Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

534 Az országgyűlés képviselőházának zottakat nézem, azt' látom, hogy egy altisztre esik 20 pengő, egy segédtisztre 35—40 pengő, míg egy tisztviselőre 65—70 pengő. Méltóztat­nak tehát látni, hogy míg a közgazdasági élet, vagy a pénzügyi kormányzat más téren évente — hogy ezt a rossz kifejezést használjam — remuneráeióképpen egyhavi illetményt ad, ad­dig egész esztendő munkája után az Állam­vasutaknál 20—40—80 pengőt adnak, mert többre nem ad felhatalmazást a kormányzat. Ez átlagban 28 pengőt tesz ki. Helyeslem azt, hogy a kormány például az államvasúti gép­gyárak számára jutalék céljából 450.000 pengőt vett fel, de ez 7—8000 alkalmazott közt oszlik fel. Ha az állam vasúti gépgyáraknál az átlag­jutalék mennyiségét nézem, az 55 pengő, míg az Államvasutaknál csak 28 pengő. Kérem te­hát a kormányt, hogy méltóztassék egyenlő mértéket alkalmazni, de^ nem azt kérem, hogy az Államvasutak gépgyárainál ezt a jutalékot szállítsák le, hanem hogy az Államvasutaknál felemelj ék. Igen t. Ház! Egész csomó határozati javas­latot nyújtottam be az általános vitánál, ame­lyek családvédelmi és egyéb kérdésekre vonat koznak. Bár az időm rövid, itt mégis külön meg kell említenem a munkáskérdést és kér­nem kell az igen t. miniszter urat arra, hogy a családbérfizetési rendszert az Államvasutak­nál is vezesse be. (Antal István: Helyes!) A miniszter úr más üzemeknél helyesli, tehát itt, is vezesse be. Kérem arra is, hogy a nyugbér kérdését végre valahára rendezze. Az Állam­vasutak javaslataikat megtették. Elismerem. hogy a kereskedelemügyi miniszter úr is ked­vezően intézkedett, mert a pénzügyi kormány zathoz pártolva továbbította ezt a kérdést, azonban még mindig ott fekszik. Nagyon ké­rem a miniszer urat, hogy hozzon engem és pártunkat abba a helyzetbe, hogy ne kelljen külön meginterpellálni ebben a kérdésben a pénzügyminiszter urat, mert ha az Államvas­utak és a kereskedelmi kormány hozzájárul, felmerül az a kérdés, hogy miért nem járul hozzá a pénzügyminiszter úr is éppen a legsze­rényebben és leggyengébben fizetett és a leg­nyomorultabb viszonyok között élő munkások és nyughéresek bérének végre gyökeres és ked­vező rendezéséhez. Mélyen t. Ház! Bár az idő rövid, még egy kér­déssel kell foglalkoznom. Beszédem elején rá­mutattam a közlekedésügy fontosságára. Hiába akarunk mi itt helyes közlekedést csi­nálni, ha mi a centrálisán vezetett, helyes közlekedési politikát nem csinálunk. Ebben a kérdésben már történtek kedvező lépések, arai­kor a vasúti és gépkocsiforgalom kérdését ösz­szekapcsolták, illetőleg rendeletileg szabályoz­ták. Nem azt mondom, hogy ez ma tökéletesedé mondom és állítom azt, hogy nagy lépés eb­ben a kérdésben előre. Eredményes munkát végeztek. Szeretném, ha egy lépéssel tovább mennének. Kérem a kereskedelemügyi kor­mányzatot, hogy most már méltóztassék meg­rendszabályozni a közúti kocsifuvarozást is. Nem azt kérem, hogy a kisgazdatársadal­mat szorítsák meg ezzel, hanem azt. hogy a kontárfuyarozókat tessék megszorítani. Ma már odajutott a közúti kocsifuvarozás. hogy azt egyenesen közlekedési anarchiának lehet ne­vezni. Aki a Andéken jár, az láthatia, hogy 150 kilométeres körzetekben menetrendszerűen ál­lítanak be fuvarokat, csapágyas, tengelyes ko­csijáratokat, nem is 'kisgazdák. Ma már mező­gazdasági termékeket, élőállatokat, bútorokat 218. ülése 1937 május 2^-én, hétfőn. ' S*. inareikkeket szállítanak fel tengelyen Buda­pestre. Nem azt mondom, hogy aa Államvas­utak tarifáját védjük meg ezzel a megszorítás­sal, hanem azt állítom, hogy nem is beszélhe­tünk addig generális díjszabásrendezésről, araía: a közlekedésügy nines centrálisán irá­nyítva. Amint meg méltóztattak rendszabá­lyozni helyesen, okosan és elég nagy ered­ménnyel a gépkocsiforgalmat, ugyanúgy meg kell rendszabályozni a közúti kocsiforgalmat is, mindenkor védve természetesen a kisgazda­társadalom jogos erdekeit. Nem szabad annak megtörténnie, hogy ezzel a fuvarozással pisz­kos konkurrenciát csináljanak az Államvas­utaknak, mert amíg ez a helyzet fennáll, addig a kormány az Államvasutak díjszabásrevízió­jának kérdésével éppen & t gazdatársadalom ér­dekében és a közgazdasági élet parancsoló szükségessége folytán nem tud foglalkozni. Ha pedig ez az anarchia továbbra is fennáll, sa kereskedelmi kormány nem foglalkozik ezzel a kérdéssel és nem szorítja vissza a maguk eredeti foglalkozási körébe ezeket a visszaélő fuvarosokat. t akkor az Államvasutak még a közgazdaság által jogosan megkövetelt áldo­zatokat sem fogják tudni meghozni Kérem a kereskedelemügyi kormányt, mél­tóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni és — bár ez a kérdés nem hálás, hanem igen kényes — ezt a gazdatársadalom meghallgatása mellett gyökeresen és intézményesen szabályozni. Mélyen t. Ház! Az általános vita során a magánalkalmazottak érdekében is nyújtottam h'e határozati javaslatot. A Ház ezt a határo­zati javaslatot is elutasította. Már akkor hely­telenítettem azt az eljárást, hogy a többség a mi határozati javaslatainkat — akár helyesek azok, akár nem helyesek — abból az okból, hogy nem a túlsó oldalról jöttek, elutasítja­Ez nem helyes, nem is ambicionáló és kérem a kormányt arra, hogy ettől a régi, talán ké­nyelmi .szempontból bevált, de kifelé igen rossz hatást keltő eljárástól a jövőben tartóz­kodjék. Vegyen a minisztertanács magának annyi fáradtságot, ho^y ezekkel foglalkozzék, mert a 'képviselőknek joguk van ezeket a kér­déseket idehozni, a minisztertanácsnak pedig kötelessége ezekkel foglalkoznia. (Úgy van! Vgy van! balfelől — Mózes Sándor: Nem lehet közérdeket iszolgáló határozati javaslatokat ne­vetve elutasítani!) Mélyen t. Ház! A kereskedelemügyi kor­mány hatáskrébe tartoznak a magánalkalma­zottak. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyát sza­bályozó törvényjavaslatot hozza ide a Ház elé. Csak megismétlem, nem tudom, hány mi­niszternél és hány kormánynál sürgettem ezt a javaslatot, (Fábián Béla: Még a nyári szünet előtt hozzák ide!) nem tudom, hány kormány kereskedelemügyi minisztere tett ígéretet en­nek a javaslatnak benyújtására (Mózes Sándor: A titkos választójogot is hányan ígérték meg!) és még mindig késik a javaslat benyújtása. Kérte a pártunk, hogy ebben a javaslatban szabályoztassék a munkaidő kérdése is, mert a fiatalság elhelyezési lehetősége — helyesen mondotta a kereskedelemügyi miniszter úr — éppen ezen a vonalon lenne tömegesen lehetsé­ges. De amíg a törvényjavaslat nem fekszik itt a Házban és annak törvényerőre emelésé­vel parancsoló r endelkezések nem történnek, addig a fiatalság elhelyezésénél csak pepecse­I lésekre lehet számítani, nem pedig a fiatalság rendszeres elhelyezésére. Pártom részéről kérem a miniszter urat,

Next

/
Thumbnails
Contents