Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 21 ügyminiszter úr elsőnek ismerte fel a kormány tagjai közül, hogy ami eddig volt, az tovább így nem mehet ós azon tényleg változtatni kell. Ezt nem is csodálom, hiszen a belügyminiszter úr régi közigazgatási szakember, akinek főispáni működését annak idején élénk figyelemmel kísérthettem; láttam azt,, hogy nemcsak arra ügyelt, hogy az adminisztrációs gépezet nagyszerűen működjék, — mert arra kiváló<an ügyelt — hanem ügyelt arra is, hogy a gondjaira bízott vármegyében a szociális nyugtalanság le vezetődjék. Mindenkor gondolt acpm is, hogy a legszegényebb néprétegek szociális 'helyzete a megfelelő színvonalon álljon. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Remélem, hogy mindazokat a tapasztalatokat, melyeket az életből magával hozott a belügyminiszteri tízékbe, itt érvényesíteni fogja, de érvényesíteni fogja egyúttal a közigazgatási (bíróság másodeinöki székében szerzett tapasztalatait is. Meg vagyok ugyanis győződve róla,, hogy őt is nagyon szomorúan érintette, amikor látta, hogy lebben az országban hiába volt minden szép szólam, mert amikor áriról volt szó, hogy a magyar népnek őszintén imieg kellett volna nyilatkoznia a választások alkalmával, bizony nem tudott őszintén 'megnyilatkozni. (Mozgás és ellenmondások jobbfelől. — Vitéz Árpád: Kár elrontani ezt a szép beszédet.) Nem akarok itt panaszokat felsorolni, mert ehhez kevés volna négy óra is, csak arra kívánok rámutatni, hogy az élet tényleg olyan eseményeket produkált, amelyek semmiképen nem voltak kívánatosak a nemzet életének nyugodtsága szempontjából. Bemélem azonban, hogy a belügyminiszter úrban meglesz az erő és a képesség arra, hogy amikor a titkos választójogi törvény megalkotásánál az eljárási szabályok meghozatalára kerül a sor, akkor mindazokat a tapasztalatokat, melyeket a közigazgatási bíróságnál szerzett, érvényesíteni fogja és olyan titkos választójogi eljárási szabályokat fog alkotni, amelyek teljes mórtékben ki fognak zárni minden olyan cselekményt, amely a szenny áradatát zúdíthatná még egyszer erre az országra. Bár, mi ellenzéken vagyunk, de kritikánkban, cselekvéseinkben mindenkor csak egy szempont vezetett minket: az, hogy az igazságot szolgáljuk, hogy a nemzeti életben a köztisztességet helyreállítsuk és azt minden körülmények között megóvjuk. Ha a belügyminiszter úr a titkos választójog megvalósítása folyamán a törvény végrehajtásában olyan intézkedéseket fog megvalósítani, amelyek az ország érdekeit fogják szolgálni, akkor mi igenis, mellette fogunk állni. A mi ellenzékiségünk sohasem volt meddő okvetetlenkedés; minden kritikánkban javító célzat vezetett bennünket. Tele voltunk ötlettel, javaslattal, élő lelkiismerettel és mindenkor, minden vonalon csak azt kívántuk szolgálni, hogy az országban a rendet és a nyugalmat ne csak külsőleg óvjuk meg, hanem annak belső biztosítékait, a nép jólétét is megteremtsük, (vitéz Csicsery-Rónai István: Ezt akartuk mi is és ugyanezért dolgoztunk mi is!) Nem vonom kétségbe senkinek az egyéni jó szándékait. Természetes dolog, hogy minden emberben vannak jó és rossz indulatok s minden ember igyekszik önmagából kitermelni a maximális jót; azonban nem mindenkiben vannak meg a megfelelő adottságok. Tudjuk, hogy vannak intellektuális bűnösök is nemcsak a polgári életben, de a politikai életben wmm^m^mmmt 9. ülése 1937 május 25-én, kedden. 587 is és ennek is megvoltak a maguk szomorú következményei. Egy-egy választás — emlékezhetünk reá — felvetett minden szennyet, minden piszkot (Mojzes János: Akkor destruálták legjobban a törvényeket!) és igazán szomorú cselekmények történtek, amelyeket semmikép nem kívánunk vissza a magyar közéletbe. (Mojzes János: Nagyon rossz példát mutattak akkor a törvénytiszteletre!) A belügyi tárca előadója megemlékezett arról, hogy a közigazgatási szervek közül a jegyző.i kar maga is kívánja azt, hogy mentesíttessék bizonyos cselekményektől, mert ha ez továbbra is így tart, akkor elszakadnak a falu népétől. Erre a kérdésre én már régebben rámutattam és egy interpelláció keretén belül felhívtam az akkori belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a jegyzői kar saját cselekményeivel kapcsolatosan hogyan gondolkozik. Felolvasom itt a jegyzői kar saját felterjesztését a belügyminiszter úrhoz, amely ezt mond-ja (Olvassa): »A. magyar jegyzői kar a reá kényszerített kétlaki alakpskodó szerepét nem tudja^ tovább játsizani, mert nem bírja erkölcsi érzéssel és idegekkel főkép azért nem, mert anaga a nép unta «már meg a játékot és nem hajlandó bizalmában tartani azt a komédiást, aki^ délelőtt a nép atyjának, vezetőjének szerepét játssza, délután pedig elszedi a nép betevő falatját.« Ez talán kissé túlzott hangban van tartva, azonban e túlzó hang, e túlzó elkeseredés mellett meg kell látnunk annak szükségességét is,, hogy a falu jegyzőjét tényleg vissza kell adni annak a szerepének, amelyre őt valamikor a imagyar törvónylhüzás állította. (Élénk helyeslés.) Elsősorban mentesíteni kell őket (Mezey Lajos: Az adóbehajtástól!) minden olyan cselekménytől, amely őket a néppel szembe állítja. Itt elsősorban az adóbehajtásokra céloznak ők maguk is (Mezey Lajos: Vissza kell adni őket a falunak!), erről lakarok én is beszélni. Da mentesíteni kell őket mindenféle politikai szolgálatoktól is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Annakidején, amikor a választójogi ankét összeült, pártunk részéről első feladatiként jelöltük meg azt, hogy a közigazgatást mindenképen mentesíteni kell attól, hogy a politikai cselekményekben szerepet vihessen. Ez nem pártk érdes, higyje meg nekem a t. Ház, hanem a magyar népnek és a magyar nép vezetőjének összhangzatos (működése érdekében szükséges az (Mojzes János: Mindenki egyformán fizeti a közigazgatási közegeket!), hogy ez teljes mértékben kikapcsoltassék. Elképzelhetetlen hatású az, mikor az -a falusi nép azt látja, hogy egyes választások alkalmával az a jegyző sokszor kimondottan• saját akarata ellenére, felsőbb utasításra, kényszerből cselekszik olyan dolgokat, amelyeknek következtében szembehelyezkedik a néppel és kénytelen ! velük szemben olyan eszközöket alkalmazni, amelyek (visszatetszést szülnek! Az a jegyző önmagában kívánja számtalan esetben azt, hogy bár ne volna még választójoga sem, nemhogy még ilyen beavatkozási, joga. Mert ig°n jól tudja az a közigazgatási tisztviselő, aki faluhelyen dolgozik, hogy az a viszony, amelyet öt esztendőn keresztül a nép és ő közötte felépített, milyen könnyen összedől és felborul akkor, amikor ilyen cselekményeik adódnak elő. Arra kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy amikor a titkos választójog megvalósí82*