Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

564 Az országgyűlés képviselőházának , mert a lefolyt vita szolgáltatott adatot arra, hogy bizony — sajnos — a kereskedőfronton is sokszor történik visszaélés a szabadsággal, másrészt pedig sokszor kénytelen a kormány a gazdasági élet folyamatába belkereskedelmi vonatkozásban is bizonyos rendszabályokat behozni, amelyek azonban bizonyos mértékben — akár a termelési politika miatt, akár a külforgalom miatt — reánk kényszerített rendszabályok. A kormányzat tehát nem gondol ki a kereskedelmet korlátozó rendszabályokat, hanem ha valami ilyenféle rendszabályokat alkalmazni kényszerül, ezt a viszonyok kényszerítő ereje hozza magával. Teljes mértékben át vagyok hatva annak a tételnek igazságától, hogy hazánk jövendő boldogulása annak a törekvésünknek eredményétől függ, hogy ki tudjuk-e irtani a keresztény középosztály fiaiból az íróasztal-imádatot, (Rupert Rezső: Ha gazdasági szabadság lesz!) amint azt helyesen említette felszólalásában Tóth András t. képviselőtársam és át tudjuk-e állítani őket a produktív gazdasági pályákra. Tisztán látom azokat a nehézségeket, amelyek e törekvésünkkel szemben tornyosulnak, éppen ezért elsősorban főtörekvésem az, hogy a kereskedelem jóhírnevét, tisztességét és megbecsülését biztosítsam, hogy a kereskedői pálya vonzó legyen és becsült pálya legyen a magyar középosztály számára is. (Rupert Rezső: Minden osztály számára! Jogegyenlőség,van!) Éppen abból a célból, hogy ezt megtegyem és hogy megkönnyítsem a keresztény középosztálynak a kereskedelmi pályán való elhelyezkedését és megfelelő érvényesülését, a költségvetésben, mint méltóztatik tudni, megfelelő hitelkereteket biztosítottam abból a célból, hogy erre alkalmas és erre vállalkozó fiatalokat a hazai felsőkereskedelmi iskolákban, esetleg, külföldi tanulmányutak keretében megfelelő elméleti kiképzésben részesítsék és azután a megfelelő gyakorlati oktatás lehetőségét is biztosítsuk számukra, mert hangsúlyozni kívánom, hogy ezzel az akcióval nem kereskedelmi alkalmazottakat akarok termelni, hanem önálló kereskedőket, akik megfelelő elméleti és gyakorlati készültséggel akarnak kilépni az életbe. Ezeket egzisztenciájuk megalapozása tekintetében is megfelelően támogatni kívánom. (Helyeslés a középen. — Esztergályos János: És ebben mindenki részesül, felekezetre való tekintet nélkül

Î — Meizler Károly: Aki megérdemli! — Zaj a középen és a batolaalon. — Esztergályos János: Aki nem lopott ezüstkanalat. — Derültség.) Tervbe vettem azt is, hogy a kereskedői továbbképzéssel is foglalkozni fogunk és éppen úgy, mint az ipar terén, itt is össze fogjuk foglalni kézikönyvekbe azokat az elemi ismereteket, azokat a szakmai, adóügyi stb. ismereteiket, amelyeket a kereskedőképzés -tekintetében fontosnak és elengedhetetlenül szükségesnek tartok. A vita során több képviselőtársam felemlítette a kiskereskedő társadalmi rétég hajait. Elsősorban Tóth András és egyéb képviselő urak voltak szívesek evvel a problémával foglalkozni. A magam részéről • is megnyugtathatom a mélyen t. Képviselőházat, hogy teljesen át vagyok hatva attól a tudattól, hogy a kisiparostársadalom megerősítésével kapcsolatban és vele párhuzamosan a nemzet kiskereskedő társadalmának megerősítése is egyik fontos nemzeti célkitűzésünk, {Helyeslés a báloldalon.) mert ez az oisiztály képezi a magyar kö18. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. zéposztály szélesebb rétegeinek egyik fontos alapját. Éppen ezért vállalkoztam már a múlt év folyamán egy olyan rendelet kiadására, amely a kiskereskedői és elsősorban fűszerkeresedői társadalomi megerősítését célozta; hivatkozom az áruházi rlendeletre. Itt mindjárt válaszolni kívánóik Vázsonyi János igen t. képviselőtársamnak, aki úgy tüntette fel a dolgot, mintha az áruházi rendelet azért késett volna, hogy a Hangya még megnyithassa áruházát. Beszélhetünk arról, hogy helyes volt-e vagy nem volt helyes, hogy a Hangya áruházat létesített, de meg kell állapítanom, hogy nem azért adtam ki a kérdéses időpontban a rendeletet. Figyelmeztetnem kell ugyanis arra, hogy nem sokkal előbb tkaptam felhatalmazást a kereskedelmi tárca ügyeinek vezetésére, (Vázsonyi János: En az elődjére vonatkoztattam, (miniszter úr!) viszont a kérdéses áruház építését már hónapokkal ezelőtt megkezdték 'és csak a megnyitása késett, míg azután majdnem összeesett a rendelet megjelenésével. A rendeletben igyekeztem az áruház jellegét 'megállapítani, és bizonyos korlátozó rendelkezéseket hoztam be az élelmiszerek árusításánál, ami elsősorban a kiskereskedő társadalmat érintette. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az áruházi rendelet végrehajtásától én is remélem, azt, hogy ennek a széles aiéprétegeket jeleintő ikiskereskedőtársadalomnak megerősödése fog majd ennek nyomán bekövetkezni. Említették itt t. képviselőtársaim a gyáraik detai'l-árusításániak (kérdését. Éppen azok a képviselő urak emiitették, akik tisztában vámnak azzal, hogy ennek a kérdésnek törvényes szahályozása milyen iparjogi nehézségekbe ütközik. Mint azonibam költségvetésem indokolása mondja, ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozunk ós igyekszünk ezt a kérdést is megfelelő (megoldáshoz juttatni. A vita során a belkereskedelmet érintőleg méltóztattak a magánalkalmazottaknak kérdéseit is napirendre hozni. Őszintén meg kell mondanom, hogy azok után a kijelentések után, amelyeket egyrészt a miniszterelnök úr szegedi beszédében tett, másrészt én magam is már ismételten megtettem a közvélemény előtt, bizonyára tisztában méltóztatnak lenni azzal, hogy a törvényjavaslat körülbelül készen van, hiszen ígéretet tettünk arra, hogy a költségvetés letárgyalása után a parlament elé kerül. (Fábián Béla: Éljen! — Vázsonyi János örömmel várjuk!) Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat, amelynek lényege a munkaidő és a munkabér szabályozása és a fizetéses szabadság bevezetése, nem öleli fel a magántisztviselői és a magánalkalmazotti munkakör általános rendezését. (Farkas István: Elég baj!) Meggyőződésem azonban, hogy ezek a kérdések már annyira megértek, hogy ezeknek rendezése halasztást nem tűrhet és ezért vállalkoztam ennek részletekben való végrehajtására, annál is inkább, mert, azt hiszem, aki ezt a joganyagot ismeri, tisztában van azzal, hogy a magánalkalmazottak két legradikálisabb munkaviszonya, tehát a felmondás és a végkielégítés kérdése náluink Magyarországon európai módon, megfelelő humanitással és majdnem azt lehetne mondani, hogy külföldi viszonylatban is igen elsőrangúan rendezve van. Ezt a kérdést Bródy, Homonnay, Kertész, Rupert és más képviselő urak is napirendre hozták és őket megnyugtathatom, hogy méltóztassanak türelemmel lenni, már csak rövid hetek kérdése, hogy a parlament plénuma elé kerüljön a törvény-