Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

542 Az országgyűlés képviselőházának határozott céltudatossággal kézbe veszik és Magyarország számára életbevágóan fontos érdek, hogy gazdasági és külkereskedelmi poli­tikáját az angol-szász világhatalmak e kiala­kuló koncepciójának keretébe állítsa be. (Farkas István: Ez volna a helyes!) A vezető .világhatalmak nem önzetlenül', nem holmi humanizmus hatása alatt járnak el így, hanem azért, mert látják azt, hogy mi­lyen konzekvenciák fenyegetnek arra az esetre, ha a háborús készülődés alkon junkturá ja egy­szer véget ér és ha a fegyverkezési álkonjunk­túra befejeztével itt áll a világ, talán súlyos­bodott formában, ugyanazon problémák előtt, amelyek előtt 1929—1930-ban állott. Érzik a vezető hatalmak illetékes tényezői, hogy ha nem oldják meg ezt a súlyos problé­mát, menthetetlenül itt van a világforradalom, A tények és a kényszerűségek azok, ameJyek tehát rá fogják szorítani a vezető hatalmi fak­torokat egy világgazdasági konferencia össze­hívására. Ez a világgazdasági konferencia, érzésem szerint, ezúttal nem oszolhat szét dol­gavégezetlenül, mert ehhez túlságosan nagyok a kockázatok. A világ békét akar, a tömegek munkát és szabadságot akarnak, kenyeret és jólétet, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalúldalon.) úgy azonban, hogy emberi méltóságuk és em­beri önérzetük csorbát ne szenvedjen. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy mind a kettő biztosítható akkor, ha a világ rátér az őszinte népszövetségi politika alapjára a nép­szövetségi füge falevélpolitika helyett, ha megvédi a kollektív biztonságot, az emberiség­nek ezt az egyetlen legnagyobb megvédendő értékét és legfőkép, ha respektálja a feltö­rekvő negyedik rendnek, a munkásosztálynak a jdgait gazdasági, szociális, politikai tekintet­ben és egyszersmindenkorra tudomásul veszi, hogy ez a feltörekvő negyedik rend saját el­gondolása, saját koncepciója, saját eélkitűzé; sei szerint akar és fog résztvenni a társadalmi élet alakításán és egy líj világrend kiépítésén. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A világnak új elrendezése készül és a do­log természete szerint ez az új elrendezés csak regionális lehet. Minthogy pedig egy ilyen re­gionális elrendezésben apró tényezők külön nem jelentkezhetnek, a Dunamedence népeinek, akarva akaratlanul, félretéve pillanatnyi poli­tikai és egyéb divergenciákat, egy 50 milliós népkeveredési medencéjének közös nevezőre hozott gazdaságpolitikai követeléseivel kell előállniok akkor, amikor ez az új világgazda­sági konferencia összeül. Véleményem szerint magyar szempontból ebbe minden belefér: belefér az agrártermékek piacainak állandó biztosítása, belefér az ex­portterület kihasítására való törekvés a nö­vekvő és fejlődő magyar piac részére, belefér a régi adósságok méltányos rendezése és bele­fér egy új nagyszabású beruházó konstrukciós kölcsönnek felvétele is. Azt hiszem, hogy töb­bet külső segítségtől várni nem lehet és nem szabad. Viszont ahhoz, hogy egy ilyen kúlso segítség eredményes legyen, magyar előfelté­telként kell az ész és jószándék, a szociális be­látás és komoly akarat! Az kell, igen t. Haz, hogy hagyjuk abba a légvárépítést és kezdjünk hozzá a komoly országépítéshez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) _ , '. • .' , , A tárca előadója, Görgey képviselőtársunk itt a maga egyszerű és tárgyilagos — különö­sen az elődje után jó benyomást keltett — be­szédében végigment egy órán keresztül a tárca 218. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn. keretébe tartozó problémák összességén. En az ő optimizmusában nem tudok osztozni és nem tudom azt magamévá tenni. Az a javulás, ame­lyet a t. képviselőtársam lát, igen kismértékű és igen problematikus. Javulás van, t. Ház, de a termelés vonalán, viszont a fogyasztóképesség emelkedésében— és ez a leglényegesebb és leg­döntőbb — a javulás jelei még nem mutatkoz­nak. A t. képviselő úr meleg szavakat talált azoknak a beruházásoknak indokolására, ame­lyek a tárca keretében a Mavart.-tal és a Mftr.­rel kapcsolatosan fel vannak véve. Változatla­nul túlzottnak és a tárca általános dotációját tekintve, túlságosan súlyosaknak tartjuk azo­kat az összegeket, amelyeket erre a célra mél­tóztattak felvenni. Nagy nyugtalansággal hallottuk azt, hogy az óbudai híd megépítése még csak 1939-re van előirányozva. Nem kétséges az, t. Ház, hogy tulajdonképpen ennek a hídnak megépítésével kellett volna kezdeni. (Kéthly Anna: Proletá­rok!) Két sűrűn lakott, főképpen munkások és kisemberek által lakott városrésznek, Óbudának és Angyalföldnek az összekötő kapcsa volna ez a híd» a legsürgősebb tehát már csak az itt élő munkástömegek idejének és zsebének kímélése érdekében is, hogy ez a híd ne 1939-ben, hanem sokkal hamarabb megkezdessék. A^ képviselő úr beszélt a szállodaépítkezé­sek kérdéséről, amelynél bizonyos szemrehányó éllel említett az Oti. és Mabi. ezzel kapcsola­tos magatartását. Ki kell jelentenem igen vilá­gosan és határozottan, hogy a két társadalom­biztosító intézet önkormányzatát ebből a szem­pontból az az egyetlen helyes és a biztosítot­takra való figyelemmel egyedül jogos meggon­dolás vezette, hogy ne^ vállaljanak olyan koc­kázatokat, amelyek vállalására a magántőke nem volt hajlandó. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Ha látjuk most azt az egészen furcsa és különös játékot, amely például a főváros ál­tal tervezett nagy gyógyszálló építkezése körül a magántőke részéről mutatkozik, ezt csak a magunk álláspontjának igazolásául tekint­hetjük. A kisipari és kiskereskedelmi hitelre vonat­kozólag az előadó úr arról beszélt, hogy ezek a hitelek mennyire bőségesek és kielégítőek. (Farkas István: Ellenkezőleg!) Közbeszólással már megjegyeztem azt, hegy az Oti .es Ma.bi. önkormányzata is — a Mabi.-é, ha jól emlék­szem, három ízben — ismételt miniszteri eluta­sítások után állást foglalt, az egyik másfél, a másik pedig egymillió pengő kisipari hitel fo­lyósítása mellett abban a formában, hogy ezek az összegek célbetétként helyeztessenek el va­lamely arra vállalkozó pénzintézetnél s az fo­lyósítsa ezeket a kölcsönöket: a belügyi kor­mány azonban ezt a kölcsönkihelyezést minden egyes esetben megtagadta. Ezt csak azért emlí­tem fel, hogy az ismételt és megújuló reklamá­ciók során a reklamálók tudják, kihez kell for­dulniuk. T. Képviselőház! A Máv. 73 milliós nyug­dí jterhénél is időznöm kell egy pillanatig, mert ez a nyugdíjteher megdöbbentő és főképpen egy szempontból késztet gondolkozásra. f A munkásosztállyal, a kereskedelmi- és magán­alkalmazottakkal szemben a nyugdíjbiztosítás­nál igen szigorú alapra méltóztatnak helyez­kedni és ez a tőkefedezeti rendszer szigorú alapja. A biztosított és annak munkáltatója együttesen adják Össze azt a tőkét, amelynek kamatai és kamatos kamatai fedezetül szol-

Next

/
Thumbnails
Contents