Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. 40 cselédeivel együtt máról-holnapra kitegyük az egész bérletből, ahol talán intenzív gazdálkodást folytat, hanem elegendőnek találnám a nagybérletnek csak egy igen csekély részét a szükség szerint Vs, 1

/t vagy VŐ részét kikapcsolni és ezt is csak azzal a feltétellel, hogy a törpebirtokos is megadja ugyanazt a haszonbért, elfogadja ugyanazokat a feltételeket, mint a mostani bérlő, a tulajdonos tehát tulajdonképpen semmi károsodást nem szenvedne. Erre helyi példát is hozhatok fel a magam kerületéből, ahol a Hitelbank égisze alatt működő Magyar Föld Rt. birtokolja, vagyis haszonbérli az Almássy-íéle nagybirtokot. El kell ismerni, mintaszerű gazdálkodást folytat. De éppen azért, mert ez a haszonbérlet talán 1947ben, 1948-ban, vagy magam sem tudom, mikor, egy évtizednél hosszabb idő múlva jár le, a helyi törpebirtokosak nem képesek hozzájutni a kishaszonbérletekhez. Pedig ha jól tudom, a birtok tulajdonosának is megvan a szándéka és akarata, hogy ezeket a kisbirtokosokat, ezeket a törpebirtokosokat a bérlethez hozzájuttassa, csak nincs rá módja, mert köti a szerződés. Most az a helyzet, hogy a Magyar Föld rt. egy kat. hold földért tudomásom szerint 17—18 pengőt fizet. Ugyanakkor pedig, na a helyi törpebirtokosok földhöz akarnak jutni, 3—4 mázsa búzát kell, hogy fizessenek egy kis hold földért, tehát az 1.100 kvadrátos kis hold földért, nem is az 1.600 kvadrátos katasztrális holdért. Ezeknek tehát 50—60—70 pengőket kell fizetniök 17 pengő ellenében. Nagyon szívesen és előre megfizetnének 17 pengőt, vagy talán 20-at és még többet is, de nem lehet, mert szerződés köti mind a nagybirtok tulajdonosát, mind pedig a haszonbérlőt is és nincs mód rá a mostani joggyakorlat szerint, hogy ezeket a kisembereket bérletekhez juttassuk. Arra kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat és a kormányzatot, találjon módot arra, ho^y feloldassanak valamilyen részben ezek az évtizedekre lekötött nagybirtokok a haszonbérletek alól, hogy az arra rászoruló törpebirtokosok kis haszonbérletekhez jussanak .és életképesek lehessenek; máskülönben teljesen elpusztulnak, mivel nem képesek a maguk 5—6—7 kishold földjén annyit sem öszszekaparni, hogy az igásjószáguknak elég legyen. El kell adniok a földet s nemsokára már csak a vagyontalan napszámosok és munkások tömegét fogják szaporítani. Ennél sokkal nehezebb probléma a földmunkások és a mezőgazdasági napszámosok megfelelő életnívóhoz való juttatásának kérdése. Jól tudjuk, hogy ezt a kérdést csak elegendő munkaalkalom és megfelelő kereseti lehetőségek biztosításával lehet megoldani. Szerény véleményem szerint azokkal a beruházási összegekkel, amelyeket a kormányzat a költségvetésbe felvett, csak nagyon kis mértékben tudjuk ezt a kérdést megoldani, mert a mezőgazdasági napszámosok kérdése ezzel egyj általában nem lokalizálható és nem oldható meg. ïtt az a hiba, hogy korántsem tud anynyit keresni a napszámos, — még ha megfeszülésig dolgozik is — mint amennyit atyái és ősei kerestek még a jó békeidőben. Akkor ugyanis azt láthattuk, hogy megfelelő munkabérek mellett s megfelelő részes aratás és cséplés mellett a mezőgazdasági munkások megkeresték a télirevalójukat, sőt ha szorgalmasak, takarékosak voltak, akkor évek alatt egy-két KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. hold földet is tudtak szerezni maguknak. Most az a helyzet, hogy hiába dolgoznak a három munkásévszakon keresztül és virradattól késő estig, nem képesek még a téli kenyérre valót sem^ megkeresni. Ennek oka pedig a kis munkabérekben és a lefokozott részes szerződésekben keresendő. Hiába működnek a munkabérmegállapító bizottságok, bizony egyes nagybérlők és nagybirtokosok kibúvó lehetőségeket keresnek és találnak. Ezek a bizottságok megállapítják a legmagasabb vagy a legminimálisabb munkabéreket s akkor a bérlő vagy gyermekekkel, vagy asszonyokkal dolgoztat, akiknek a munkabére a férfinapszámosokénál jóval kisebb összegben van megállapítva. Oda kellene tehát hatni, hogy amíg munkaképes családapa, férfiember van munka nélkül, addig gyermek és asszony ne alkalmaztassák. De kijátsszák a megállapított munkabéreket olyanformán is, hogy szakmányba adják ki a munkát. Nem azt mondják, hogy ennyi a napszám, hanem kimutatnak egy területet és azt kell bedolgozni egy nap alatt. Természetesen annak a területnek olyan a nagysága, hogy akárhogyan meg is feszíti erejét az a napszámos, az a munkás, semilyen körülmények között sem tud 120—1'50 pengőnél többet keresni a legbecsületesebb és a legverejtékesebb nehéz munkával sem. Valahogyan kötelezni kell a munkaadó birtokosokat arra, hogy az arató- és cséplőrészes szerződéseket olyan formában kössék meg, mint régente és mint ahogy most is megköti sok belátó, emberséges gondolkodású nagybirtokos. Hiszen éppen ez a lehetetlen állapot, hogy a szomszédos nagybirtokokban sokszor egészen más a helyzet és a munkások, a szerencsétlenek hivatkoznak arra, hogy a másik nagybirtokos úr sokkal jobb feltételekkel köti meg a szerződést, mint emez. Ezt valahogy ellenőrizni kell s oda kell hatni, hogy tudjanak ezek a munkások tisztességesen és becsülettel keresni. Különösen fontos az, hogy adják viszsza annak az arató- és cséplőmunkásnak a harmados kapás- és veteményesföldjét. Nálunk ezt teljesen kikapcsolják azzal, hogy tengerit nem vetnek s ezáltal a második aratástól elesik a napszámosréteg. Hiszen jól tudjuk, hogy ha az a harmados veteményföld tengeri sikerül, ez egy második aratás annak a munkásnak. Éppen Csizmadia András t, képviselőtársam is mondta, hogy nála is a harmados tengeriből jól megrakodott szekerekkel vittek haza boldogan az aratósrészes munkások. Ez nagyon sok birtokban ismeretlen fogalom, éppen azért a régi szerződéseknek, a régi feltételeknek visszahozása feltétlenül szükséges. Akkor majd nem lesz szüksége a mezőgazdasági munkásnak ínségmunkára és segélyekre, de meg fogja keresni a három munkás évszakban a télirevalót. Akkor a kormányzatnak sem kell beállítani egy fii lért sem erre a célra a költségvetésbe. Természetes dolog, hogy itt elsősorban a társadalomnak, az arra hivatott osztályoknak kell belátással lenniök és emberséges gondolkozással bírniok, de aki nem látja be ezeket a szociális szükségleteket, azt rá kell szorítani a tör vény erejével arra, hogy adja meg a munkásnak a maga megérdemelt bérét. T. Ház! A pénzügyminiszter úrnak azt a rendeletét, amely éppen ezeknek a kisembereknek a terhén igyekszik könnyíteni, köszönettel üdvözölhetjük. Így az egyszoba-konyhás lakások házadómentességét, az Ofb. által juttatott földek árának egyharmaddal való csökkenté7