Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

m Àz országgyűlés képviselőházának 219. ütése 19$7 május 25-én, kedden. lahol valami hiba, kiesés van, akikor figyelmeztesse a ikonmiányt: szükséges bizonyoisi intézkedéseket tenni abból a célból, hogy a belügyi kormányzat működési köre, a rendfenntartás továbbra is biztosítható legyen. E tárca kerletén belül természetszerűen csak azokkal a kérdésekkel (kívánok foglalkozni, amelyek r szorosan véve ia belügyi tárca költségvetéséhez tartoznak és amelyek megoldása annak feladatát képezi. A legfontosabb feladat az, hogy elsősorban a karhatalmi szervek működését úgy irányítsa a 'belügyi kormányzat, hogy az •mindenikih en bizalmat és megnyugvást kelthessem. Nem szabad eltűrni, hogy bárki is — bármilyen magas hivatali állást tölt is be — a rend fenntartásaira hivatott karhatalmi ^szerveknek olyan utasítást adjoin, amely a törvényekkel ellenkezik és hogy őket úgy használja fel, hogy a karhatalma szer vek működése jogos kritikát vagy nyugtalanságot, különösen pedig felháborodást keltsen. Nem szabad pedig azért, mert ezek a cselekmények kétfelé is demoralizáló hatással lehetnek: magában a karlhatakni szervezetben megdöntik a törvénytiszteletet, abban pedig, akivel szemben a törvény alkalmazását nem a törvény szellemében gyakorolják, (

Mojz.es János: Rossz példát mutatnak!) megdöntik a törvény szemtségébe^ vetett bizalmat, általában pedig rossz példát mutatnak és demoralizálják az egész 'közéletet. A második i'^en fontos szamípont, hogy az igazságszolgáltatás minden ágában, még a közigazgatás kezében megmaradt büntető igazságszolgáltatásban is rend legyen és meglegyen abban az igazságszolgáltatás magasztos hivatásának tudata. Sajnos azonban, mi, 'akik az életet alaposan ismerjük, számtalan esetben tapasztaltuk, hogy a közigazgatás a rendőri büntetőbíráskodásban nem tudja magát mentesíteni a politikai befolyástól. Ez érthető is, hiszen az az igazságszolgálatási szervezeit,, amely ezen a téren, működik, voltakéip nem igazságszolgáltatási, 'hanem politikai szervezet, annalk egész működését olyan szelleimi hatja át, hogy (mindig azt a rendszert szolgálja, .amely pillanatnyilag a hatalmat gyakorolja felette. Igen fontos cél, amelyre az önkormányzatnál nagy figyelmet kell szentelni, az, hogy az amúgy is eléggé megcsonkított népi önkormányzat még megmaradt maradványai úgy gyakoroltassanak, hogy valóban a nép akaratát fejezzék ki, ne pedig a nép akaratával szemben érvényesüljenek. Az utolsó és legfontosabb feladat azonban az, hogy a hatóságok és a nép összeműködése a községi, vármegyei és állami életben teljes legyen. A miniszterelnök úr többször nyilatkozott már arról, hogy ebben az országban a rendet és nyugalmat minden körülmények között fenn fogja tartani. Nagyon helyes ez a nyilatkozat, de meg vagyok győződve arról, hogy amikor ő ezt mondta, akkor ezt nem is érthette egyelőre másként, mint úgy, hogy megvan a kormánynak a megfelelő karhatalmi szervezete arra, hogy bármilyen felfordulással vagy erőszakos cselekménnyel szemben az országban a rendet és nyugalmat meg fogja óvni. A miniszterelnök úr azonban, amikor ezt mondta, nem gondolhatott arra, hogy ennek vannak még más alapvető követelményei is. Szükséges az„ hogy a törvényalkotásokban olyan szellem nyilvánuljon meg, hogy e külső látszatrend megóvhatása érdekében a karhatalmi szervek beavatkozása úgyszólván szükségtelen legyen, egy belső lelki rend, az ország népességének belső nyugalma teremtse t meg azt az atmoszférát, amely szükséges az állami élet továbbviteléhez. Elismerem, hogy a jelenlegi kormány nagy lépést tett a belső lelki megnyugvás felé. Amikor láttuk azt, hogy azok a törekvések, amelyek a közelmúltban az egész állami életet veszélyeztették, alkotmányunknak úgyszólván minden alapját kikezdték, minden törvényes rendelkezésben, minden törvényalkotásban láttuk azt, hogy a magyar alkotmány mind szűkebb és szűkebb térre kezd szorulni s mindenhol egy vezérlő gondolat kezd a törvényalkotásba is bevonulni, akkor örömmel kell megállapítanunk azt, hogy újabb törvényeink szellemében s a javaslatokban ez a régi helytelen elképzelés ma már hiányzik. Ennél a kérdésnél azonban nemcsak azon van a hangsúly, hogy ez már elmúlt, hanem azon is, hogy a jövő törvényalkotásokban megfelelően gondoskodni kell arról, hogy az a szellem, amely olyan káros hatással volt annakidején közéletünkre, soha vissza ne térhessen. Megnyugvással kell fogadnunk azt, hogy a miniszterelnök úr és maga a belügyminiszter úr is több alkalommal nyilatkozott arról, — az ország minden részében megnyilvánuló közóhajnak megfelelően, — hogy a titkos választójogot a Ház elé fogják terjeszteni. Kívánatos, hogy ez tényleg mielőbb be is következzék. Hogy a titkos választójog szerepe milyen' rendkívül fontos és mennyire indokolt annak követelése, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a tegnapi nap folyamán a belügyi tárca előadója maga is rámutatott arra, hogy a titkos választójog közeli behozatala új feladatok elé fogja állítani az ország közigazgatását is. Amikor eddig a kormány részéről a titkos választójoggal kapcsolatban nyilatkozatot hallottunk, mindig az volt az érzésünk, hogy ez a nyilatkozat külső hatás, külső nyomás következtében történt. Mondták, hogy meglesz a választójog, de korrektivumoik kellenek. Meglesz, mert a közhangulat azt kívánja, azonban ennek belső indítékát még nem láttuk a kormány részéről. Már pedig szükséges, hogy amikor a kormány egy ilyen nagy elhatározás előtt áll, akikor önmaga is át legyen hatva attól a gondolattól, hogy a titkos választójog, melyet hozni fog, válójában nem szükségtelen követelmiény, hanem egész nemzeti életünket új vágányokra vezető szükségesség. A belügyim iniszfcer úr fel is ismerte azt, hogy a közigazgatás valójában új feladatok előtt fog állani akkor, mihelyt a titkos választójog^ meglesz, mert már tárcája egész költségvetésében önmaga is igyekszik érvényesíteni, amennyire csak teheti a pénzügyi adottságok mellett, a szociális szellemet és a népről való gondoskodást. Most először hallottam a parlamentben a belügyi tárca ismertetésével kapcsolatiban komoly és őszinte hangot ezzel a kérdéssel kapcsolatban, — olyan hangot, amely visszavilágít kissé a múltba — amikor tudniillik az előadó úr azt mondotta, hogy a közigazgatásnak a titkos választójog megvalósítása esetén^ szüksége lesz arra, hogy szervei szociális tevékenységet fejtsenek ki, ímentesítsék magukat a bürokratizimustól s a néppel való törődést komolyabban vegyék. Igen öirülök, hogy a hel-