Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

548 Az országgyűlés képviselőházának ben ezeken egyáltalán nem lehet közlekedni. Hogy ez milyen mérhetetlen közgazdasági és szociális kárt jelent, arra nem akarok részletesebben kitérni, hiszen ezzel mindenki tisztában van. Ezeknek az utaknak részben másodosztályú, részben harmadosztályú utakká való kiépítése számításaim szerint körülbelül 130 millió pengő költséget jelentene. Ezzel a 7200 kilométernyi úttal tehát minden közforgalmi oólt szolgáló út kiépülne Magyarországon. Már most szükség volna ezenfelül átépítésekre és modernizálásokra is, amit körülbelül 100 millió pengő beállításával 4—5000 kilométernyi úton lehetne végrehajtani. Ezzel a«két tétellel a magyar úthálózat up to day ki lenne építve. Természetesen nem lehetne elsőrendű kivitelben kiállítani ezeket az utakat, hanem pénzügyi lehetőségeinkhez képest csak másodosztályú vagy harmadosztályú minőségben, de így is legalább a szekérfuvarozási igényeknek, azonfelül az automobilizmus igényeinek is nagyrészt megfelelnének ezek az utak. Ha még egy 70 millió pengős tételt fordítanánk a községi közdűlő utak egy részének nemesítésére, nemesített földutak építésére, ami az ország túlnyomó részében nagyon biztató technikai megoldást jelent, akkor azt kell látnom, t. Ház, hogy itt egy körülbelül 300 millió pengős befektetéssel Magyarország közúti feladatait, ha nem is százszázalékosan, de megnyugtató módon hosszú évtizedekre megoldottuk. Már most honnan lehet 300 millió pengőt összehozni, hogy ezt a kérdést így, hosszú évtizedekre, megoldhassuk 1 Ennek előteremtésére egy 300 millió pengős belső kölcsön felvétele szolgálna. Ha pedig valaki azt állítja, hogy ennek a belső kölcsönnek a felvételére a pénzügyi viszonyok nem alkalmasak, akkor kénytelen vagyok ezt tagadásba venni, mert a pénzügyi viszonyok — nem számítva a húszas évek konjunktúráját — az utóbbi években sohasem voltak alkalmasabbak arra, hogy az állam ezt a kölesönt felvegye. Sőt attól félek, hogy a konjunktúra előrelátható hanyatlása következtében, néhány esztendő múlva, amikor az állam végül is rákényszerül arra,, hogy felvegyen egy ilyen belső kölcsönt, már nem lesz meg annak a lehetősége. Méltóztassék meggondolni, hogy egy ilyen belső kölcsön felvétele és útépítésre való fordítása az egész gazdasíági élet szempontjából milyen hatalmas lendületet jelentene; kezdve a gyárvállalatoktól, az útépítési vállalatoktól és bányáktól, a pénzintézeteken, a mezőgazdasági üzemeken keresztül, egészen a megyékig, törvényhatóságokig és községekig általános fellendülést jelentene egy ilyen hatalmas, óriásig arányú, általános kömunkának a megindítása és annak következménveképoen p közlekedési és termelési költségek csökkentése. Meg vagyok rója győződve, — és ezt a külföldi államok példája is mutatja — hogy megfelelő kamatláb és állami garancia biztosítása mellett ennek az összegnek az összehozatala nem volna problematikus. Ami a pénzügyi művelet kivitelezését illeti, én a következőképpen gondolom a megoldást. Létesíttetnék egy Országos Közútépítési Alap, amely Magyarország mindennemű közlekedési útjának kiépítését, átépítését és fenntartását végezné. Ez az alap önálló jogi személyiséggel volna felruházva. így a szükséges beruházási összeget, ezt a 300 millió pengőt, amelyet említettem, kötvények kibocsátása útján, belső 218. ülése 1937 május 2h-én, hétfőn, kölesönként szerezhetné meg. Ez a 300 millió pengős belső kötvénykölcsön 30 esztendő alatt évenként egyenlő részletekben kerülnek kisorsolás útján visszafizetésre. így az útépítés terheit a következő nemzedékre is átháríthatnók. ami az én véleményem szerint nemcsak természetes, hanem méltányos kívánság is. Már most mi volna a fedezet ennek a 300 milliós kölcsönnek az első évben körülbelül 22 milliós, a későbbi években pedig évente fokozatosan csökkenő összegű szolgálatára? Jelenleg itt van a községi utak céljára — a közmunkákon kívül — a közmunkaváltságnak egy kis része, .amelyet a községeknél hagytak meg és amelynek összegét évenként körülbelül 5—700 pengőre lehet beesülni. (Csoór Lajos: El kell törölni!) Hogy el kell törölni? Ez úgyis olyan kis összeg, hogy végeredményben nem is számít. A második tétel a vármegyei útalapok évi összege, amely körülbelül 35—40 millió pen gőre rúg egy esztendő alatt. Ebből azonban új utak építésére nem kerül több, mint 5—7 millió pengő, az utak dologi fenntartására 12—13 millió pengő, a többi 15—20 millió pengő pedig személyi kiadási, illetve a korábban felvett kölcsönök szolgálata. Harmadszor itt van az állami költségvetés ben az állami utak fenntartására 5 millió pengő beállítva rendes kiadások címén, a rendkívüli^ kiadásoknál pedig kiépítetlen utak kiépítésére 185.000 pengő, a kiépítetlen községi utakhoz nyújtandó hozzájárulásra 200.000 pengő, állami közutak átépítésére 9,103.000 pengő. A Ház előtt fekvő beruházási törvényjavaslat bekötő utakra hárommilliót, állami utakra négymilliót szán a pénztári készletekből, hatmilliót pedig hitelműveletek útján kíván fedezni. Az ínségsegélyekből körülbelül 700.000 pengő van útépítési munkákra szánva. Végül a közúti közlekedéssel kapcsolatos céladók^ és speciális bevételek, amilyenek az autóadó, a luxusadó, a benzinadó, a benzin kincstárig illetéke, a motalkókeverési kényszer révén elért bevételek, a különböző útivámok, fuvarozási illeték, úthasználati díj címén befolyó összegek, évenként körülbelül 20 millió pengőt jövedelmeznek. Mindebből együtt durva számítás szerint, — hiszen itt az összegek 10, vagy 15%-kal fölfelé, vagy lefelé eltérhetnek az adóbevételek növekvésének,, vagy csökkenésének megfelelően — körülbelül 69—70 millió pengő áll rendelkezésre az útépítés, átépítés és fenntartás dologi kiadásainak fedezetére ebben a költségvetési évben. Ha ebből leveszem azt a. 13 millió pengőt, amelyet a beruházási törvényjavaslat proyideál, vagyis amely nem évenként visszatérő bevétel, akkor a többit — változatlan adóbevételek mellett — 56—57 millió pengőre lehet tennem. Ebből az útfenntartás dologi kiadásai jelenleg 20 millió pengőt tehetnek ki. Ha hozzáveszem azt, hogy a jelenleg 7200 kilométert kitevő kiépítetlen útvonalak kiépítése és a modernizálások elvégzése után ez a dologi fenntartási költség körülbelül 15 millió pengővel még növekedik is, akkor itt 35 millió pengő dologi fenntartási kiadást látok. Ezt az 56—57 milliónyi évenként rendelkezésre álló bevéteH összegből levonva, marad 21—22 millió pengő, ami az útépítésli, átépítési és modernizálási belső kölcsön évi törlesztésére és kamat-