Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának lános egészségvédelmét szolgálják. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel válik lehetővé, hogy a leg­utóbb már 110-et kitevő falusi egészségvédő körzetek száma a folyó költségvetési évben 160-ra emeltessék és így 1,300.000 lesz azoknak a íalusi lakosoknak száma, akiknek érdekében anya- és csecsemővédelmi és tuberkulózis elleni védekezési tevékenységet lehet folytatni és iskolaegszségügyi szolgálatot lehet biztosítani. (Helyeslés jobbfelől.) További fontos, kiemelkedő tétel az az 50.000 pengő többlet, amellyel az ivóvízszerzés előirányzata emelkedik. Az erre vonatkozóan meg nem szűnő kívánalmak után hangsúlyo­zottan kell ezt a tételt honorálni, különösen az ivóvízben oly szegény alföldi falvak egészség­ügyének elöbbrevitele szempontjából. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólásaik­kal hátráltatni az előadó urat beszédének befe­jezésében. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Imre előadó: Nem kevésbbé je­lentékeny mértékű emelkedést látunk az állami elme- és ideggyógyintézetek és más állami kórházak személyi és dologi kiadá­sainál. Ezt az emelést az intézetek szín­vonalának javítási tendenciája teszi indokolttá. Az itt mutatkozó többletkiadások együttes ösz­szegben 1,312.780 pengőt tesznek ki. Emelkedtek a közegészségügy terén olyan fontos, vezérsze­repet vivő Országos Közegészségügyi Intézet személyi és dologi kiadásai is, az intézet szük­ségszerű fejlesztése céljából, 39.150 pengővel. A szorosan vett szociális ügyágazatoknál előirányzott kiadási többletek között a legna­gyobb tétel a gyermekvédelemnél, az állami gondozásban levő gyermekek eltartási költsé­génél mutatkozó 200.000 pengő, amely bár két­ségtelenül a pauperizmus növekedésének tü­nete, de olyan szociális szükséglet is, amely­nek fedezéséről gondoskodni kellett. A mutatkozó szükségletek fokozódása foly­tán emelkedtek a kiadások a Magyar Vörös­kereszt Egylet és a mentőegyesületek segélye­zésénél 25.000 pengővel, 100.000 pengővel több kiadás irányoztatott elő a háború anyagi ká­rosultjainak támogatására szolgáló alapon, az igényjogosultak számának növekedése folytán. Ha tiszta képet akarok nyújtani a belügyi igazgatás szociálpolitikai szektorának a költ­ségvetés által vetített helyzetéről, akkor itt is ki kell mutatnom azokat a címeket és rovato­kat, ahol az előirányzatok a múlt évihez vi­szonyítva csökkentek. Szembeötlő csökkenés mutatkozik egyes egyésszégügyi intézmények­nél és pedig: a közegészségügyi felügyelők, a tiszti főorvosok és tisztiorvosok személyi já­randóságainál 69.860 pengő Összegben; az Ápo­lónő Védőnőképző Intézet bővítésére, beren­dezésére stb. felvett rendkívüli kiadásoknál 67.120 pengő összegben. Az állami kis és szük­séglakásokkal járó kiadások összege is keve­sebb lett 302.000 pengővel azáltal, hogy a fővá­ros, illetve Újpest megyei város egyes lakó­telepeket kezelésbe átvettek. A lényegtelen összegű emelkedéseket és csökkenéseket időkímélés okából nem soroltam fel; az itt fel nem említett címeken és rovato­kon pedig az előirányzatok általában változat­lanul hagyattak. A felsorolt tételek mindenütt azt mutatják, hogy a tárcánál a takarékosság követelményei szem előtt tartattak és hogy mind a személyi, mind a dologi szükségletek­nél, sem kifogásolható költekezés, sem oktalan takarékosság nines. ' 213. ülése i 93 7 május H-én, hétfőn. A tárca népjóléti ágazatáról referált szám­szerű adatok befejezése után meg kell ismétel­nem, t. Képviselőház, amit az előbb már mon­dottam, hogy ennek* a kérdésnek teljes megol­dása messze túlhaladja a belügyi igazgatás tevékenységi körét. Ahhoz, hogy különösen az egészségügyi berendezések és ezek működése hatékony lehessen, bár hatósági tevékenység szükséges, de ennek: eredményei valójában a népjólét fokától függenek. Míg egyrészt az eib­b'Sn az igazgatási ágban véghezvihető cselekvé­sek kétségkívül enyhítik a tömegnyomor kí­sérő jelenségeit, addig másrészt e szomorú helyzetben ez a tevékenység önmagában véve csak tüneti kezelés és imiint ilyen csak felszínes eredményeket érhet el. E szemszögből nézve a szociálpolitikai kérdéseket, meg kel] állapí­tani, hogy az egész államigazgatás költség­vetésének mindama tételei, amelyek a gazda­sági fejlődés lehetőségeit vagy munkaalkal­mak teremtését yagypedig jobb kereseti vi­szonyok előmozdítását célozzák és elérik, pre­ventive tényezői a belügyi közigazgatás most tárgyalt irányú törekvéseinek. (Helyeslés.) E tárgykörbe tartozik a szociális biztosítás kérdése is, amelyet intézményes szervezettsége és a szervezetek hatalmas dimenziói és széles tevékenysége folytán külön fejezetben kell tárgyalni. A társadalmi biztosítás két szerve­zetének, az. Oti.-nak és a Mabi.-nak költség­vetési képlete tulajdonképpen nincsen, mert az államháztartásban csak bizonyos hozzájáru­lások szerepelnek, amelyeknek összege ez év­ben is alig mutat eltérést a múlt évihez képest. Nem térek most ki ez intézményeknek ügykö­rükbe tartozó felei oldaláról jövő kritikájára, csak arra a jelentőségükre, amellyel az állam­élet szempontjából olyirányban bírnak, hogy a szociális bajok egy hatalmas része ez intézmé­nyek működésével nyer megoldást. Nincs azon­ban még intézmény, amely annyi támadásnak volna kitéve, mint ez a két szervezet. Messze vezetne, ha ezalkalomból foglalkoznék ezekkel a bírálatokkal vagy részletesen ki akarnék térni bizonyos hiányokra. Ügy hiszem, tehát, elég lesz, ha annak hangsúlyozásával, hogy ezek az intézmények még tulajdonképpen fej­lődési stádiumban vannak és rövid élettarta­muk alatt is súlyos pénzügyi válsággal kellett megbirkózniuk, jelen helyzetük fontosabb moz­zanatait ismertetem. Nem hallgathatom el ennek keretében, hogy mind az Oti.-nál, mind pedig a Mabi.-nál, az előbbinél a múlt évi kedvezőbb helyzettel szem­ben is, a betegségi biztosítási ágazatnál ez az év előreláthatólag deficittel végződik. Pontos adatokat még nem lehet ezek mérvére mon­dani, de úgy látszik, hogy ez az Oti.-nál 600.000, a Mabi.-nál 300.000 pengő körül fog mozogni. Ez a körülmény a megnevezett intézmények szempontjából vitán felül kedvezőtlen, de azf ál­talános gazdasági helyzet szemszögéből elő­nyösnek vehető, mert valószínű oka az ipari és kereskedelmi munkanélküliség csökkenése kö­vetkeztében előállott taglétszám növekedésében és az ebből eredő nagyobb igénybevételben ke­resendő. Bizonyosra veszem, hogy a belügyminiszter úr meg fogja találni ennek való okait, valamint a deficit megszüntetésének a módját is, még­pedig úgy, hogy a már minimális mérvre leszo­rított szolgáltatások további csökkentése elke­rülhető legyen. A háztartási alkalmazottak betegellátási csoportjában ez a hiány már a múlt évben is

Next

/
Thumbnails
Contents