Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának lános egészségvédelmét szolgálják. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel válik lehetővé, hogy a legutóbb már 110-et kitevő falusi egészségvédő körzetek száma a folyó költségvetési évben 160-ra emeltessék és így 1,300.000 lesz azoknak a íalusi lakosoknak száma, akiknek érdekében anya- és csecsemővédelmi és tuberkulózis elleni védekezési tevékenységet lehet folytatni és iskolaegszségügyi szolgálatot lehet biztosítani. (Helyeslés jobbfelől.) További fontos, kiemelkedő tétel az az 50.000 pengő többlet, amellyel az ivóvízszerzés előirányzata emelkedik. Az erre vonatkozóan meg nem szűnő kívánalmak után hangsúlyozottan kell ezt a tételt honorálni, különösen az ivóvízben oly szegény alföldi falvak egészségügyének elöbbrevitele szempontjából. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólásaikkal hátráltatni az előadó urat beszédének befejezésében. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Imre előadó: Nem kevésbbé jelentékeny mértékű emelkedést látunk az állami elme- és ideggyógyintézetek és más állami kórházak személyi és dologi kiadásainál. Ezt az emelést az intézetek színvonalának javítási tendenciája teszi indokolttá. Az itt mutatkozó többletkiadások együttes öszszegben 1,312.780 pengőt tesznek ki. Emelkedtek a közegészségügy terén olyan fontos, vezérszerepet vivő Országos Közegészségügyi Intézet személyi és dologi kiadásai is, az intézet szükségszerű fejlesztése céljából, 39.150 pengővel. A szorosan vett szociális ügyágazatoknál előirányzott kiadási többletek között a legnagyobb tétel a gyermekvédelemnél, az állami gondozásban levő gyermekek eltartási költségénél mutatkozó 200.000 pengő, amely bár kétségtelenül a pauperizmus növekedésének tünete, de olyan szociális szükséglet is, amelynek fedezéséről gondoskodni kellett. A mutatkozó szükségletek fokozódása folytán emelkedtek a kiadások a Magyar Vöröskereszt Egylet és a mentőegyesületek segélyezésénél 25.000 pengővel, 100.000 pengővel több kiadás irányoztatott elő a háború anyagi károsultjainak támogatására szolgáló alapon, az igényjogosultak számának növekedése folytán. Ha tiszta képet akarok nyújtani a belügyi igazgatás szociálpolitikai szektorának a költségvetés által vetített helyzetéről, akkor itt is ki kell mutatnom azokat a címeket és rovatokat, ahol az előirányzatok a múlt évihez viszonyítva csökkentek. Szembeötlő csökkenés mutatkozik egyes egyésszégügyi intézményeknél és pedig: a közegészségügyi felügyelők, a tiszti főorvosok és tisztiorvosok személyi járandóságainál 69.860 pengő Összegben; az Ápolónő Védőnőképző Intézet bővítésére, berendezésére stb. felvett rendkívüli kiadásoknál 67.120 pengő összegben. Az állami kis és szükséglakásokkal járó kiadások összege is kevesebb lett 302.000 pengővel azáltal, hogy a főváros, illetve Újpest megyei város egyes lakótelepeket kezelésbe átvettek. A lényegtelen összegű emelkedéseket és csökkenéseket időkímélés okából nem soroltam fel; az itt fel nem említett címeken és rovatokon pedig az előirányzatok általában változatlanul hagyattak. A felsorolt tételek mindenütt azt mutatják, hogy a tárcánál a takarékosság követelményei szem előtt tartattak és hogy mind a személyi, mind a dologi szükségleteknél, sem kifogásolható költekezés, sem oktalan takarékosság nines. ' 213. ülése i 93 7 május H-én, hétfőn. A tárca népjóléti ágazatáról referált számszerű adatok befejezése után meg kell ismételnem, t. Képviselőház, amit az előbb már mondottam, hogy ennek* a kérdésnek teljes megoldása messze túlhaladja a belügyi igazgatás tevékenységi körét. Ahhoz, hogy különösen az egészségügyi berendezések és ezek működése hatékony lehessen, bár hatósági tevékenység szükséges, de ennek: eredményei valójában a népjólét fokától függenek. Míg egyrészt az eibb'Sn az igazgatási ágban véghezvihető cselekvések kétségkívül enyhítik a tömegnyomor kísérő jelenségeit, addig másrészt e szomorú helyzetben ez a tevékenység önmagában véve csak tüneti kezelés és imiint ilyen csak felszínes eredményeket érhet el. E szemszögből nézve a szociálpolitikai kérdéseket, meg kel] állapítani, hogy az egész államigazgatás költségvetésének mindama tételei, amelyek a gazdasági fejlődés lehetőségeit vagy munkaalkalmak teremtését yagypedig jobb kereseti viszonyok előmozdítását célozzák és elérik, preventive tényezői a belügyi közigazgatás most tárgyalt irányú törekvéseinek. (Helyeslés.) E tárgykörbe tartozik a szociális biztosítás kérdése is, amelyet intézményes szervezettsége és a szervezetek hatalmas dimenziói és széles tevékenysége folytán külön fejezetben kell tárgyalni. A társadalmi biztosítás két szervezetének, az. Oti.-nak és a Mabi.-nak költségvetési képlete tulajdonképpen nincsen, mert az államháztartásban csak bizonyos hozzájárulások szerepelnek, amelyeknek összege ez évben is alig mutat eltérést a múlt évihez képest. Nem térek most ki ez intézményeknek ügykörükbe tartozó felei oldaláról jövő kritikájára, csak arra a jelentőségükre, amellyel az államélet szempontjából olyirányban bírnak, hogy a szociális bajok egy hatalmas része ez intézmények működésével nyer megoldást. Nincs azonban még intézmény, amely annyi támadásnak volna kitéve, mint ez a két szervezet. Messze vezetne, ha ezalkalomból foglalkoznék ezekkel a bírálatokkal vagy részletesen ki akarnék térni bizonyos hiányokra. Ügy hiszem, tehát, elég lesz, ha annak hangsúlyozásával, hogy ezek az intézmények még tulajdonképpen fejlődési stádiumban vannak és rövid élettartamuk alatt is súlyos pénzügyi válsággal kellett megbirkózniuk, jelen helyzetük fontosabb mozzanatait ismertetem. Nem hallgathatom el ennek keretében, hogy mind az Oti.-nál, mind pedig a Mabi.-nál, az előbbinél a múlt évi kedvezőbb helyzettel szemben is, a betegségi biztosítási ágazatnál ez az év előreláthatólag deficittel végződik. Pontos adatokat még nem lehet ezek mérvére mondani, de úgy látszik, hogy ez az Oti.-nál 600.000, a Mabi.-nál 300.000 pengő körül fog mozogni. Ez a körülmény a megnevezett intézmények szempontjából vitán felül kedvezőtlen, de azf általános gazdasági helyzet szemszögéből előnyösnek vehető, mert valószínű oka az ipari és kereskedelmi munkanélküliség csökkenése következtében előállott taglétszám növekedésében és az ebből eredő nagyobb igénybevételben keresendő. Bizonyosra veszem, hogy a belügyminiszter úr meg fogja találni ennek való okait, valamint a deficit megszüntetésének a módját is, mégpedig úgy, hogy a már minimális mérvre leszorított szolgáltatások további csökkentése elkerülhető legyen. A háztartási alkalmazottak betegellátási csoportjában ez a hiány már a múlt évben is