Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

580 Az országgyűlés képviselőházának Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy már a technikai részeket szabályozó intézkedések is elő fognak idézni a közigazgatás belső iSzeUemében bizonyos változást. Maga az egyszerűsítésre törekvő állami akarat szabályokban megnyilvánuló érzékeltetése át kell, hogy hassa nemcsak az intéző szerveket abban a tekintetben, hogy ők maguk igyekezzenek végrehajtó tényeikben ezt az akaratot tökéletesen megvalósítani, de meg vagyok győződve arról, hogy magát a közönséget is lassan-lassan rászoktatják és ránevelik arra, hogy a fölösleges, szinte zaklatás számba menő ügyekkel, panaszokkal, mint amilyenek mai napság gr.mbamódra tenyésznek, ne terheljék a közhatóságokat. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobb felől és a középen.) Az ilyen zaklatásokkal szemben különben a konok perlekedés analógiájára még retorziós szabályok alkalmazását sem tartanám helytelennek. Teljes bizalmammal a kormány és az igen t. belügyminiszter úr iránt, meg vagyok arról győződve, hogy a közigazgatás tervezett reformja a közeljövőben helyesen lesz megoldva, idejében és harmonikusan illeszkedik be a megváltozott jogrendszerbe. Meg vagyok arról is győződve, hogy e reformok keretében érvényesülnek majd azok a kívánalmak is, »melyek főleg az önkormányzatokat érintik és különösen kiterjeszkedik a reform arra a területre, amely az állami igazgatásnak is fundamentuma: a községekre. Az önkormányzati kérdéssel kapcsolatban, t. Képviselőház, rá kell mutatnom bizonyos fogalomzavarra, amely abban jelentkezik, hogy egyes helyekről az önkormányzati közigazgatásnak kétségtelenül alárendeltebb helyzetbe jutásában az alkotmány elsorvasztására irányuló célzatokat keresnek és mint ilyeneket nehezményeznek. Az önkormányzati kérdés e tüneteinek magyarázatát az élet modernizálásával járó állami feladatok szertelen növekedése s ennek folytán egy automatikusan növekvő központosítás adja meg, amelyben kétségkívül számban és súlyban napról-napra fogynak az önkormányzatok sui generis feladatai és mindig nagyobb méretekben növekszik az állami közigazgatás és az állam felügyeleti hatásköre. Ez az államfejlődéssel járó s nem különleges magyar helyzet indítékainál fogva kikerülhetetlen, de azt is meg kell mondani, hogy ez magában véve sohasem fogja eisorvasztani a törvényhatóságok önkormányzati jogait. A helyzet itt az, hogy a változott viszonyok az alig pár éves: 1929. évi XXX. te. szabályozását is elégtelenné tették és úgy az önkormányzati jogok szabályozása, mint az egyszerűség szempontjából ez a törvény is hova-tovább reformra szorul. Még súlyosabb a helyzet a községeknél, A. Községi Jegyzők Országos Egyesülete nemrég memorandumot terjesztett a kormány elé, amely már úgy hangzik, mint a községek vezetőinek segélykiáltása. Ha túlzásba megy is itt-ott a feliratban az elkeseredés hangja, kétségtelen, hogy nagyon sok ebben a feliratban az igazság. Objektíve megállapítható, hogya központosítás erősbödésével a jegyzőkkel szemben támasztott követelmények szinte a szertelenségig fokozódnak, (Ügy van! a jobboldalon.) amivel szemben az államháztartási szükségszerűségből csökkentett létszám teendőiket a munkabíróképesség felső határáig emelte. Ez a körülmény, valamint túlságosan alárendelt helyzetük . akadályát képezik ant8. ülése 1937 május U-én, hétfőn. nak, hogy feladataikat a mai helyzet követelte módon és mértékben láthassák el. Minden közigazgatási reform célt tévesztett lenne, ha a legalsóbb fokon, a községeknél nem tudnák ezt a mai helyzetet előnyösen megváltoztatni. Nem, ritka eset, hogy kiterjedt határral, tehát nagyon sok adóalannyal rendelkező, 1500—2000 lakossal (bíró községek összes közr igazgatási- és adóügyeit e»gy jegyző eigy segédjegyzővel, vagy esetleg egy díjnakkai látja el (Felkiáltások jobbfelől: Ez a legjobb eset!) és teljesíti 31-féle hatóság és hivatal rendelkezéseit. Ha már most e két alkalmazott közül valamelyik nem áll 'hivatása taagaslatán — ami nem is ritka eset, nem is riUkán fordul elő — vagy betegség miatt, vagy egyéb okból egyik vagy másik tartósan akadályozva van hivatala ellátásában, olyan torlódás áll elő, amelynek mulasztásait később pótolni alig tudják. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) És ez áll aránylagosan a nagyobb községekre is. Ritka ma imár az a jköiaség, lahol állandó jellegű zölkkenések és hiányok nem volnának, amelyeként sok esetben a jegyzőt büntetik vagy rendbirságolják, holott pedig a hibák legtöbbször egészen más okokra, szervezeti olkakra vezethetők vissza. Maga a szanálási törvény az állami gyámikodásuak olyan tág teret biztosít a községek életében, amely mlellett ezeknél az önkormányzat már csakugyan elenyésző és a községek beruházási vagy szervezési szándékaikat még ott is csak ne&ezen vagy alig tudják megvalósítani, ahol ilyeneknek egyébként az anyagi lehetőségéi megvolnának. Szerény véleményem szerint azok a hibák, amelyek az alsóbbfokú közigazgatás rovására iratnak — ahova természetesen az ezelk által intézaett állami közigazgatási feladatok is soroztainak, — 80%-ban a községi köaiigazigatás szervezeti hiányára vezethetők vissza. T. Ház! Hogy ez alkalommal a tárca közigazgatási részét emeltem/ ki, illetve választottam beszédem bevezetésének tárgyául, az korántsem jeleníti azt, hogy ennek nagyobb súlyt akaraélk adni a tárca szociális ágazataival szemben, sőt — amint a bizottságban részletesen kifejtettem — a racionálisan és precízen működő közigazgatást tartóim, a jó szociálpolitika legjelentékenyebb táxnaszánaik. Példáinak hoizolmi fel a most említett kérdést. Ha a községi jegyzőiket nem

1 kötik le állandóan és a kimerülésig bürokratikus teendők és nekik, de általában a közigazgatás más hivatott tényezőinek is lehetőséget nyuljtunk arra, hogy figyelmüket az íróasztalon túl eső jelenségekrie is állandóan Ikiterjesszék, csalk akkor támaszthatunk velük szemben szociális működésük tekintetében komoly követeléseket. (Ügy van! Ügy van! a jobbfelől és a középen.) Nem kisebb mértékben nélkülözhetetlen tényezője a szociális fejlődésnek a közrend és közbiztonság állapota sem. Ebben a tekintetben nyugodtan megállapíthatjuk, hogy közbiztonsági szervezeteink működése európai színvonalon áll és e helyről is csak a legnagyobb hála és elismerés hangján emlékezhetem meg mind a m. kir. csendőrséig, mind a m. kir. állami rendőrség szervezeteinek és tagjainak képességéről és tevékenységéről. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen. — Alföldy Béla: A csendőnség létszámát emielni kell! — Meskó Rudolf: Azok is túl vannak terhelve!) Es bár örvendetes adat, (hogy jmindkét testület őrszemélyzetei lets zárnia emelkedett, az életfejlődés