Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselöházaimk 218. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn. 579 nyének pedig az emberi munkabírás határt i szab, így szokott azután a közéletre károsa.i visszaható eltolódás beállani a közigazgatási feladatok mennyisége és az elvégzésére szolgáló munkaelemek között. A mi magyar közigazgatási viszonyainkban is kétségtelenül szintén láthatunk ilyen jelenségeket. Szemléltető példának állíthatnám oda az adórendszernek a háborúelőtti formákhoz viszonyított átalakulása és komplikálódása következtében az adminisztráció, illetőleg a pénzügyi statue nagyarányú emelkedését. A köz szempontjából még mindig kisebb hiba, ha a státus emelésének lehetősége megvan és ezzel legalább is a nagyobbmérvű késedelmességek kiküszöbölhetők, de látjuk például a közigazgatási bíráskodásnál vagy a szemünkhöz ínég közelebb lévő községi közigazgatásnál a munkatorlódásokat és az erőfeszítéseket, amelyeknek a jövőre nézve csak fokozódása várható. Ilyen jelenségek egyenesen követelik a célszerű átalakítást, (Ügy van! Ügy van!) — vagy ahogyan nevezni szokták — a racionalizálás szükségszerűségét. A bürokrácia tehát a modern államéletnek deduktive megalapítható folyománya — mondhatnám tartozéka — lévén, az teljesen ki nem küszöbölhető és csak akkor okoz szerkezeti hibákat, ha nem elasztikus és különösen, ha dimenzióiban olyan aránytalanságokat mutat, amelyeknél már az állami életnek önálló tényezőjeként mutatkozik azáltal, hogy a szervezet nagysága úgy az áttekintést, mint az irányítás és ellenőrzés egységességét megnehezíti. Az élet gyakran mutat olyan példákat, hogy kitűnő törvények vagy kitűnő kormányzati elgondolások a végrehajtás során milyen fordított képekben jelentkeznek aszerint, hogy azok az alkalmazó szervek felfogásában miként formálódnak ki. Ha az elmondottakat alkalmazom a mi viszonyainkra, illetve a közigazgatási helyzetünket a jelzett szemszögből nézem, azt kell a magam szerény megállapítása alapján mondaiiomi hogy bár a mi államigazgatási szervezetünk sem mentes sok bürokratikus hibától, mégsem mutat fel olyanokat, melyeknek közületünkben szembeötlő reakciója mutatkoznék és amelyek egy egészséges közigazgatási reformmal nagyobb zökkenés nélkül kiküszöbölhetők ne volnának. (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl és a középen.) Hogy az a szinte diluviális helyzet, amelybe hazánkat a háború, a forradalmak és a megcsonkíttatás sodorta, nem termelt ki az adminisztráció terén sem kaotikus állapotot s nem vezetett többek között a bürokrácia elfajulására sem, az egészséges magyar közszellem hatékonysága mellett köszönhető a mi köztisztviselőink rendkívüli rátermettségének (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) és áldozatos munkájának, amelyet minden elismerésre méltó erőfeszítéssel, még a teljesen leromlott anyagi viszonyaik között is végeztek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a teljesítmény azonban a végletekig nem fokozható, hiszen tekintetbe kell vennünk, hogy az átalakulásnak még mindig a kezdeti stádiumában vagyunk és nem téveszthetjük szem elől, hogy a mostani földrajzi és külpolitikai adottságok reánk nézve az államigazgatási feladatokat is minden más nép hasonló kérdéseinél sokkalta nehezebbé teszik. Nem e tárca keretébe tartozik, hogy a bürokrácia túliejlődésének az államháztartásra való hatását taglaljam, de arra gondolni kell, i hogy a megoldásnál nem lehet ezt a kérdést pusztán pénzügyi szempontból felfogni, hiszen .ha gondolunk egy európai bonyodalom esetén előálló súlyos helyzetünkre, melyben önmagában katasztrófát idézhetne elő az államigazgatási organizmus hibás vagy akadozó működése, vagy gondolunk a gazdasági helyzet állandó bizonytalanságát kísérő jelenségekre, nem nehéz minden kétség nélkül megállapítani, hogy első teendő a rendet és nyugalmat, valamint az államgépezet minden terén való hibátlan működését 'biztosítani és stabilizálni s ennek első feltétele a jó közigazgatás. (Úgy van! a jobboldalon,) Ha e követelményeket tekintjük, akkor a közigazgatás olcsóbbá tételének kétségkívül jogosult követelménye a jóság és gyorsaság után mégis csak harmadsorban jöhet a reformnál figyelembe. Nem félek a t. Ház előtt ezt a kérdést a politikai oldaláról sem tárgyalni, sőt űPgy 'érzem, hogy nem is lehet ezeket a szempontokat sem elhallgatni, amikor e téren még nagy átalakulás előtt állunk a titkos választójogra, illetve ennek alapján egy új alkotmányrendszerére való áttéréssel. A titkos választás sokféle jelentőségéből e helyen csak az ellenzék által gyakran hangoztatott szempontot kívánom kiemelni, azt, hogy ez a rendszer rá fogja kényszeríteni a mindenkori kormányzatokat az intenzív szociálpolitikai cselekvésekre és az általános szociális vonalvezetésre, mert ellenkezőleg a közhangulattal lépten-nyomon elentétbe kerülve, magukat tartani nem tudják. (Ügy van!. Ügy van! jobbfelől.) Mi sem természetesebb, hogy ebből a szemszögből nézve, a közigazgatás reformja mintegy kiegészítő részét képezné az alkotmányjogi reformoknak, mert az alkotmány átalakításához a végrehajtó hatalomnak is megfelelően idomulnia kell. Az első teendő lesz e téren az adminisztrációt megszabadítani a bürokratikus fékektől: a túltengő eljárási szabályoktól. Ma nálunk az a való helyzet, hogy a kifelé túlméretezettnek látszó közigazgatási Szervezet létszámában alig elegendő s nem hogy egyes helyeken a munkaerők nem volnának kellőképpen kihasználva, hanem valójában minden tisztviselő túl van terhelve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek csak egyik oka a fejlődéssel automatikusan velejáró közigazgatási feladatkör növekedései, * a főoka azokban az eljárási szabályokban található meg, melyek egyrészt a sokfóruimrendszerben gyökereznek, másrészt pedig az ügyek előkészítése tekintetében mutatkozó szabályok hiányában, s a meglevő szabályok nem eléggé rigorózus alkalmazásában mutatkoznak. Ha megvalósul ÍZ cl kívánalom, t. Képviselőház, hogy jelentéktelen ügyekben az alsófokú hatáságak már végérvényesen határozhatnak, ha elvként áll az, hogy a döntésre hivatott hatóságok elé tökéletesen felszerelt ügyek és iratok kerülnek, hogy ne kelljen egyes ügyeket hiányos felszerelés miatt ide-oda küldeni, meg vagyok győződve arról, hogy e szabályozással már magában is az aktaforgalom lényegesen csökkenni fog. (Ügy van!' Ügy van! a jobboldalon.) Hozzávehetnem még ezekhez a közigazgatási jogszabályok dzsungelszerüségét, a szakvélemények túltengését, az illetékességek és a (hatáskörök szabályozásának bizonytalanságát és komplikáltságát, mint olyan motívumokat, amelyek erősen okozói az előibb említett helyzetnek.