Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 21 pítanom itt a Ház előtt, hogy hiába van szakképzetség, rátermettség és hiába van az Államvasutak jó vezetése és bármennyire kiváló is a maga helyén a miniszter úr, ezzel az előirányzattal sem az Államvasutakat, sem a kereskedelemügyi tárcát nem lehet úgy vezetni, hogy a legszükségesebb igényeket is ki lehessen elégíteni. Nézzük az Államvasutakat. Kevesen tudják, hogy az Államvasút anyagbeszerzésre 91*5 millió pengőt fordít, az iparra — terméseztesen elsősorban a kisipar támogatására, de a nagyiparra is — 14 millió pengőt fordít az Államvasút. Ezenkívül igen sok mindenféle olyan tétel van^ az Államvasutak budget jében, amelyeknek dotálása nem is az Államvasutak feladatkörébe tartoznék. De egyensúlyt kívánni nem lehet akkor, amikor a közgazdasági élet támogatására az Államvasutak 22 millió pengőt, szociális kiadásra és menetjegykedvezményekre 19*5 millió pengőt, továbbá ha jól emlékszem az Államvasutak beruházásaira felvett kölcsönnek csak a kamataira 11'5 millió pengőt kell fordítania. Ha nézem azokat a nagy tételeket, amelyekben a gazdatársadalom részesül, akkor azt látom, hogy 22 millió pengő az, amelyet az Államvasutak, helyesen, a közgazdasági életre fordít. Jól mondotta a miniszter úr, nem lehet kívánni, hogy az Államvasutak deficitmentesen működjék, ha ilyen áldozatokat hoz a közgazdasági élet egyéb ágazataira számára. Mindez feladatának ellátását megnehezíti. Viszont azt kérem az igen t. kormánvtól, hogy ha már így áll a helyzet és az Államvasút így dolgozik, méltóztassék neki a legmesszebbmenőleg megadni azt a lehetőséget, hogy ezeket a kötelességén felüli tételeket a jövőre nézve is teljesíteni tudja. Azt mondottam, hogy vannak az Államvasutakkal szemben jogos és kevésbbé jogos kívánságok. Azt hiszem, senki sem fogja tőlem rossznéven venni, ha a jogos kívánságok közé sorozom azokat, amelyek a személyzet ellátására vonatkoznak. Ha valami jogos kívánság van, akkor elsősorban jogos az, hogy egy intézmény a maga alkalmazottait fizesse és pedig jól fizesse. (Müller Antal: Amiből meg tudnak élni!) Az általános vita folyamán többféle határozati javaslatot nyújtottam be a Házban, sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy a Ház ezeket a javaslataimat elutasította. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy igen sok van ezek között, amely megszívlelendő és amellyel a kormány foglalkozni is kíván. Jobban szerettem volna azonban, ha a miniszter úr tpbbet mondott volna, de mégis remélem, hogy e javaslatok közül többet meg fognak valósítani. Itt van mindjárt elsősorban a drágaság kérdése, amellyel szintén foglalkoztam. A drágaság indexszáma, ha jól emlékszem, 102, ezzel szebben a fizetések indexszáma eddig még nem ment fel 71" 5-nél magasabbra. A tisztviselők, az alkalmazottak fizetésének értéke annak következtében, hogy a drágaság állandóan emelkedik, hónapról-hónapra csökken. Ha nézem ÍU élelmicikkek árát, azt látom, hogy az elsőrendű élelmicikkek árai 1935—37 között 24%-kal emelkedtek. Ha nézem az ipari cikkek árait, azt látom, hogy 1935—37 között 33% -os emelkedést mutatnak. A tüzelőanyagnál már csak 2%-os emelkedést látok. Arra kérem az igen t. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. '. Ülése 19S7 május 24-én, hétfőn. 533 miniszter urat, hogy tárcája keretén belül adja meg a lehetőségét az Államvasutaknak, hogy a személyzet érdekében azokat a korrekciókat, amelyekre a fedezetet maga elő tudja teremteni, igenis vigye keresztül. Itt van az automatikus előléptetés hiánya. Az 1925-ös esztendőben az egyik miniszterelnöki rendelettel a kormány, igen helyesen, behozta az automatikus előlépést a tanítóknál és tanároknál^ Mivel azonban az 1907:L. te. nemcsak lehetőséget adott rá, hanem iperative rendelte el és ezt átmeneti intézkedésekkel függesztették csak fel, kérdem, miért nem talál a kormány módot arra, hogy ezt az automatikus előléptetést az Államvasutaknál is megvalósítsa. Mi volt a helyzet azelőtt? A múltban a IX. fizetési osztály 3. fokozatából a VI. fizetési osztály 1. fokozatára 328 pengő volt a fizetésemelkedés. Ezzel szemben 1937-ben 130 pengő. Tessék elképzelni, hogy ;fö esztendőn át egy tisztviselő 130 pengővel léphet csak elő. Ezt mégsem lehet tűrhető állapotnak nevezni. Az utomatikus előléptetés megszüntetése maga után vonta, hogy az egyes státusok annyira tűi vannak terhelve, annyira Össze vannak zsúfolva, hogy onnan újabb, gyökeres rendezés nélkül kigabalyodni igazán nem lehet. Higyje meg az igen t. miniszter úr, hogy az áll am vasúti alkalmazottaknál fokozatosan meg lehetne csinálni ezt az automatikus .vlól epést. Kérem az igen t. miniszter urat és a t. Házat, méltóztassanak ezzel a kérdéssel foglalkozni és méltóztassanak abba a helyzetbe hozni az államvasúti alkalmazottak karát, akik ma több munkát végeznek, — később talán majd lesz alkalmam ezt igazolni — hogy ez a több munka magasabb fizetésükben is elismertessék. Itt van az 1925. évi 7.200-as rendelet, amely a státusrendezés alkalmából az aranykorona átértékelésére vonatkozott. Az akkori kormány kétféle mértékkel mért. Máskép állapították meg a kulcsot a tisztviselőkre, máskép a segédtisztekre. Ennek a következménye az lett, hogy az államvasúti alkalmazott a helytelen átértékelés miatt 10—20 pengővel — ami egy segédtisztnél nagy pénz— kevesebb illetményt kap, mint a tisztviselő. Kérem a miniszter urat, hogy az egyenlő elbánás mértékét méltóztassék erre az esetre is alkalmazni. Ezzel a kérdéssel nem akarok hosszabb ideig foglalkozni, de hogy a kereskedelmi kormányzat munkáját megkönnyítsem, grafikont tesiiek le a Ház asztalára az utóbbi három pontban említett kérdésekre vonatkozólag hogy módjában legyen az igen t. miniszter úrnak, a kereskedelmi f

kormánynak és a Háznak, ezekben a kérdésekben tiszta képet kapni: miként kell, szükséges és lehetséges ezeken a bajokon segíteni. Az Államvasutak alkalmazottait cszíendőnkint bizonyos részesedési jutalékban részesítik munkájuk után. Ez az összeg 1,200.000 pengőt tett ki még ebben a költségvetési évben is, ho

: lőtt a múlt költségvetési évben ;

s ugyanennyi volt, már pedig értesülésem szerint ennek a költségvetési évnek eiső felében a forgalom több mint 10 százalékkal emelkedett. A forgalom emelkedése tudvalévőleg az őszi hónapokban a legnagyobb, tehát még további emelkedés várható és így igen helyes volna, ha az igen t. kormány ezt az összeget duplájára felemelné, erre később bőven lehet fedezetet találni. Hogyan oszlik meg az az 1,200.000 pengői 44.000 alkalmazott közt oszlik meg, ebből 26.000 ténlegesen alkalmazott segédtiszt, tisztviselő és 16.000 munkás. Ha most az egyes alkalma75