elnézését kérem, hogy a parlamenti szokástól eltérően ez alka­lommal nem kapcsolódom bele az ő fejtegeté­seibe, hanem a rendelkezésemre álló idő rövid­ségére való tekintettel in médias res kezdem s inkább belekapcsolódom a belügyminiszter úr­nak a sajtó részére adott első nyilatkozatába, amely nyilatkozata nemcsak igen érdekes és értékes volt, hanem egyúttal rávilágított az ő egyéniségére és kifejtendő politikájának vo­nalára is. •. Mindenekelőtt jóleső érzéssel veszem tudo­másul azt, hogy azokat a gondolataimat, ame­lyeket az elmúlt évben a tárca költségvetési vitájában felvetettem, magáévá tette és kilá­tásba helyezte, hogy megkezdi azokat a mun­kálatokat, amelyek az egyfokú fellebbvitel meghonosítására, az alsóbbfokú közigazgatási bíráskodás bevezetésére, a gyámügy államo­sítására és a községi közigazgatás reformjára vonatkoznak. En a legteljesebb bizalommal né­zek elébe ezeknek a munkálatoknak és meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminisz­ter úr, mint ezeknek a kérdéseknek kiváló is­merője, tökéletes munkát fog végezni. T. Ház! A belügyi tárca elsődleges fela­data a közrend fenntartása, a polgári közigaz­gatás, valamint a karhatalom irányítása, de a közegészségügyön^ az anya- és csecsemővé­delmen, a háború károsultjainak támogatásán keresztül rendkívül sok szociális feladat is há­rul a belügyminiszterre A közrend fenntartására irányuló intézke­dések és eszközök helyes alkalmazásánál meg kell azonban vizsgálnunk azokat az alapofco­kat is, amelyek a különféle gondolatokat ki­termelik, a különféle mozgalmakat elindítják és általában a társadalomi széles rétegét ál­landó (nyugtalanságban tartják, sőt izgatják. Meg keli ezeket vizsgálnunk, mert az igazsá­got felismerni, de elhallgatni, nagyabb bűn, mint azt megtagadni. T. Ház! A háború utáni emberiség útvesz­tőbe került, válság válságot ér a gazdasági életben éppúgy î mint a (lelkekben. A lét har­cai között milliók részéire meddőnek látszik minden erőfeszítés a földi javak igazságtalan elosztása következtében. Végképpen eltüntetni az ember és ember közti különbséget, a jöve­delem- és vagyonelosztás aránytalanságait nem lehet, de enyhíteni lehet a tömegek nyo-

Next

/
Thumbnails
Contents