Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 2. reskedelem a fogyasztásnak és a termelésnek sokszor egymással szembenálló, nagyon ellentétes érdekeit kapcsolja össze. A kereskedelem, ha egészséges, akkor kiegyenlíti az árukészleteket, gondoskodik arról, hogy az ország különböző helyein a termelési és az eladási árak egységes nevezőre hozassanak és gondoskodik általában arról, — ez a legfontosabb hivatása — hogy árubőség és áruhiány, amely úgy a termelést, mint a fogyasztást rendkívül hátrányosan befolyásolná, ne lépjen fel és ne okozzon zavart. A kereskedelem szerepe a gazdasági életben nem vitatható és az a meggyőződésem és minden gazdasági embernek is az a meggyőződése, hogy a kereskedelem becsülettel végzett munkája után jogosan számot tarthat arra, hogy megfelelő ellenértékben részesüljön. A kereskedelem a nemzet vagyonosodásának igen lényeges tényezője és a kereskedelmi osztály kulturális és társadalmi erejét is minden tekintetben el kell ismerni. A kereskedelem közvetítő, áruelosztó szerepét belföldön és külföldön végzi, tehát két irányban. Méltóztassék megengedni, hogy először a belkereskedelem problémájával foglalkozzam. A belkereskedelemben a kormányzat mindenkor igyekezett a kereskedők jogos érdekeit figyelembe venni, ennél a problémánál azonban természetesen nem téveszthetŐk szem elől a fogyasztók érdekei sem. A fogyasztó a gazdasági életnek egyik legfontosabb, de rendszerint leghangtalanabb tényezője és éppen ezeknek a hangtalan fogyasztó millióknak érdekét kívánja a kormány fokozottan szolgálni. (Helyeslés.) A kereskedelem minden értékelése mellett sem zárkózhatunk azonban el az elől, hogy az egészséges szövetkezetekben rejlő előnyök jelentőségét is el ne ismerjük. (Rupert Rezső: A szövetkezet álljon meg a maga lábán, akkor egészséges!) Beigazolódott úgy belföldön, mint külföldön, hogy a szövetkezetek, különösen a falvakban, nemcsak a fogyasztás, hanem a nyersanyagbeszerzés és értékesítés terén is igen nagy eredményeket értek el. A kormány politikájának azonban, véleményem szerint, sem a kereskedők, sem pedig a szövetkezetek felé egyoldalú gesztust tanúsítania nem szabad, hanem meg kell találni ebben a kérdésban is az arany középút politikáját (Fábián Béla: Aranyat a szövetkezeteknek, középutat a kereskedelemnek!) és úgy a kereskedelemnek, mint a szövetkezeteknek meg kell találni a megfelelő érvényesülési terrénumot és mindkét foglalkozási ágnak érvényesülését összehangba kell hozni a nemzet egyetemes érdekeivel. (Mozgás a baloldalon. — Rupert Rezső: Ki kell tessékelni a képviselőket és a többi elnöklő utakat! Csinálják az érdekeltségek maguk!) Elnök: Most beszélt Rupert képviselő úr! (Fábián Béla: De udvarias volt és rövid ideig! — Rupert Rezső: Ezt már nem volt időm elmondani!) Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: A szövetkezeti kérdésnek és általában a szövetkezeteknek, a szövetkezeti mozgalomnak a kereskedelemmel való szembeállítása az elhangzott vita során is elég gyakran ütközött ki. Ezzel a kérdéssel Éber Antal, Bródy Ernő és más képviselő urak is foglalkoztak, így legutoljára Rupert képviselő úr is. Örömmel állapítom meg, "hogy Éber képviselő 8. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn. 563 úr és általában a többi képviselő úr is a szövetkezeti mozgalom létjogosultságát nem vonta kétségbe. A kifogások túlnyomó része, legalább is nagyobbik része odairányult, hogy ezeknek a szövetkezeteknek az állami támogatást kellene megszüntetni. (Rupert Rezső: Es privilégizálását!) A szövetkezeti fronton viszont azt. szokták a kereskedelemnek szemére vetni, hogy ha nem is részesül olyan állami támogatásban mint a szövetkezeti mozgalom, de adósságterheitől sokkal könnyebb metódusokkal szabadul. Itt ', meg kell jegyeznem, hogy nem áll az az állítás, mintha a kényszeregyességek terhe nem érintené a magyar fogyasztóközönséget, mert az igenis érinti a fogyasztóközönségnek egy igen tekintélyes rétegét. Azt hiszem, hogy ahelyett, hogy ilyen meddő vitákat provokálnánk a szövetkezetek és a kereskedelem között, sokkal helyesebb lenne mindkét részről belátni azt, hogy egyrészt abban a súlyos gazdasági válságban, amely 1931-ben ránk zúdult, nem lehetett támasz nélkül hagyni a szövetkezeti szervezetet sem, (Ügy van! a középen.) mert a magyar gazdasági élet a szövetkezetek öszszeroppanását nem bírta volna el, viszont másrészről a szövetkezeti fronton is be kell látni azt, hogy a 'szövetkezeteknek talán minden nyakló nélkül való fejlesztése, esetleg olyan terrénumokon, ahol a magánkereskedelem elvégzi az áruelosztás szerepét, túlzott és a szövetkezeteknek elsősorban azokon a területeken kellene a működésüket kifejteniök, ahová a magánkereskedelem a dolog természeténél fogva, vagy nem tud eljárni, vagy pedig- ahol az értékesítési és egyéb kérdéseik felvetése miatt van szükség külön szövetkezeti szervezetre. Éppen azért gondolnám, hagyjuk ezeket a meddő vitákat. (Fábián Béla: Hiszen ha a szövetkezetek is hagynák! — Mayer János: Maguk nem hagyják, a szövetkezetek hallgatnak! — Fábián Béla: Az önök kormányától kapnak pénzt! — Zaj a középen.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Zaj a középen-. — Fábián Béla: Az már meghalt!) Fábián képviselő urat másodszor is figyelmeztetem! Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Csak megállapítom azt, hogy lényegesen hozzájárulna az állítólagos kereskedelemellenes irányzat megszűnéséhez az, ha a kereskedők frontján is nem örökösen a szövetkezeti kérdés felvetését hallanók és nem örökösen a szövetkezeteknek túlzottan, — ő általuk túlzottan — kifejezésre juttatott állandó támogatását hallanók folyton a közélet terén. Meggyőződésem az, hogy a 'harci fegyvereknek mindkét részről való mérséklése rendkívül hozzájárulna úgy a szövetkezeti kérdés helyes irányba való tereléséhez, mint a kereskedelem, — mondjuk — sérelmeinek megfelelő orvoslásához. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom erről a helyről, hogy nálunk kereskedelemellenes irányzat nincs és a kormányzat ilyen irányzatot nem támogathat és nem is szolgálhat. (Fábián Béla: De strigis ...!) Az is puszta ráfogás, hogy a kormányzat a maga politikájával a kereskedelem szabadságát veszélyezteti. A kormány tisztában van azzal, hogy a kereskedelemnek éltető eleme a szabadság, egyrészt azonban nem vagyunk hajlandók összetéveszteni a szabadságot a szabadossággal, (Fábián Béla: Ezt már ismerjük!)