Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

4& Âz országgyűlés képviselőházának 2 teszi tönkre a magyarságot. Ez az a pont, ahol segíteni kell és a segítés módja a mi kezünkben, a magyarság, a magyar kormány kezében van. Itt van az en határozati javaslatom, amely az olcsó kisbérletekre vonatkozik. Ha abból a 14.000 holdból 6—7000 holdat kisbérlet tormájában adnának bérbe, kettőt érnének el, mert a tulajdonos is többet kapna. Hiszen amikor azok az igen t. urak kiskorúak voltak, a gyámjuk azt mondotta, hogy Eszterházától Sopronig arannyal verheted ki az utat, ha kisembereknek adod bérbe a földet. Ma ellenben minden házi kezelésben van, jól-e, vagy rosszul, ezt a szakemberek dolga eldönteni, ellenben szociális, magyar nemzetvédelmi szempontból nem helyesen. A régi banderiális időkben kötelező volt, hogy erős magyarokat állítsanak oda a gyepükre s most 10—15 kilométeres sávon egészen a határig nincs egy község sem. Amikor azonban én azt kértem, hogy adjanak egy kis bérletet, a válasz az volt, hogy amíg a föld birtokpolitikái kérdésekben nincs döntés, amíg a hitbizományi és telepítés törvényre vonatkozó végrehajtási utasítás nincs kiadva, addig nem tudnak csinálni semmit. így is el lehet intézni aktaszerűleg, de hogy szociális és nemzetvédelmi szempontból jó-e az elintézés, ezt a Ház ítéletére bízom. (Egy hang balfelol: A román határon ugyanez a helyzet!) Ezeket a problémákat tartom legfontosabbaknak és legégetőbbeknek és megint csak arra kell rátérnem, hogy ezeknek gyökeres megvalósítását ma már tisztán és egyedül csak a titkos választójogtól várom. En így állítom fel a tézist: vagy forradalom, vagy titkos választójog! (Br. Berg Miksa: Ez biztos! — Rátz Kálmán: Van más is!) Diktatúra nincs! Erről szó sem lehet. Láttuk, hogy azok a diktatúrák, amelyek nem alulról jöttek, hanem mint pókok felülről ereszkedtek a nép nyakába, mindig megbuktak. (Rátz Kálmán: Tessék megnevezni őket!) Ne tessék összetéveszteni Hitler diktatúráját egy hazai imídiktátorral, vagy egy piszliosár-diktatúrávaL (Rátz Kálmán: Ki akar ilyet?) mert Hitler 11 választáson jutott a hatalomra, a hatalmat a nép maga adta neki. Ha a nép odaadja a hatalmat az uraknak, vagy azoknak, akik a diktatúrát csinálni akarják, az előtt meg fogok hajolni. Ha azonban törvényesen, parlamentáris úton akarunk a mai helyzetből kibontakozni, akkor nincs más út, mint a titkos választójog. Igen t. Ház! A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Leel-össy Árpád képviselő úr! vitéz Leel-össy Árpád: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselő úr foglalkozott agrárpolitikai és alkotmányjogi kérdésekel s érintette a külpolitikai 'kérdéseket is. Nem sok közöttünk a különbség, mert mi is ugyanazokat a reformokat kívánjuk megvalósítani, amelyeket előttem szólott képviselőtársam megemlített. A különbség csak az, hogy ebben a tekintetben mi bizalommal is vagyunk a kormányzat jóakarata iránt és az eddig a Ház elé hozott törvényjavaslatokból és a mostani költségvetésből is úgy látjuk, hogy ha nem is olyan rohamos tempóban, mint ahogy szükség lenne rá, (Egy hang a balközépen: Ez igaz!) de a kormány politikája a mai nehéz viszonyok között 19. ülése 1987 május lö-én, hétfőn. mégis ezeket a célokat kívánja célozni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ugyanis átnézzük az előttünk fekvő költségvetést, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy az, növekvő bevételek és kiadások mellett csökkenő deficittel tervszerű gazdasági és szociális programmot céloz, bár szerény, de mégis jelentős tételekkel. Azt, hogy a költségvetésünk a fokozódó bevétel ellenére is deficites, nem lehet a kormány rovására írni, mert ez éppen azt jelenti, hogy a szigorú pénzügyi politikának elébe helyezi a nemzet nagy szociális és agrárkérdéseit; fontosnak tartja, hogy ha keveset is, ha deficittel is, de mégis próbáljunk .minél jelentősebb öszszeget belevenni a költségvetésibe abból a célból, hogy a lehetőség határain belül tényleg szociális, népies, gyakorlati és agrárpolitikát szolgálhassunk. Ugy hiszem, nem is származhatik veszedelem abból, hogy költségvetésünk deficites, mert hiszen ismerhetjük a pénzügyminiszter urat óvatosságáról és mint tudjuk. az utóbbi évek javuló tendenciát mutattak, nem hogy megbillentették volna az államháztartás mérlegét. Darányi Kálmán miniszterelnök úr rövid kormányelnöksége alatt maga is több izben kijelentette, hogy a^ népies és gyakorlati reformpolitika útján kíván járni és nem egy alkalommal konkretizálta is, hogy mikép látja megvalósit'hatónak ezeket a reformokat. Neki még nem volt ideje arra, hogy ígéreteit és politikáját beváltsa, meg kell azonban állapítani, hogy az új költségvetés a miniszterelnök úr ígéreteit résziben már a megvalósulás stádiumába juttatja és politikáját komoly lépésekkel viszi előre. Lássuk az előttünk fekvő költségvetésben azokat a konkrétumokat, amelyek ezt a politikát alátámasztani kívánják. Vissza kell tekintenünk a telepítési törvény eddigi eredményeire. Sokan, különösen a túloldalról, a telepítési törvény jelentőségét majdnem a semmivel tartják egyenlőnek és igen kevésre értékelik az eddig elért eredményeket. Már pedig, ha figyelembe vészük azt, hogy az elmúlt év második felében, tehát egy fél év alatt 2230 kisbirtok és 1340 kishaszonbérlet létesíttetett s 10,605 katasztrális hold föld használtatott fel telepítési célokra, 9612 katasztrális hold kishaszonbérletek céljaira, akkor ez az eredmény az ország mostani nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyai mellett éppen nem lekicsinylendő, sőt minden elismerésre méltó. Ez a költségvetés is biztosítja a telepítés további folytatását, az ahhoz szükséges összeget és reméljük, hogy a jövőben még nagyobb lendületet és haladást fogunk ezen a téren tapasztalni. Feltétlenül szükséges azonban valamilyen megoldást találni az évtizedekre megkötött haszonbérletek feloldása tekintetében is, különösen ott, ahol azt a helyi földbirtokpolitikai viszonyok megkívánják. Lehetetlen helyzet ugyanis az, hogy a kishaszonbérletekre rászorult törpebirtokosok egyes helyeken elesnek a bérletektől, a telepítési törvény előnyeitől, csupán azért, mert talán egyes kényelemszerető nagybirtokosok évtizedekre kiadták földbirtokaikat és emiatt nem lehet módot és alkalmat találni arra, hogy a rászoruló törpebirtokosok földhöz jussanak. Természetesen még ilyen esetekben sem úgy képzelem el a megoldást, hogy a nagybérlőt az Ő haszonbérleti szerződésében biztosított jogai teljes figyelmen kívül hagyásával, felszereléseivel,